Reiger Andrea: A girbe-gurba fa gyümölcse is édes

Reiger Andreának szép gyerekkora volt. Arra gondol vissza legszívesebben, apjával sétál a belvárosban, a Püspökvár, a csónakházak környékén. Szolgálati lakásban éltek a mai Kisfaludy-könyvtár épületében, ami akkor, a hatvanas-hetvenes évek fordulóján még nemzeti bank volt.

Könnyen indultak el. Megfogták egymás kezét, s a nagykapun túl máris a Lenin, a mai Baross úton, a város szívében lépkedtek. S ha már nosztalgiázunk, ne végezzünk félmunkát, idézzük ide Irénke néni aranyparavános bábszakkörét az Úttörőházból, mai nevén a Gyermekek Házából. Andrea tízévesen, lelkes bábszínészként még a televízióban is fellépett, puhabot alakított Levente Péter műsorában. Varrjuk el a szálat: a puhab avatásra váró legényjelölt, a darab Barsi Ernő tanár úr környékbeli gyűjtése volt.

Most már tényleg ideje lenne szót ejteni a felnőtt Reiger Andreáról, ecsetelve szerepét Győr egyik jelentős közoktatási intézményének élén. Ideje lenne, még sincs, ugyanis Andrea azon kevés iskolaigazgatók egyike, akik gyerekként kezdték pályafutásukat, s erre szívesen emlékeznek. Azt mondja, mindig pedagógus akart lenni. Már óvodásként tanárosdit játszott, sorba ültette babáit, még osztálynaplót is vezetett. Majd jött Perlaki Rózsa, a belvárosi gyakorló iskola első osztályos tanító nénije, végső érvként a pedagóguspálya mellett. Andrea a Révai-gimnázium elvégzése után egy évet asszisztensként dolgozott az akkor induló, Bárczi foglalkoztató iskolában. Itt választott szakot. Megismerte a sérült gyerekeket, s elhatározta, gyógypedagógus lesz.

Jó döntés volt, már első diplomaosztó ünnepsége után nyolc évvel intézményvezetővé nevezték ki, a rövidke gyakorlati időbe két szülés is belefért. Gyerekei sikeres felnőttek lettek, s hasonló mondható el a gondjaira bízott Radó- iskoláról is. Az igazgatónő szerint a Radó sikerének kulcsa a tettre kész, fiatalos lendületű és hagyománytisztelő tantestület, továbbá az a nevelőmunka, amit két alappillérre, a szeretetre és a példamutatásra építettek fel. Minden gyerekhez az érzelmeken keresztül vezet az út, a sérültek esetében ez különösen igaz. Kell a szakmai tudás, de a gyógypedagógus nyerő erénye az érzelmi intelligencia. A példamutatás még egyszerűbb dolog. A gyerek lássa azt, amit mi szeretnénk látni.

A szabadhegyi Radó általános iskolába értelmileg, tanulásban akadályozott gyerekek, ép értelmű, de súlyos nyelvi, kommunikációs zavarral küzdő diákok, autista fiatalok járnak. Szegregált intézmény, ahova szakértő bizottság küldi a tanulókat, minden százból kettőt, hármat. A tantestület a többségi iskoláknak is segít, nemrégiben negyven millió forintot nyertek egy uniós pályázaton a kollégák, óvodapedagógusok, tanítók, tanárok képzésére. Meglepően sokan, minden tizedik gyerek szorul rá a sajátos nevelésre. Azt írja a Radó-iskola honlapja, egyik-másik fa milyen girbe-gurba, mégis édes a gyümölcse. Azt mondja Reiger Andrea, a mai gyógypedagógia nem a hiányra, hanem a gyerekek jól működő képességeire figyel. Ha a tehetség kibomlik, a sérült területek is fejlődnek. A legtöbb végzős diák speciális szakiskolában tanul tovább, szakmát szerez, családot alapít, úgy él, mint bárki más.

Idézet

„A harmonikus élethez öt dolog szükséges. Kocogás, kacagás, lazítás, megértés, segítés.”

Helyek

„Számomra két nosztalgikus pontja van Győrnek. A megyei könyvtár palotája, ahol gyerekként éltem, és a Radó-szigeti csónakház, ahol a gimnáziumi éveimet töltöttem evezősként heti öt edzéssel, hétvégi versenyekkel. Nem tudom, most hogy hívják a Spartacust, de remélem, valaki újjáépíti.”

Esély

„Gyönyörűen kiépített országos hálózat gondoskodik arról, hogy a sérült gyerekek szakmához jussanak, de a Győrben élők beilleszkedési esélyei jobbak az átlagosnál. Több a munkahely, jobbak az életkörülmények, a szülők, a közösségek jobban elfogadják a sérült fiatalokat.”

Gaál József

Fotó: Marcali Gábor