Megjelent a Győrött élő újságíró, Tönköl (Joó) József harminchetedik könyve. A verseskötet őrzi a szent helyet, a szülőfalut, Nyőgért, a mágikus teret, ahová az olvasó most beléphet.

Kétségtelen, hogy a Bölcsőben fűszál (ez a könyv a szerző tizenhatodik verseskötete) tisztaságot sugároz, biztonságot ad.

Három ciklusba ötvenöt vers került – lényegre törő válogatással, kezdve a Sok ház áll itt üresen-től az Ámen-ig.

Tönköl távol áll a politizáló költészettől, noha érdeklik a társadalmi változások, érdekli a vidék, a kistelepüléseken élők sorsa; kiemeli az olvasót a mindennapokból, gondolatiságát, érzékenységét mutatja föl, régi témáit, élményeit, emlékeit fogalmazza, mintha mindent, paraszti gyerekkort, háromutcás falut, nagyvárost, emberi kapcsolatokat az öregkor szemüvegén át látna.

Minden régi íz, hangvétel, szín és forma, szülőföld, félelmek és bizonytalanságok csendülnek újra. Ez a líra hömpölyögve árad, nagy mélységből kerülnek elő az emlékek. Az egység jellemző a kötetre. Komor ez a versvilág, mintha patkócsattogás kerítené be a zajos városba került egykori fiatalembert, akitől a hírlapi cikkek elmaradtak.

Az elmúlás és a pusztulás ellen perel, hirtelen ébred az álom ösvényén, s a kérése csak ennyi egy lányhoz: „Ha majd a homok eltemet, / dáliát tartson két kezed!”