„A példaértékű rendszert megőrizni és fejleszteni kell”

Interjú Blazovicsné Varga Mariannal, a Klebersberg Intézményfenntartó Központ Győri Tankerületének Igazgatójával.

Az iskola, a képesítést igazoló oklevelek csak jó alapot jelentenek, a munkahelyeken szerzett tapasztalat a lényeg – ad leckét szerénységből Blazovicsné Varga Marianna, amikor rácsodálkozom hét diplomájára. Aztán újra meglep, amikor kiderül: a pedagógiai pályát gyermekkori vágyának megvalósításaként választotta. – Már gyerekkoromban tanítósdit játszottam, amit aztán az Apáczai tanítóképzőjének elvégzése után a valóságban is gyakorolhattam. A főiskolai évek alatt a Gyakorló Iskolában Perlaki Mária néni, a munka – és az első gyermekem nevelése – mellett elvégzett szegedi egyetemen Ágoston professzor úr mutatott példát gyermekszeretetből és szakmai felkészültségből, ami megerősítette bennem, hogy jó pályát választottam. Mondhatom, szerencsém volt a tanáraimmal. És szerencsém volt a gyerekekkel is: az Arany János-iskolában nyolc évig végigkísérhettem egy osztályt, a diákok nem csak emberileg kerültek közel hozzám, de sok közös tanulmányi sikert is elértünk. Ez az időszak meghatározó élménye marad egész tanári pályafutásomnak.

Mégis otthagyta a katedrát…

Már aktív pedagógusként is részt vehettem különböző szakmai projektek kidolgozásában és megvalósításában. 2003-ban kaptam lehetőséget arra, hogy ezekkel főállásban foglalkozzam: komoly kihívásnak éltem meg, hogy a megyei pedagógiai intézet pedagógiai szakértőjeként és a Nemzeti Szakképzési Intézet külsős munkatársaként részt vegyek a közoktatást és szakképzést megreformáló, átalakító folyamatokban. Ezért döntöttem a váltás mellett.

Milyen területeken kapcsolódott be a munkába?

A pedagógiai intézetben – ahol később munkám elismeréseként a főtanácsosi címet is megkaptam – a szakképzés, a mérés és értékelés, a kistérségi fejlesztés és a minőségbiztosítás területei tartoztak hozzám. A szakképzésben pedig a Szakiskolai Fejlesztési Programban és egyebek mellett az akkor alakuló TISZK-ek (térségi integrált szakképző központok) kialakításában kaptam szerepet. Ez az időszak nagyon mozgalmas volt a szakképzés területén, hiszen mindenki látta, hogy változtatásra van szükség. Sok tartalmi változást, módszertani újítást vezettünk be, és nagy hangsúlyt kapott a tanárok szakmai továbbképzése. Nem sokkal ezelőtt elkezdődött az iskolák, a pedagógiai munka eredményeinek, hatékonyságának országos mérése is a kompetenciatesztek alapján.

Az új rendszerek bevezetése, a tanárok teljesítményének mérése konfliktusokat is eredményezett?

Nem fogadta mindenki kitörő örömmel a változásokat, de idővel a mérések jobb teljesítményre motiválták az iskolákat. Hiszen volt olyan népszerű, jó hírű iskola, ahol kisebb volt a hozzáadott pedagógia érték, mint egy olyan iskolában, ahol kiemelkedően magas volt a hátrányos körülmények között élő gyerekek száma. Ez előbbieket elgondolkodtatta, utóbbiaknak pedig pozitív visszajelzést adott. A mi feladatunk az volt, hogy segítsünk az intézményvezetőknek a kapott eredményeket értelmezni, a fejlesztési irányokat ez alapján meghatározni. Ma már mindenki elfogadja ezeket a módszereket, ami mindenképpen a programok sikereként értékelhető.

Mi volt a pályafutás következő állomása?

2009 januárjától Tatabányán dolgoztam egy regionális pedagógiai intézet vezetőjeként. Komárom-Esztergom, Fejér és Veszprém megyében végeztünk a megyei intézetekhez hasonló pedagógiai szolgáltatásokat, egy uniós pályázatnak köszönhetően pedig speciális feladatunk volt a hálózatos tanulás rendszerének megszervezése.

Ezért pályázott a tankerületi igazgatói posztra?

Úgy gondoltam, a tanításban és az oktatásszervezésben megszerzett ismereteimet és tapasztalataimat jól tudnám hasznosítani abban a rendszerben, amely fontosabb elemeinek – új feladatmegosztás, kiszámítható viszonyok, egységes irányítás – hatékony működéséről a gyakorlatban is meggyőződhettem.

Tulajdonképpen mi a feladata a győri tankerületnek?

A győri tankerület speciális abból a szempontból, hogy megyei illetőségű feladatokat is ellát, míg a többi tankerület járási hatáskörrel rendelkezik. A szakképzés, a pedagógiai szakszolgálat, a szakmai szolgáltatások, a kollégiumok az egész megyében hozzánk tartoznak. A törvényi előírásoknak megfelelően a megye egész területén működő összes szakképző intézmény szakmai irányítását és működtetését ellátjuk, míg az alapfokú oktatás és a gimnáziumok vonatkozásában például Győrben csak a fenntartói feladatok érintik a tankerületet, a működtetést az önkormányzat végzi.

Ez a változás hogyan érinti az oktatási rendszer sajátos győri elemeit, például az ösztöndíjrendszert vagy a főigazgatóságokat?

Ezek a rendszerek és szervezeti formák a tanév végéig változatlanul működnek tovább, a jövőt illetően pedig át kell gondolnunk, hogyan őrizhetők meg a korábban kialakított elemek. A Győrben megtartott országos szakképzési tanévnyitón Czomba Sándor államtitkár példaértékűnek nevezte Győr szakképzési rendszerét, melyet nem megváltoztatni, hanem megőrizni és továbbfejleszteni kell.

A tankerületi rendszer milyen minőségi változást hoz az oktatási rendszerbe?

Győr sajátos helyzetben van, mert az önkormányzat évek óta sokat tesz és tudatosan törekszik egy magas színvonalú oktatási rendszer kialakítására, így értelemszerűen nem lehetnek élesen láthatóak a pozitív változások. A kistelepülések sokkal inkább érzik majd az új rendszer előnyeit, melyek az egységes irányításból, a kiszámíthatóságból, a szakos ellátottság javításából fakadnak.

A hírek szerint vannak nehézségek így az átállás időszakában…

Bármi újnak a bevezetése, bármilyen átalakítás mindig kisebb-nagyobb zökkenőkkel jár, ez vitathatatlan. Tény, hogy az intézményvezetői hatáskörök tisztázása és gyakorlati alkalmazása, különösen a kezdetekben, napi feladat volt. Azonban szerencsére maximális együttműködési készséget, türelmet tapasztalunk a polgármesterek, az önkormányzati dolgozók, az iskolaigazgatók részéről, amit ezúton is köszönök. A megoldásokat keressük közösen, nem a problémákat.

Ön, mint az oktatási rendszerek minőségével foglalkozó szakember mikor lenne elégedett a tankerület munkájával?

Eredményes a munkánk, ha az iskoláink tanulói és tanárai eredményesek – tanulmányi versenyeken, nyelvvizsgákon stb. –, ha zökkenőmentes az intézmények működése, és javul az oktató-nevelő munka színvonala. Az új rendszer bevezetésének időszakát követően szeretném, ha az iskolák dolgozói és a munkatársaim derűs mindennapokban élnék az életüket.

Blazovicsné Varga Marianna november 12-től a Klebersberg Intézményfenntartó Központ Győri Tankerületének igazgatója. Az előkészítő szervező munkáját már tavaly év végén megkezdte a teljes tankerületi munka január elsejétől kezdődött. Ugyan pályafutása Pápáról indult, az 1977-es átköltözés jogán ma már győrinek vallja magát, amit tovább erősít, hogy szülei is követték a kisalföldi megyeszékhelyre.

Több mint húszéves, az iskolai katedrán megszerzett tapasztalatát az oktatásszervezésben eltöltött évtizednyi aktív szakmai tevékenység egészíti ki, nem szólva a szakmai felkészültségéről ékesen beszélő hét –nem tévedés! – diplomájáról. Tanítói, valamint német nyelv és irodalom szakos középiskolai tanár képesítésén kívül egyebek mellett pedagógiai tanári, közoktatás-vezetői, térségi tanügy-igazgatási szakértői oklevelet csatolhatott a tankerület-igazgatói pályázatához, ami bizonyára megkönnyítette az államtitkárság munkatársainak döntését az elbíráláskor.

Amikor nem a szakképzés és köznevelés kérdéseivel foglalkozik, legszívesebben olvas és kirándul a Bakony és a Mátra eldugott ösvényein a Rábában dolgozó kohómérnök férjével. Két fia van: a 24 éves Péter, aki a Széchenyi egyetemen mérnök-informatikusnak tanul, és az iparban tevékenykedő, 30 éves András. Utóbbi már saját családot alapított. A két és fél éves, Maja nevű leányunoka említésére a gondok közt is azonnal felderül az igazgatónő arca. Az összetartó szűkebb család mellett most egy új közösség felépítésének gondja jelent számára kihívást: a tankerületi igazgatóság 25 fős kollektíváját ugyan a klasszikus csapatépítő tréningek helyett egyelőre a napi problémák megoldása kovácsolja össze, de mindannyian remélik, hogy a természetes kezdeti nehézségek után arra is sort keríthetnek.

Ozsvárt Tamás

Fotó: O. Jakócs Péter