„A tea megtestesíti a lélek és a test igényét”

Interjú Francsics Istvánnal, a Múzeumház Teázó tulajdonosával.

Az illatokon kívül mi fogta meg a teában?

Ahogy a történetébe ástam magam, egyre érdekesebbé vált ez a növény, amit több mint 5000 éve megtaláltak Kínában, Európába viszont csak az 1700-as években került. A tea nem egy termék, hanem kultikus növény. Kiderült számomra, hogy sok tízezer-féle létezik belőle, különleges, izgalmas ízekkel, hatásokkal. Például Kínában hivatalosan 3000-féle zöld tea van. Amikor az ember a teába beleássa magát, nem tud szabadulni tőle.

Sokan nem gondoljuk, milyen színes a teák palettája, hogy a feketén és a zöldön kívül létezik fehér, sárga, vörös is. Mik azok az alapvető dolgok, amiket nem ismerünk még?

Sokan nem tudják, hogy a tea az maga a növény, ezért mindent teának nevezünk, amiből áztatunk valamit. Ez a szubtrópusi fa 30 méter magasra is megnőhet, Kínában találunk 1600 évest is, ma is hoz leveleket. Egyszer egy idős hölgy Angliában termesztett Earl Grey teát szeretett volna vásárolni nálunk, és nem tudtam meggyőzni, hogy ott a magas teakultúra ellenére nem termelnek teát. Az Earl Grey egy speciálisan angol tea. Earl Grey angol miniszterelnök 1830-ban kedveskedni akart a királynőnek, így alkották meg a bergamottolajjal ízesített teát. Ez is legenda, de a történelem ködében hihetünk azért abban, hogy van alapja az ilyen leírásoknak. Az Earl Grey a világ leghíresebb teája, nálunk is kapható 7-8-féle belőle. Sokan meglepődnek azon, hogy a fehér, zöld, sárga, vörös és fekete tea ugyanabból a növényből van. A fermentációs folyamat határozza meg a „színt”, a végeredmény a fekete tea. Fontos, hogy tudják az emberek, miért isszák a teát: csak az ízéért, a beszélgetésért, a kellemes érzésért, vagy azért, mert élettanilag is van valamilyen hatása. Egy teából sokféle íz kihozható, ismerni kell, hogyan készíthető az adott tea, a zöld például nem szereti a százfokos vizet, nem szabad leforrázni, csak áztatni, de csupán két percig, hogy ne legyen keserű. De egyre többen érdeklődnek, szoktam mondani, hogy jön a teakultúra. Például nem egy ember jön be hozzám, aki azt mondja, hogy ő kungfu teázást szeretne.

Mi az a kungfu teázás?

Szertartásos teázás: kell hozzá tálca, arra egy rács, és egy kanna forró víz, amivel a csészéket melegítjük fel és öblítjük le, hogy megfelelő hőmérsékletű és tiszta legyen, mert a porszem a teát fertőzi, piszkítja. A jó tea kulcsa a tiszta víz, a tiszta edény és minőségi teafű. A kungfu teázás szertartása a lelki megnyugvást, letisztulást jelenti, az élményt, hogy megadom magamnak, ami jár és pár percre elfelejthetem a világ zaját.

Az élvezeti értéken túl a tea élettani hatása is jelentős. Milyen egészségvédő hatása van a rendszeres fogyasztásának?

A tudósok nyelvezetéből átvettük az antioxidáns szót, ami nem más, mint az oxidáció megakadályozását szolgáló anyag. Az oxidáció a sejtek elhalása, ami hosszú folyamat. Sejtjeink sajnos 19-20 éves korunk után folyamatosan öregednek. Többek között a szolárium, a zsíros ételek ezt felerősítik, a tea viszont lassítja az elhalást. A sejtek öregedése által szabad gyökök keletkeznek, de az antioxidáns leköti ezeket, és a sejt elkezd újra erőteljesebben működni. Már nem úgy, mint 18 éves korunkban, de a folyamat jelentősen lassítható. Az antioxidáns felgyorsítja az anyagcserét, a vízháztartást, tisztító hatású. Ha gyors a vízháztartás, kevesebb káros anyag marad a szervezetben. A teában koncentráltan vannak antioxidánsok, ha ezek bekerülnek a szervezetbe rendszeresen, erősítik az immunrendszert. Az egyik kulcsszó a flavonoid, ami nagyon erőteljes és hasznos antioxidáns. Ezenkívül a tea számos hatóanyaga egészségmegőrző hatású. Nem csodaszer, de a sejtek egészséges működését segíti. Ezért néhány keleti országban, nem civilizált területeken a civilizációs betegségek elterjedése majdnem nulla. Tibetben a rák szinte elő sem fordul, mert teával ébred a gyerek és teával fekszik. Mégpedig zöld teával. A kínaiak ma is nagyon sok zöld teát isznak, a japánok kizárólag azt isszák, az európai kultúrában lett erőteljes a fekete kultúrája az angolok miatt. Na és van lélektani hatása is: finom és illatos. Megtestesíti a lelkem és a testem igényét.

Cukorral elronthatjuk a hatását?

Azért nem, mert az illatterápia úgy is működik és a hatóanyagokat nem befolyásolja a cukor. A szervezetünket viszont igen. Tudjuk, hogy a cukor az egyik legártalmasabb anyag. Bátran kísérletezzünk az alternatív, egészséges édesítőkkel, például a nyírfacukorral. A mézet viszont ne tegyük a forró teába, mert károsodnak a méz hatóanyagai. A fekete teában egyébként 240-250 aromaanyag van, keleten nem édesítik a teát, mi így szoktuk meg Európában.

Miért ajánlják fáradtság ellen kávé helyett a teát?

Mindannyian éreztünk már evés utáni álmosságot: ilyenkor a vér az agyból a gyomorba áramlik. Iszunk egy kávét, gyorsan frissek leszünk, hirtelen visszanyomja a vért, de a hatása körülbelül fél óráig tart. A tea viszont lassan szívódik fel, frissességet ad 3-4 órán keresztül.

A filteres teák az „ördögtől valók”?

Nem, filteres tea ugyanúgy, mint a szálas, lehet rossz és jó minőségű is. Jó esetben egy minőségi teaházból való a por, ami a gyártás során eleve képződik, mert ugye minden száraz teának van pora, töredéke. És a por is hasznosítható. Baj akkor van, ha nem az eredeti tea kerül filterbe, hanem a mindenhonnan összeszedett teapor. Előfordul, hogy ezt eladják olyan cégeknek, amik filtereket gyártanak, dobozolják és ráírják például, hogy ceyloni fekete tea narancs ízzel. Az illóanyagok egy része elszáll ugyanis a porítással, ezért feldúsítják valamilyen előállított aromaanyaggal, hogy teaíze legyen. Ezekben gyakran idegen anyag is lehet, például madár- vagy egérpiszok. Jó tea és rossz tea között különbség, hogy az egyiket teaként kezelik, a másikat dekagrammként. Árban viszont már nincs különbség. Ha kiszámoljuk, a filteres tea ugyanannyiba kerül, mintha adnék tíz deka szálasat egy aromazáró csomagban.

Önnél nem egyszerűen csak megiszunk egy teát, sokkal többről szól az üzlete. Mi a hitvallása a vendéglátást illetően?

Szerencsés vagyok, kiváló tanítómestereim voltak. Jó áruismeretet tanítottak és a kereskedés tisztességét. Valamint, hogy az a vásárló, aki egyszer elégedett lesz, másodszor is visszajön, ha harmadszor is, akkor törzsvevőd lesz. Amit tudok, nem akarom magamnak megtartani, a tudásom jár a vevőnek. És nincs trükközés, elmondjuk, hogy a tea felső rügye 4.600 forintos tíz deka teát jelent, az alsó negyedik sor, ami tört tea, az 1400 forintba kerül. Hivatalból naponta több liter teát megiszom, mert nem lehet azt mondani, hogy a narancsvirág oolong tea nagyon jó, hanem hogy ebben a zöld tea kicsit kesernyés, fanyar utóíze és a fekete tea csersavas íze érezhető szerecsendiós ízzel bolondítva. Így hiteles. A teázómban nemcsak terméket, hanem kultúrát és nyugalmat is találnak. Ha pedig olyat kérnek tőlem, ami nincs, akkor beülök az autóba és megszerzem, ha a fene fenét eszik is. Hordok magamnál egy füzetet, amibe felírom a kívánságokat. Mert aki bejött, azt minden körülmények között ki kell szolgálni tisztességesen.

“Az 1950-es években voltam gyerek, akkoriban telenként szénért álltunk sorba, és a meleg egyet jelentett a sparhelttel meg a forró teával. Számomra már akkor is a kínai és az orosz teák jelentették az illatok illatát. És a teától kicsit jobb volt. Gyakran a sarki Meinl boltnál ólálkodtunk a gyerekekkel, hogy beleszagoljunk a kávék és teák kikúszó aromáiba” – kezdett a mesélésbe Francsics István, a Múzeumház Teázó tulajdonosa. A meghatározó élmény pedig, amely vég érvényesen a teához kötötte, egy 1969-es grúziai utazás volt: elvitték egy teaföldre, ahol teakombájnokkal aratták a növényt. Végigvitték a gyártási folyamaton is, „az az illat, ami egy teafeldolgozóban van, leírhatatlan. Meg is vendégeltek minket igazi grúz módon.

Az akkori érzés örökké megmaradt.” Ezután kezdett olvasni, kutatni a tea után, egyre kíváncsibb lett. Az élet azonban másfelé vitte, kereskedelmi üzemgazdásznak tanult, a teával csak hobbiként foglalkozott egészen nyugdíjba vonulásáig. Az is mindig érdekelte, mitől jó egy kereskedő, hogyan kell mesterien kiszolgálni a vevőket. Példaként álltak előtte a győri tradicionális kisvállalkozások, a tisztes ipar, rádióműszerész édesapjának is volt egy üzlete. „A rendszerváltás közel hozta a boltnyitás gondolatát, el is készítettem egy üzlettervet, de anyagi okok miatt félretettem. A nyugdíj után viszont előkerült, mert nem szeretek egy helyben ülni. A lányaim pedig azt mondták: te ismered a teát, mi összeszedünk némi pénzt, csináljunk egy üzletet! A kisebbik lányom marketinget és kommunikációt tanult, a nagyobbik nemzetközi kapcsolatokat, a vejem nemzetközi kereskedelmi jogász, a másik bankos, hát nem egy ideális családi konglomerátum?” Így Francsics István vezeti a teázót a Káptalandomb tövében és egy boltot egy bevásárlóközpontban, a család pedig besegít. Az internet korában már az sem probléma, hogy az egyik lány Svájcban, a másik Budapesten él.

Zoljánszky Alexandra

Fotó: O. Jakócs Péter