Ézsiás István újra Győrben

Ézsiás István két győri kiállítással ünnepli hetvenedik születésnapját, legkedvesebb szobrait, képeit, érméit és kisplasztikáit mutatja be az Esterházy-palotában és az Apátúr-házban. A művésszel az április 20-án 16 órakor nyíló tárlat kapcsán beszélgettünk.

Hetven év nagy idő. Emlékszik még a kezdetekre? Milyen indíttatásból lett szobrász?

Tanyán éltünk, kisgyerekként a természetben található mindenféle anyagból kreáltam magamnak játékot, kisrepülőt, mozgó szerkentyűket. Talán így indult, aztán restaurátor, majd szobrász lettem. Már a pályám elején minden érdekelt, ami tárgyalkotás, tárgykultúra, építés. Úgy gondolom, maga az alkotás folyamata a fontos, az hogy lássa az ember, merre kellene a világnak haladnia.

Szoros szálak fűzik Győrhöz. Hogyan gondol vissza az itt eltöltött évekre?

Pezsgő szellemi, kulturális élet volt itt akkoriban, a nyolcvanas, kilencvenes években. Éltető közeg volt, amit én is gerjesztettem, hiszen a Baross úti Műcsarnokot, a Petőfi Sándor Művelődési Központ Art Galériáját és a Napóleon-házat is vezethettem. Győrhöz leginkább az köt, hogy innen indultam, innen léptem ki először Nyugat-Európába, az akkori polgármester, Kolozsváry Ernő közvetítésével. Számos helyen jártam, ismerkedtem. Amikor rám bízták a Győri Nemzetközi Művésztelep vezetését, már volt mire alapozni.

Köztéri szobrai, alkotásai a világ számos pontján láthatók. Melyik közülük a legkedvesebb, melyikre a legbüszkébb?

Argentínában máig áll egy MADI-kiállításra készült, két és fél méteres szobrom, de számomra fontos munkáimat mutatták be Dallasban, Nápolyban, Caracasban, Bogotában. Ha az ember kinyílik a világra, akkor a világ is megmozdul.

Mit láthatunk a győri tárlatokon?

Megpróbálom felvillantani munkásságom fontosabb momentumait. Az Esterházy-palotában az avantgárddal kacérkodó szobraimat, képeimet, reliefjeimet állítjuk ki, az Apátúr-házban a saját érméim, kisplasztikáim mellett művészbarátaim munkáit is bemutatjuk.

Hetvenévesen mihez van kedve, ereje? Milyen tervei vannak?

Próbálom betakarítani a termést. Na nem anyagi értelemben, egyszerűen csak szeretném, ha nem kallódnának el a munkáim, legalább a lényeges alkotások megmaradnának. Többek között ezért hoztam létre az olaszliszkai modern képtárat, a szoborparkot és a történeti, néprajzi látványtárat. Májustól művésztelepet szervezek, s azon dolgozok, hogy a francia-magyar napok helyszíne Olaszliszka legyen.

Földvári Gabriella

Fotó: Marcali Gábor