A koronavírus-járvány miatti korlátozásokat feloldották, tart a nyári szünet is. S bár javulnak a baleseti statisztikák, egyetlen életnek sem szabadna megszakadnia a közlekedés során. Major Richárd rendőr főtörzsőrmester, baleset-helyszínelő közelről lát mindent, csalódottsága pedig érthető. Rajtunk múlik, lesz-e változás...
A Győri Rendőrkapitányság Közlekedésrendészeti Osztályának baleset-helyszínelői ott vannak a legtöbbet, ahonnan mindenki menekülne legszívesebben. Nem válogathatnak, hogy koccanás, vagy frontális baleset, horzsolásos, vagy halálos ütközés, menni kell. Major Richárd főtörzsőrmester tapasztalt szakember. Szeretné, ha egyszer változás lenne a magyar közlekedési morálban, ami jelenleg meglehetősen siralmas.
Richárddal nem azért beszélgettünk, hogy száraz statisztikákat osszon meg velünk, hanem hogy miként látja: mit veszthetünk mi emberek, ha nem felelősségteljesen, odafigyelve és a szabályokat követve közlekedünk.
„Röviden? Emberi életet és sorsokat tesznek kockára azok, akik nem tartják be a szabályokat. S most itt nem álszenteskedni akarok. A közlekedés során akár egy pillanatnyi kihagyás is elég lehet egy szabályszegéshez, akár balesethez. Vannak akik szándékosan szabálytalankodnak. Erőszakosan, másokra nem figyelve, magukat és utasaikat sérthetetlennek érző módon közlekednek, pedig senki sem az! Ezt kellene megérteni végre!”
A helyszínelő arról is említést tett, hogy a kerékpárosokkal sok esetben képtelenség megértetni, hogy tulajdonképpen védtelenek. Gyakran könnyelműek, kevés a szabályismeret. Tapasztalata szerint a körforgalmaknál van a legtöbb bringás baleset, akár a kerékpársávon, akár a gyalogátkelőknél. Több biciklis futárt is kellett már helyszínelni, pedig egy közlekedési szituációban szükséges mérlegelésnél a saját és mások testi épsége, anyagi javainak védelme után szerepelhet csak, hogy időben odaér-e az a megrendelt étel..
„Higgye el, a legtöbb esetben „megmagyarázzák”, miért történt a baleset és találnak mentséget saját maguk védelmére. Ez nem jó hozzáállás, mert mindenkinek vállalnia kellene a felelősséget! Sajnos azt is tapasztaljuk, a bírságoknak sincs akkora visszatartó ereje. Több visszaeső vigyorogva kérdezi: mennyi lesz? Mert neki nem megterhelő befizetni a csekket, s két nap múlva megint ugyanúgy nyomja a gázt… Sajnos.”
Kérdeztük is egyből a főtörzsőrmestert, mi lenne a megoldás, hogy lehetne egy kicsit felrázni a felelősségtudatot? A szakember az oktatást és a nevelés emelte ki.
„A modern baleset-megelőzés már hatékonyabb mint régen, de az óvodai és az iskolai oktatásnak is nagy a szerepe abban, hogy a gyermekek korán megértsék: a közlekedés nem játék! Még többet és többet kellene foglalkozni velük, tudatosítani bennük, hogy nem csak az autóvezetés vagy a motorozás a veszélyes üzem, hanem a gyalogos- és a kerékpáros közlekedés is. Egyébként meg a szülőktől indul minden: meg kell kapni azt a nevelést, hogy az úttesten nem szabad átrohanni, hogy apa és anya kezét meg kell fogni. Nem tűnnek bonyolultnak ezek, mégis sok ennek hiányából fakadó balesetet helyszíneltünk már a kollégákkal. ” – mesélte Richárd, majd rátért a felgyorsult közlekedésre is.
„Divat lett az utak minőségét hibáztatni, a közútkezelőre, a politikusokra, a rendőrökre mutogatni. Pedig a gázt kizárólag a sofőr nyomja, s a kormány is az ő kezében van. Ott van a 81-es, a 82-es, a 83-as főút: hány embernek kell még meghalnia ahhoz, hogy a sofőrök felfogják, mennyivel lehet valójában haladni, s nem kell akkor előzni, amikor nem egyértelmű a szituáció?! Közhely, de nagyon igaz: nem gyorsan menni művészet, hanem megállni, amikor meg kell!” – beszélt érhetően egy kissé felszültebben a helyszínelő, hiszen megannyi tragikus helyszínen jelen volt már, s megannyi helyszínen győződött meg róla: a halál megelőzhető lett volna: ha betartjuk a szabályokat, ha egy kicsit jobban figyelünk, s ha nem rohanunk annyira.
A járművek műszaki állapotáról is faggattuk Major főtörzsőrmestert, aki ahogy a beszélgetés során végig, most is nyílt volt velünk, s elmondta: sajnos bőven hagy kívánnivalót maga után a járműpark.
„Sokan úgy vélik, egy autó addig jó, amíg megy, és ezt rendszerint meg is akarják nekünk magyarázni. Szomorú, hogy tényleg el is hiszik, pedig sokszor meg is mutatjuk nekik, hogy az ujjunk között porlik szét a küszöb a rozsdától. Az öreg autó is jó autó, ha rendszeresen karban van tartva! Ám sajnos rengeteg a gondozatlan, szinte rozsdatemető, lefutott gumikkal. Hatalmas kockázat! A legdühítőbb, hogy sokan az általunk bemutatott tények ellenére sem hisznek nekünk, hanem nekik áll feljebb. Ilyenkor mindig arra gondolok, csak nehogy máskor, sokkal durvább árat fizetve derüljön ki, hogy igazam volt… ” – sóhajtott nagyot a rendőr.
A motorok is rég elhagyták már a garázst, erről is hosszasan lehetne beszélni. A magyar közlekedés kimeríthetetlen téma. A kérdésünk inkább az, van értelme beszélni róla?
„Minél többet beszélünk róla, s minél konkrétabban, talán az emberek elkezdik megérteni: a közlekedés veszélyes üzem. Mi nem azt szeretnénk, hogy félve utazzanak az emberek, hanem azt, hogy felelősen. Véget kell egyszer érnie ennek a rengeteg balesetnek, a sok halálnak. A statisztikákon csak így lehet változtatni. A hab a tortán az lenne, ha a végre mindenki megértené: a rendőr az utakon nem ellenük, hanem értük van, mindenki biztonságáért ellenőriz.” – zárta a főtörzsőrmester.