Weöres 100 – Elindult a hivatalos centenáriumi év

Weöres Sándor költészetének kevéssé ismert vonulatait, a politikus költőt, a magánéleti lírikust, az utolsó időkből származó verseket ismerhetik meg az olvasók a Helikon Könyvkiadónál megjelent új kötetből, amelynek szerdai bemutatójával hivatalosan is elindult a Weöres Sándor centenáriumi év.

Az Elhagyott versek című kötettel lezárult a kiadó Weöres-életműsorozata. A kötetet bemutató sajtóreggelin Balatoni Monika, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára bejelentette: a művet várhatóan ősszel Braille-írással és hangoskönyvként is megjelentetik.

Az államtitkár kiemelte: a politikának az értékmegőrzés is feladata, ezért nem maradhatott a Weöres Sándor-évforduló kormányzati szerepvállalás nélkül. Mint fogalmazott: a költő életműve maga a teljesség, “generációról generációra öröklődik, olyan, mintha a vérünkben, a génjeinkben lenne”.

Balatoni Monika a centenárium programjairól szólva az MTI-nek elmondta, hogy terveznek Weöres-témavonatot, a Magyar Posta emlékbélyeget, a Magyar Nemzeti Bank emlékérmet ad ki és terveik szerint a határokon túl is lesznek programok. Az emlékév költségvetését mintegy 50-100 millió forintra becsülte.

Az emlékév következő eseményének a Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) ad helyet, itt nyílik június 7-én a Weöres Sándor Színháza című kiállítás, amely az alkotó színházi műveit dolgozza fel archívumok anyagaiból merítve.

Halmos Ádám, a Helikon Könyvkiadó ügyvezető igazgatója felidézte, hogy a kiadó a 2000-es évek elején kezdte el a Weöres-életművet feldolgozni és kiadni, az utolsó kötet az elhagyott, kiadatlan verseket tartalmazza.

Steinert Ágota irodalomtörténész – több mint ötven Weöres-kötet szerkesztője – elmondta, hogy maga Weöres Sándor vetette fel, hogy ki kellene bővíteni az egybegyűjtött írásait tartalmazó kötetét, a könyv megjelenését azonban az alkotó már nem élhette meg. Felidézte, barátként rá hárult a feladat, hogy az életművet sajtó alá rendezze, ami nem volt könnyű feladat, hiszen több mint 30 ezer oldalt kellett feldolgoznia. Mint megjegyezte, Weöres Sándor és felesége, Károlyi Amy “nem a polgári rend szerint éltek”, lakásukban mindenhol kéziratok hevertek “fantasztikus összevisszaságban”, ráadásul nemcsak a házaspár művei, hanem más íróké is.

Kiemelte, az Elhagyott versek megjelenésével teljesítettnek tudhatja Károlyi Amynak tett vállalását, a kötettel egy több mint 12 éve tartó munka ért véget. A több mint hétszáz oldalas könyvről elmondta, hogy a címnek kettős értelme van, hiszen egyszerre utal a tudatosan kihagyott és az elkallódott versekre. Szerinte Weöres Sándor sok kéziratát elajándékozta, ezért még számos szöveg lappanghat.

Szólt arról is, hogy az Elhagyott versek szövegeit a költő nem minőségi okokból hagyta ki a korábbi válogatásokból. A most megjelent fiatalkori versek például akkoriban rangos irodalmi lapokban láttak napvilágot – mutatott rá a kutató.

Elhagyta azokat a műveket is, amelyeket túlságosan személyes hangvételűnek ítélt, például a feleségéhez vagy a kortársaihoz írt verseket. Ezt a szerkesztő a weöresi költészetfelfogással indokolta, mondván a költő a mindenséget és nem a személyeset akarta tükröztetni verseiben. Az irodalomtörténész szerint Weöres – a közhiedelemmel ellentétben – nem volt apolitikus költő, több művet írt például az 1956-os forradalom idején. Ilyen témájú versei azonban most olvashatók először kötetben.

Weöres kevéssé ismert arcát mutathatják a közérzeti versek – hangsúlyozta Steinert Ágota, aki szerint ezekben a művekben Weöres “rossz közérzete” érhető tetten. A szerkesztő szerint az alkotót bántotta, hogy méltatlanul háttérbe szorították, például a Kossuth-díjnak is csak a második fokozatát kaphatta meg, miközben az irodalmi Nobel-díj esélyeseként emlegették.

Az olvasók a könyvből megismerhetik az utolsó időszakban született szövegeket is, amelyek főleg az öregségről, betegségről, az élet elmúlásáról szólnak – ismertette a művet a szerkesztő, hozzátéve, hogy a Weöres életművének kiadása ezzel a kötettel még nem zárulhat le, hiszen több mű lappanghat archívumokban, könyvtárakban, magánszemélyeknél.

(MTI)