HELYSZÍNI! Fáklyafényben a gáton

A kimenekítő buszok a biztonság kedvéért ugyan már a helyszínen vannak, ám a polgármester és a szakemberek szerint nem lesz szükség rájuk Győrújfalun. Késő esti riport a gátról.

Fáklyafényben dolgoznak a katonák, a vízügyesek, a katasztrófavédők, a település lakói és a távolabbról érkezett önkéntesek Győrújfalun. Néhány vendéglő kitelepedett, ingyen vacsorát osztanak. Találkoztunk győri egyetemistákkal, szombathelyiekkel, devecseriekkel, de a Tisza környékéről is szép számmal érkeztek segítők.

Este hat után hirtelen kritikusnak látszott a helyzet, a töltés húsz méter szélességben és másfél méter mélységben megrepedt.

Lesuvadt – mondják rá a pontos szakszót a hozzáértők.

A történéseket az Országos Műszaki Irányító Törzs hivatalosan úgy fogalmazta meg: “A Mosoni-Duna bal partján fekvő Győrújfalunál lévő védelmi szakaszán folyamatban lévő kivitelezési munkák miatt az árvízvédelmi töltés az árvíz előtt nem volt teljes értékű. . Az árvízvédelmi töltésen folyó munkákhoz szükséges beszállítást csak a töltéskoronán lehetett megoldani…, az intenzív szállítás következtében a töltés mentett oldali rézsűjén a korábbi kivitelezés során rátolt földmennyiség a rajta közlekedő gépek terhelésének következtében” megrepedt.

A helyi védelemvezetés bordás megtámasztással hárította el a veszélyt. Ez annyit jelent, hogy helikopterrel egyenként szállították a közeli deponálóból a homokzsákokat a repedéshez. próbálkoztak katonai járművekkel is, de azok hamar elsüllyedtek a mély talajon.

– Reggelig kész léeszünk vele – ígéri Nagy Imre Attila polgármester. – Utána folytathatjuk a gát magasítását, erősítését. Mire tetőzik az ár, befejezzük a munkálatokat.

A helybeliek azért fölfigyeltek arra, hogy diszkréten ugyan, de üres buszok parkoltak le a faluban. Előttünk érkeztek, lépésben lehetett miattuk haladni.

– A biztonság kedvéért vannak itt, nem gondolom, hogy szükség lesz rájuk, minden jel szerint megbirkózunk az árral – hangoztatja a falu első embere, aki már nem is számolja, hány órája van talpon.

Folyamatosan érkezik az erősítés. A gáton a vízügyesek irányítanak, ott intézkedik Németh József igazgató, s elődje, a szaktanácsadóként dolgozó Janák Emil. A vízügyi szolgálat mindig katonása szervezett volt, ebben, s a szakértelemben rejlett az ereje.

Katasztrófaturisták nincsenek. aki csak nézelődni jött, előbb utóbb az is beáll dolgozni. A megtöltött zsákok kézről kézre járnak, a katonák gyors ütemet diktálnak. feltűnően sok közülük a nő.

– Sajnos inkább feltűnően kevés – méltatlankodnak az egyenruhások.

A bordás megtámasztás alsó emberei, a gát tövénél combközépig állnak a földiszapban. amikor végeznek, hárman is alig bírják kihúzni őket.

– Ne akarj eltemetni, még harminc sem vagyok – üti lapátjával a földet az egyik katona.

Akik kora reggel óta lapátolnak, zsákolnak, lassan kidőlnek a sorból. csapzottan teszi a szerszámot a győri önkormányzatnál dolgozó Királyfi Péter, később a sok árvízet átélő Pesztenlehrer  Ottót látom elmenni jókedvűen, de hulla fáradtan.Kara Ákos országgyűlési képviselő, a megyei közgyűlés alelnöke még bírja.

Tizenegykor megérkeznek a  szombatheliek. Így gyertyafényben hangulatos volna ez a vidék, többszáz ember önfeláldozó munkájának azonban komoly tétje van. Péteken, szombaton árad a folyó. Mindenki félti a családját, a házát, az állatait, az értékeit. Néhányan el is költöztek, de a többség marad,

Hisznek önmagukban.

Kép és szöveg: Gy. P.