Buzás Mihály: Lelkem mélyén Matula bácsi vagyok

Buzás művész úr azt ajánlja a győrieknek, a belvárosban járva, mondjuk boltba menet emeljék tekintetüket a megszokottnál kissé magasabbra, a házak homlokzatáig, a sarokerkélyekig, a tetőt tartó faragott kövekig, mintha csak turisták lennének. Mások napokat utaznak, hogy effélét lássanak, egy várost, ahol valóság a történelem. Élvezzük hát mi is minden percét az itt töltött, nekünk adatott kevéske időnek. Érintsük meg a házak kopott sarokköveit, ahogy más helybéliek tették az elmúlt évszázadokban.

Buzás Mihály Győr belvárosában él, elfoglaltságát tekintve rendező, bábos, színész, zenész, író, kulturális menedzser és nagy horgász, vagyis jókedvű reneszánsz ember, aki barokk környezetet választott magának. Azt mondja, három dolog miatt szeret itt élni. Először is mert nem mindegy, hogy nap mint nap mi megy be az ember szemén, másodszor azért, mert a város kitűnő bázis egy sokfelé dolgozó, sokat utazó szabadúszónak, harmadszor meg a három folyó miatt. Vizes élőhely kell annak, aki lelke mélyén Matula bácsinak gondolja magát.

Hogy az elején kezdjem, Buzás Mihály alföldi születésű, gyerekkora vakációit a Körösök partján töltötte. Meséli, hogy nyár elején kitették a nádasba, s csak Szent István ünnepére halászták ki a vízből. Mosonmagyaróváron szerzett agrárdiplomát, azóta a Szigetköz is a nagy szerelmek közül való. Pihenni ma sem wellness-szállodába megy, inkább kiül kutyájával a folyópartra, kezében horgászbottal. Egyszer még gátőrnek is bejelentkezett a győri vízügyi hivatalba, de túl sokat kellett volna várnia az állásra.

Győrben véletlenül telepedett le, a kecskeméti Ciróka bábszínháztól csábították el, amikor a kilencvenes évek közepén itt járt megnézni barátja rendezését. A bábosok mellett a független filmesek is befogadták, szervezője lett a Mediawave fesztiválnak és megalapította a Zsebcselek csoportot, amelynek Hrabaltól kölcsönvett neve Hidegkuti zsebkendőnyi helyen végrehajtott cseleire utal. Forgatókönyveket írt, tévéműsorokat készített, a mozi minden műfajában maradandót alkotott.

Buzás Mihály sokáig úgy gondolta, hiteles filmet ott forgathat az ember, ahol ismerős, ahol él, ahol otthon van, s miután Magyarország népességének nyolcvan százaléka vidéki, a filmek többségének is vidéken kellene készülniük. A dolog eleinte működött is, a Hír TV közönsége a napokban láthatta ismét a krumplibogár titokzatos szigetközi megjelenését feldolgozó dokumentumfilmet, amelyet az akkor még fiatal, amatőr stáb az események eredeti helyszínén, Héderváron forgatott. Buzás Mihály egyszemélyes győri cége hozta tető alá az első vidéki gyártású, egész estés hazai játékfilmet is.

A kis utazás, ez a hetvenes években játszódó vígjáték az ezredfordulós, 31. Magyar Filmszemle legirigyeltebb elismerését, a közönségdíjat kapta meg. Meghívták, mégsem jutott el a cannes-i filmfesztiválra, ma már nem fontos, miért. A lényeg, hogy megcsinálta, s világszerte játszották a mozik. Efféle kunsztok jó ideje elképzelhetetlenek, a filmgyártás kilépett a magánvállalkozás dimenziójából. Változott a világ, a szakma, Buzás művész úrból is megfontolt győri családapa lett. Visszatért a bábszínészethez, s nem mellékesen egy vízirevüt igazgat, a fél ország örömére. A kajárpéci önkéntes társulat tizenkét éve űzi a vásári komédia műfaját, nyaranta kézről kézre adják őket a fesztiválszervezők. A piaci alapú vállalkozás garantálja a nevetést és olcsóbb, mint a Bergendy zenekar. A győri publikum legutóbb a múzeumok éjszakáján tapsolhatott nekik.

Tárlat

Buzás Mihály fiktívtárgyelemző és rekettyésanalizátor munkásságának kiemelkedő terméke a Nem létező tárgyak utazó kiállítása, amely a magyar verbális kultúra nap mint nap emlegetett, de soha nem látott szereplőit mutatja be. Többek között a halványlila dunsztot.”

Kis utazás

„A kis utazás című ungarische tinivígjáték kis költségvetésből készült kis magyar kulttá nőtte ki magát igen hamar, nem véletlenül lett közönségdíjas a 31. Magyar Filmszemlén. Bája főként a benne ábrázolt kicsinyességek abszurditása: Coca-Cola és kazettás magnóból szörcsögő Piramis mint a szabadság szimbólumai. Hol volt, hol nem volt…”

Gaál József

Fotó: Marcali Gábor