A magyar női kézilabda-válogatott tizenhárom év után lehet újra ott az olimpiai mezőnyben. Utoljára ez 2008-ban Pekingben sikerült, akkor Győrt Görbicz Anita, Herr Orsolya, Honyák Ágnes, Pálinger Katalin, Tomori Zsuzsanna és Vérten Orsolya képviselte a válogatottban. A néhány nap múlva Tokióba utazó válogatottnak egyetlen olyan tagja van, aki ETO-játékosként került be a nemzeti csapatba. Lukács Viktória úgy érzi, a csoportból való továbbjutás reális elvárás.

A felkészülés finisében jár a válogatott, a csapattagok közül szinte mindenki élete első olimpiájára utazhat. Milyen most a hangulat az edzőtáborban?

Büszkék vagyunk arra, hogy egy ilyen fiatal kerettel harcoltuk ki a részvételi jogot, remek társaság a miénk, összetartó csapat vagyunk. Még most is libabőrös leszek, ha csak belegondolok, hogy ott lehetünk Tokióban. Ez az érzés folyamatosan előjön azóta, hogy kiharcoltuk a részvételt a pótselejtezőn, persze hasonlókat tudna elmondani mindenki. Élvezzük ezt a helyzetet. Nemrég győri csapatársam, Nze Minko rakott ki az Instagram-oldalára egy posztot, hogy már csak húsz nap van a kezdésig. Na ilyenkor újra és újra tudatosul bennem, hogy mennyire közel van ennek az álomnak a megvalósulása. Görbicz Anita és Tomori Zsuzsanna sokszor mesélt már az athéni vagy a pekingi játékokról, de mindig hozzáteszik, hogy ezt inkább át kell élni.

Az olimpiát eddig soha nem tapasztalt korlátozások mellett rendezik, szinte buborékban. Mennyire lehet erre felkészülni?

Hallottunk pár dolgot, hogy miben lesznek szigorítások, várjuk a további híreket, mert sok minden bizonytalan még. A szabályok betartásában rutinosak vagyunk, hiszen az utolsó Európa-bajnokságot is így játszottuk végig. Buborékban voltunk, és szó szerint sehova nem mehettünk a szállodán és a csarnokon kívül, még a szabad levegőre, egy másodpercre sem, mert azonnali kizárás járt volna érte. Tokióban az olimpiai faluban talán szabadabb lesz a mozgás. Számomra ez a tortúra nem árnyékolja be, hogy egy olimpia részese lehetek.

A válogatottban – bár a következő idénytől Schatzl Nadine és Háfra Noémi is az ETO játékosa – egyedüli győriként, sőt egyetlen jobbszélsőként lesz ott Lukács Viktória.

Egyedül vagyok a posztomon, de lesz segítségem, hiszen a Klujber Katrin is tud a szélen játszani. Ezt átbeszéltük Elek Gáborral is, és biztatott, hogy semmiképp se teherként éljem ezt meg. Én óriási kihívásnak érzem. A Fradiban volt egy olyan szezonom, ahol a poszttársam megsérült, és a meccsek kilencven százalékát egyedül játszottam végig, de az ETO-ban is átéltem egy hasonló időszakot, amikor Faluvégi Dorottya beteg volt. Tudom jól, hogy ha esetleg formahanyatlásom lenne, vagy egy rossz meccsem, akkor megoldjuk. A keretben a legtöbben a Ferencváros játékosai, ez előnyt jelenthet abban, hogy alapból tudják, mi az, amit Elek Gábor megkövetel.

A magyar válogatott Spanyolországgal, az orosz csapattal, Svédországgal, Franciaországgal és Brazíliával került egy csoportba. Mi lehet a reális cél?

Nem a könnyebb csoportba kerültünk, ezt átbeszéltük a csapattal, de most, hogy közeledik a kezdés, ezt a tényt próbáljuk kizárni a gondolataink közül. Az lesz a lényeg, hogy mindent kiadjunk magunkból a pályán azért, hogy jó eredményt érjünk el. Reális elvárásnak tartom a továbbjutást a csoportból, aztán ha ez sikerül, onnantól már bármi megtörténhet.

Görbicz Anita tanácsadóként lesz ott a csapat mellett. Mennyire látják a lányok fontosnak az ő szerepét?

Ne felejtsük el, hogy női csapat vagyunk. Minket csak egy nő ért meg úgy igazán, százszázalékosan. Görbe jelenléte nagyon sok pozitívumot ad nekünk. Érzem a többieken is, hogy ha bárkinek bármi problémája van, Anitához bátran fordulnak, legyen az szakmai kérdés, valami kis bizonytalanság, vagy kézilabdáshoz szorosan nem köthető dolog. Rá lehet mindenben számítani, nagyon örülök, hogy ott lesz velünk Tokióban.