Örök érvényű darab a Salemi boszorkányok

Valós történetet, a Salemi boszorkányok című drámát állítja az évadban elsőként színpadra a győri színház. A darab 1692-be, Amerikába kalauzol minket, ahol kétszáz embert vádoltak meg boszorkánysággal, és közülük húszat ki is végeztek. A történetet Arthur Miller jegyezte le, akit a 20. század egyik legjobb színdarabírójának tekintenek. A drámát a Jászai Mari-díjas Bagó Bertalan rendezi, vele beszélgettünk.

Nagyon nyomasztó előadás elé nézünk?

Szeretném, ha rendkívül sokat nevetnének a nézők. A szörnyűségeket csak úgy lehet ábrázolni, ha szélesre húzzuk a rátát. A fénynek és az árnyéknak együtt kell működniük, különben nem lehet elviselni a nyomást. A keserű pirulát is úgy lehet bevenni, ha az ember beburkolja ostyával, így csak később érzi a valós ízt. Én humorba ágyazom a mondanivalókat, a néző később jön rá, min is nevetett. A játéktechnika groteszk megfogalmazása pedig nagyon hasonlít az életre, hiszen az ember néha kínjában nevet. Meg fognak lepődni a nézők, hogy miken lehet nevetni. Közben pedig megszakad a szív, hogy ilyen butaság létezik. Az ideológia mentén olyan dolgokat tettek meg, amikre később azt mondjuk, lehetetlen. De az emberi butaság végtelen.

Salemben már öt évvel a történtek után bocsánatot kértek az ítélethozók.

Igen, Miller pedig úgy írta meg a darabot, hogy általános érvényű lett. Azt hisszük, a múlt nem ismétlődhet meg, mert az ember fejlődik, okosodik. De sajnos újra tudjuk produkálni a szörnyűségeket. Azért érdemes ilyen darabokat létrehozni, hogy felhívjuk a figyelmet: vigyázzunk, mert bármikor felütheti a fejét az emberi butaság.

Többféle okot találtak a történészek a salemi boszorkányüldözésre – hallucinogén anyagok, gombafertőzés, indiánokkal való háború –, ebben a történetben hogyan fajulhatnak a történések odáig, hogy 20 embert meggyilkolnak?

Az érdek által. Egy magánéleti kérdésből kovácsolnak közügyet: Abigail – aki el akarja csábítani egy asszony férjét – olyan hisztériát gerjeszt, amire mások mint egy hullámra ráülnek, hogy saját érdeküket érvényre juttassák. Ehhez kell egy közeg, mindez nem történhetett volna meg, ha nincs egy elnyomott, túlszabályozott, rendkívül megnyomorított ideológia, ahol nem lehet táncolni, tilosak az olyan világi dolgok, amik az ember életét megédesítik. Egy ilyen szigorú világban eljuthatunk addig, hogy komolyan vesszük, hogy megszállja az ördög a lányokat, és ezért máglyára küldünk embereket.

Ez az ideológia pedig a puritanizmus volt. Mi járult még hozzá a tébolyhoz?

Ellenséges közegben éltek, az indiánok sanyargatták a telepeseket. Káosz uralkodott, mert a bíróság és a frissen alakított társadalmi rend még gyerekcipőben jár. Ezek és az erős ideológia együttesen hozták létre azt a közeget, ami bármikor felütheti a fejét. Ugyanezt megtették a 20. században, a fasizmusban és kommunizmusban is, csak akkor nem Isten, hanem a vörös csillag vagy a horogkereszt nevében. És koncepciós pereket is csináltak azért, hogy a hatalom meg tudja őrizni az erejét. Ami ellenállt, ésszerűvé vált, azt tűzzel-vassal irtották.

Zoljánszky Alexandra

Fotó: Marcali Gábor