Újra Győrben muzsikál a Budapest Bár

Megrögzött szórakozás a Budapest Bár számára a zenélés, hiszen nagyon szeretik a muzsikát, a jó dalokat. Október 7-én a Richter Teremben lépnek fel, ennek apropóján kérdeztük Farkas Róbert zenekarvezetőt, aki a jövő zenéjéről is beszélt.

Albumaik címéből adódik a kérdés: lesz tavasz, hangerő, zene és tánc Győrben?

Természetesen nem csak az utolsó, Szerdán tavasz lesz című albumunkról játszunk, a ’20-as évektől egészen a ’80-as évekig fogjuk elrepíteni a közönséget. A Richter Terembe már visszajáró vendégek vagyunk, most Németh Juci, Szűcs Krisztián, Keleti András és Frenk énekesek tartanak a zenekarral.

Egy CD-s együttesnek indultak,de a hat év alatt megteremtettek egy stílust, amit sokan „budapestbáros”-ként emlegetnek. Honnan merítik az ötleteket?

A társaság nagyon összecsiszolódott. Mindenki sokat tett már le az asztalra, ha összejövünk, szeretnénk olyat csinálni, ami nekünk tetszik, mert ha a mi tetszésünket elnyeri, a közönségünkét is el fogja. Leporoljuk a régi dalokat, lecsupaszítjuk őket és újra felöltöztetjük, más érzelmekkel töltjük meg, mint azt addig megszokhatta a közönség, de úgy, hogy még jól álljon neki. Nagyon fontos, hogy egy számot ne erőszakoljunk meg.

Olyan, mintha egy műhely lennének, ahol örömmel születik a muzsika. Hogyan alkotnak?

Ez így van, a próbatermünk a lakásunkon van kialakítva, elválaszthatatlan tőlem, napjában többször kedvem támad bemenni gyakorolni. A zenekarral itt tudunk a legjobban dolgozni: bevonulunk és órákon át muzsikálunk, addig nem jövünk ki, míg amit kitűztünk, el nem végezzük. De ez nekünk már megrögzött szórakozás. Nagyon szeretjük a muzsikát, a jó dalokat. Úgy választunk, hogy az énekes is szeresse és nekünk is legyen benne kihívás.

Könnyű egy véleményre hangolni ezt a viszonylag nagyobb társaságot?

A zenekarnak és az adott énekeseknek kell egy hullámhosszon lenni, nem mondom, hogy ez mindig megvan, de ettől a kis bizsergéstől, ötletgazdagságból lesznek oly érdekesek a dalok. Próbáljuk a legjobb ötleteket összegyűjteni. Ez mindig máshogy alakul, például Kollár László fejében már megvolt, hogy A vén cigányt hogyan is adjuk elő: egy alapvetően más, lüktető, valceres stílusban. Ebből egy különleges, emblematikus dalunk született, nagyon szereti tőlünk a közönség. Vagy például Németh Juci mondta: „tetszik az Ördögtánc,de nem hinném, hogy ezt nekem kellene énekelnem.” Meggyőztük, ezt a dalt neki írták.

Keménykezű zenekarvezető?

Nem szeretnék az lenni, és azt hiszem, nem is kell. Egy a célunk: minőségi szórakoztatást nyújtani. Eldöntendő kérdéseknél számít, hogy én vagyok a vezető, de mindig próbálok a zenekar érdekében határozni, és nem egyéni érdekeket előnyben részesíteni.

Minden lemezükkel újítottak, most a kortárs popdalok felé vették az irányt. Ez a jövő zenéje?

A ’20-as évektől elindulva az énekesekben mindig ott volt a vágy, hogy más zenei korokat is meghódítsunk. Így van ez a ’80–90-es évek popzenéjével is. Minden énekesnek van kedvenc popdala, most ezekkel foglalkozunk, és hogy még érdekesebbé, maibbá tegyük a hangzást, az új – tavasszal megjelenő – albumra egy kis elektronikát is becsempészünk.

Ez még „budapestbáros” lesz?

Természetesen, egy-egy számot bemutattunk már, például Michael Jackson-feldolgozást vagy Depeche Mode-dalt. A közönséget megleptük vele, nagyon élvezték. Az új CD-n már erőteljesen dolgozunk, az új terepen is szeretnénk a maximumot nyújtani.

Zoljánszky Alexandra

Fotó: Ruthe Zuntz