Újrakezdés Ausztráliában, a kenguruk földjén

Gondolt egy nagyot és kiköltözött Ausztráliába. Ő sem tudta, hány évre tervez, mindenesetre most már másfél évtizede él Melbourne-ben. Maschler Brúnót sokan ismerik Győrben, női fodrászként dolgozott. Győrből a nagyvilágba című sorozatunknak ő a vendége.

Pontosan mikor cserélte Győrt Melbourne-re?

1998. június 16-án indultam el a világ másik felére. Előtte fodrász kisiparosként dolgoztam Győrben 27 évig. Jött egy lehetőség, magam sem hittem, hogy egyszer majd Ausztráliában fogok élni. Bár turistaként többször is jártam a kenguruk földjén, ezek azonban valóban csak kirándulások voltak.

Itthon sikeres vállalkozása volt, biztos egzisztenciával. Mi vitte ki, kalandvágy?

Ez egy klasszikus újrakezdés volt, nulláról való indulás. Nem volt egyszerű, az ország azonban befogadott, megszerettem. Egykori osztályfőnököm megkérdezte, miért hagytam el a fodrászszakmát. Azt mondtam neki, tudtam, hogy nem fogok megöregedni fodrászként. Talán az égiek is segítettek, hogy a váltásra egy egészen távoli országban kerüljön sor.

Miért pont Ausztrália? Az édesanyja ott él, ez is közrejátszott?

Anyai ágon szinte az egész rokonságom Ausztráliában él, nem volt azonban célom, hogy a nyakukba üljek. Erre nem is volt lehetőségem. Nem vagyok emigráns, nem menekültem semmi elől, itthon egzisztenciám volt, barátaim, mégis a váltás mellett döntöttem.

Mit szokott meg a legkönnyebben és mit a legnehezebben Ausztráliában?

A távolságokat nehezen szoktam meg, magyar méretekhez nem hasonlítható a földrésznyi ország. Amit a legkönnyebben megszoktam, az a klíma, az időjárás. Tizenöt éve nem volt rajtam télikabát, csak amikor hazalátogattam Győrbe. Itthon mindig a saját vállalkozásomban voltam, ott viszont alkalmazottként dolgozom, s ez hihetetlen szabadságérzettel tölt el. Nem volt rajtam felelősség, csak a munkám iránt. Amikor letelt a nyolc óra, úgy éreztem, szabadságon vagyok.

Összevethető az ausztrál és a magyar mentalitás?

Az ausztrálok barátságosak, kedvesek, igazi befogadó ország. Nagyon sok ottani barátom van.

1956 után sok magyar került Ausztráliába. Összetartanak?

Saját klubok, templomok vannak, összejárnak a magyarok. Különféle rendezvényeket tartanak, a népi tánctól a magyar ízekig minden megtalálható. Összejárni azonban én inkább az ausztrálokkal szoktam, nagyon sok barátom van közöttük.

Győrben készül ez az interjú, éppen itthon van. Mi hiányzik a legjobban Ausztráliából?

Gyakorlatilag minden. Megszoktam, megszerettem az országot. Szimpatikus bennük, hogy nagyon vigyáznak az országukra, itthon ezt nem mindig látom az átlagember szintjén.

Ha kinn van, mi hiányzik a legjobban Győrből?

A családom, a rokonok. Negyvenéves voltam, amikor elmentem. Magyar szívvel élek és érzek, a Himnusz hangjain kicsordul a könny a szememből, amikor azonban hazajövök, nehezen fogadom el ezt a hajszát, ami Magyarországon van. Az itteniek is megérdemelnék azt a nyugalmat és biztonságot, ami az ausztrálok sajátja.

Hogy tervezi az életét? Marad kinn vagy egyszer visszatér majd?

Nagy változás történt az életemben. Ausztráliában egyedül éltem, most azonban megtaláltam azt az embert, akivel el tudom képzelni a hátralevő éveket. Neki Győrben van vállalkozása, háza, s nem egyszerű ezt feladni. Így aztán egyelőre én sem tudom, hogy lesz, lehet, hogy majd felváltva élünk Győrben és Melbourneben. Ha az ember valakit szeret, kompromisszumot kell kötnie, ebben biztosan nem különbözik egymástól Magyarország és Ausztrália.

Koloszár Tamás

Fotó: Marcali Gábor