Az áprilisban Európa-bajnok Salim Omar 46-16-ra kikapott a tekvondósok 58 kilogrammos kategóriájának bronzmérkőzésén a tokiói olimpián, így ötödikként zárt.

 A 18 éves magyar versenyzőre – akinek apja, Salim Gergely Tanzániában született, majd 1992-ben dán színekben olimpiai bajnok lett – a helyosztón várt a legnehezebb feladat, ugyanis a világbajnoki címvédő Dzsang Dzsunnal csapott össze, aki bombameglepetésre maradt alul az elődöntőben.

A dél-koreai rivális fizikális fölényben volt azáltal, hogy jóval magasabb Salimnál, akinek így nem sikerültek a támadásai. Ez elsősorban abban nyilvánult meg, hogy sok rúgási kísérlete után földre került, amiért egy pont jár az ellenfélnek, ráadásul olyan hibának számít, amiből ha összejön tíz, akkor leléptetik. Az első két perc után úgy vezetett Dzsang 12-6-ra, hogy öt büntetése volt már Salimnak.

A folytatásra – vélhetően emiatt – elbizonytalanodott a mindössze harmadik felnőtt versenyén szereplő tekvondós, aki az Eb-n 54 kilóban, majd a kvalifikációs viadalon az olimpiai programban szereplő 58 kilóban is diadalmaskodott.

Ebben a periódusban a pályafutása során mindössze két vereséget számláló Dzsang sorra találta el testrúgásokkal Salimot, de párszor a fején is, miközben válasz alig érkezett. A második menet után 38-15 volt az állás, de az éremcsatákon a húszpontos különbség már nem jelenti a meccs végét. Ennek ellenére a záró felvonás már csak formalitás volt, ekkor egyik fél sem erőltette az akciókat, így végül 46-16-ra győzött az esélyesebb Dzsang.

“Kemény mérkőzés volt, amelyen mindent kiadtam magamból. Vegyes érzéseim vannak, mert kicsit szomorú vagyok, de felemelt fejjel távozhatok. Legközelebb jobb lesz” – mondta a csata után Salim, aki szerint az ötkarikás játékokon nincs könnyű meccs, mert minden súlycsoportban a legjobb 16 versenyez, de neki különösen nehéz volt, mert ellenfelei egyértelműen tapasztaltabbak voltak.

Salim az MTI kérdésére úgy válaszolt, elsősorban a magasságbeli különbség okozta, hogy folyton földre került a támadási kísérletei után. Hozzátette, az 54 kilósok között szokott szerepelni, ott többnyire vele azonos magasságú riválisokkal találkozik, itt viszont szokatlan volt számára az ellenfelek csípőmagassága.

“Saját magam voltam a legnagyobb ellenfél” – felelt egyértelműen arra, hogy az őt nyolcaddöntőben legyőző, később aranyéremig menetelő olasz Vito Dell’Aquila vagy a súlycsoport legjobbjának számító Dzsang volt a nehezebb ellenfél.

Edző édesapja, a sportág korábbi klasszisa szerint ezúttal technikai hibák jellemezték fia teljesítményét, ezért esett el sokszor. Megjegyezte, ez nemcsak a bronzmeccsen volt így, hanem ott csúcsosodott ki.

“Nem tudtuk a támadásokat átbeszélni a szünetben, mert azt kellett tudatosítani benne, hogy nem kaphat több büntetést. Ezen mindenképpen dolgozni kell a jövőben” – mondta a bronzmérkőzésről Salim Gergely, aki szerint fia mellett a dél-koreai sem a legjobb napját fogta ki, amit az mutat, hogy elszenvedte pályafutása második vereségét.

“Jövőre a világbajnokság lesz a legfontosabb verseny. Azt látni kell, hogy Omar csak jobb lesz, még rengeteget fog fejlődni, és a súlycsoportba is bele kell még erősödnie” – tette hozzá.

Ezt megelőzően egyetlen magyar tekvondós szerepelt olimpián, méghozzá Salim Omar nagybátyja, Salim József, aki a 2000-es, sydneyi játékokon szintén ötödik lett.