A fájdalom mulandó, a dicsőség örök
A győri Rokob József nyerte meg a világon először megrendezett harmincszoros ironman-versenyt, melyen összesen 114 kilométert úsztak, 5.400 kilométert kerékpároztak és 1266 kilométert futottak a résztvevők. Az emberfeletti teljesítményt nyújtó sportoló saját bevallása szerint élete legnagyobb kihívásán van túl.
Az olaszországi Lonato de Gardában rendezett viadalon a versenyzők naponta teljesítettek egy hosszú távú triatlont, amely 3,8 km úszásból, 180 km kerékpározásból és maratoni futásból áll. A verseny keménységét jelzi, hogy a huszonegy indulóból mindössze nyolcan jutottak el a célvonalig. Rokob József mögött egy másik magyar, a komáromi Szőnyi Ferenc végzett a második helyen mintegy két és fél órás hátránnyal, míg a harmadiknak befutó svéd Greger Sundin már több mint húsz órával maradt le az első helyezettől.
Rokob József sportpályafutása meglepően rövid, életében először 2009-ben indult ironman-versenyen Nagyatádon, majd később teljesítette a dupla és a tízszeres távokat is. Felkészülését három éve segíti Barthalos István erőnléti edző, két éve pedig Kiss László irányításával a Yakuza Fight Clubban Cross-Core-edzéseket is végez, ennek köszönhetően sokat javult az erőnléte.
„Teljesen véletlenül találtam rá a verseny honlapjára, és azért neveztem, mert úgy éreztem, ennél nagyobb kihívás már nem lesz az életemben. Nagyon kemény felkészüléssel a hátam mögött vágtam neki az olaszországi viadalnak, elindultam több versenyen is, melyekből sokat tanultam. A felhozó versenyeken elkövettem azokat a hibákat, amiket később élesben már nem. A célom az volt, hogy végigmenjek a távon, és ha lehetséges, valahogyan előzzem meg Szőnyi Ferencet” – mondta az előzményekről Rokob József, akit természetesen magáról a versenyről is megkérdeztük.
„Meglehetősen egysíkúak voltak a napok, nyárias melegben indultunk és kora télies időben fejeztük be a versenyt. A szervezésben jócskán akadtak hiányosságok, a táv mellett ezekkel is meg kellett küzdenünk. A víz például nagyon hideg volt, a kerékpáros pályát nem biztosították, többször nekünk kellett elsőbbséget adnunk, rá adásul nem körpályán haladtunk egyenletes tempóban, hanem egy nagy szintkülönbségű betoncsíkon oda-vissza. A folyamatos fékezés és gyorsítás sokkal megterhelőbb volt, mintha köröztünk volna. Sok volt a kóbor kutya, egy német juhásznak köszönhetően hatalmasat estem magam is. A futópálya irányát is csak a kérésünkre változtatták meg több nap után, így végre egyformán terhelhettük az ízületeket.”
Rokob József arra is kitért, hogy egyedül lehetetlen teljesíteni egy ilyen megmérettetést, csapatmunka áll a siker hátterében. Felesége például hét hónapos terhesen utazott el Olaszországba, hogy a helyszínen segíthessen neki.
„A feleségem nem örült, amikor először elmondtam, hogy indulok ezen a versenyen, de utána maximálisan támogatott mindenben. Azt megbeszéltük, hogy még egy ilyen hosszú versenyre már nem megyek el. A stábomon kívül erőt adott még a többi, rendkívül szimpatikus versenyző. Végig segítettük egymást, mindenki örült a másik sikerének, mindenki győztesnek mondhatja magát, aki befejezte a viadalt” – fogalmazott a sportoló, aki a siker titkáról is beszélt.
„Az első helyemet nagyrészt annak köszönhettem, hogy jól futottam, senki nem bírta a tempóm. Megérte mindennap gyorsnak lenni, hiszen így több időm volt a pihenésre és a regenerálódásra. Engem a kihívás motivál, de hit nélkül persze nem lehet versenyezni, ez talán a legfontosabb. A mentális erőnek legalább akkora szerepe van, mint a fizikainak. Igyekeztem pozitívan hozzáállni a távhoz, nem azt néztem, hogy még mennyi van hátra, hanem azt, hogy már csak mennyit kell teljesítenem. A tizenhetedik nap volt a legnehezebb, de aznap este úgy éreztem, ha ezt a napot végig bírtam erővel, akkor innen már mindegyiket végig fogom. A fájdalom mulandó, de a dicsőség örök. Erőnlétileg még tíz nap bennem volt, de a huszonkilencedik napon bedagadt a lábam, így a sérülés miatt a harminc napnál többet nem tudtam volna teljesíteni. Sokan azt mondták rám, nem is vagyok ember, hanem robot, ekkor kaptam a Robokop becenevet, persze a Robotzsaru a bukósisakomról is többeknek eszébe jutott” – mesélte Rokob József, aki hozzátette, az ultratriatlon nincs reflektorfényben, kevesen tehetik meg, hogy saját költségükön versenyezzenek egy hónapon keresztül, és hálás a sorsnak, hogy neki ez megadatott.
„Ez nem egy pénzes sportág, a győzelemért összesen kaptam egy pólót, ami persze nagyon szép, és egy emlékplakettet. Úgy tudom, a NASA szakemberei szeretnének az emberi teljesítőképesség határairól tanulmányokat készíteni a versenyzőkkel, ha engem hívnak, akkor vastagon fog majd a ceruzám” – viccelődött az ultratriatlonista, aki az év végéig kipiheni magát. „Legközelebb csak jövőre vállalok versenyt, de ha rendbe jön a sérülésem, azonnal megyek majd mozogni. Nekem a sport az életem, nem tudok nélküle létezni. Ennél komolyabb versenyt aligha rendeznek már, de vannak megmérettetések, amik érdekelnek. Egy tripla ironmant meg kell csinálnom, mert amikor először indultam rajta, nem sikerült. Ez becsületbeli ügy.”
Lakner Gábor
Marcali Gábor