A 317 kilométeres szolidaritás
Futottak és tekertek a napsütéses szigetközi úton s a burgenlandi szőlőültetvények között, a schwechati huzatos szélcsatornában a szlovák fővárosig, s a Vértesnek nevezett, de általuk inkább Alpokként megélt emelkedőkön.
Összesen 317 kilométeres volt a táv a Bécs–Pozsony–Budapest ultramaratonon, melyen dr. Kerényi Ervin győri ügyvéd is sikerrel próbálta ki erőnlétét, kitartását. Egy 15 éves, váltós túrakerékpárral vágott neki a távnak, s 62 esztendősen egyáltalán nem vallott szégyent, sem a versenytársak, sem önmaga előtt.
Ennek a tiszteletre méltó próbának hosszú előzménye van. Kezdődött a mosoni kisgyerek bicikliszeretetével, ám a rendszeres sportban később inkább a focit választotta, kapusposzton szolgálta a csapatát. Ócska poénnal azt is írhatnánk, mit szeressen egy védőügyvéd, mint védeni. Pedig cselgáncsozni is akart, ám ez a lehetőség nem kínálta magát gyerekkora földrajzi közelében.
A biciklihez, ezen belül a tandemhez már jogászként és véletlenül került közel. Győri ügyvédként látássérültek keresték fel, hogy segítse megalapítani a Tandem Látássérültek Kerékpározását Segítő Egyesületet. Lenyűgözte, hogy vak, gyengén látó emberek, gyerekeket nevelő családok nem szorítják be a saját életüket a négy fal közé, hanem teljes életet akarnak élni. Nyeregbe szállnak s egymást segítve bicikliznek, versenyeken vesznek részt.
Dr. Kerényi Ervin gyakorlatilag az ő hatásukra kezdett el ismét kerekezni, s az idei októberi ultramaratonra már hivatalosan be is nevezett. Naponta Banára járt edzeni, ez a táv Győrtől oda-vissza 43 kilométer volt. Tudta, hogy egy-egy versenynapon ennek a dupláját is teljesítenie kell, ezért volt benne némi izgalom. A rendezvényen azonban nemcsak a versenyzés, a mozgás és a teljesítmény élményét kapta, hanem egyfajta életszemléletet, létstratégiát is.
Az egészséges embereken kívül tíz látássérült vágott neki tandembiciklivel az idei ultramaratoni távnak. Közülük hárman teljesen vakok voltak. A többi, látó kerékpáros szólóban indult, az ügyvéd szerint számukra sem elsősorban a verseny volt a lényeg. A kerekesek tulajdonképpen túráztak – bár erős túra volt ez –, a futók azonban igen keményen kiszaladták magukat. Húsz egyéni versenyző egyedül teljesítette am távot, s volt vagy harminc váltóegyüttes is. Rajtuk és a bicikliseken – akadt egy- kerekű, cirkuszi kerékpárral induló – túl görkorcsolyások is kísérték őket.
Az ügyvéd szerint az emberi segítőkészségnek, a szolidaritásnak egészen különös, belülről fakadó megnyilvánulásait látta és érezte meg. A civil vagy a gazdasági életben egymással esetenként versengő emberek itt őszintén, irigység nélkül örültek mások sikerének, segítették egymást. Ha ez a példa jellemezné mindennapjainkat, akkor mosolygósabb, békésebb, nyugodtabb és értelmesebb lenne az életünk, mondja a visszafogottságáról, nyugodt derűjéről ismert dr. Kerényi Ervin.
A három érintett ország települései ünnepként élték meg, hogy érinti őket a nemzetközi futam. Az osztrákok spriccerrel fogadták őket, Bőnyben süteményt kínáltak nekik, Győrújfalun Nagy Imre Attila polgármester köszöntötte a Magyarországról, Ausztriából, Szlovákiából, Svédországból, s ki tudja még honnan érkező versenyzőket.
A falu első embere az akkor zajló káposztanapokra is invitálta őket, bemutatót tartott a település a magyaros vendéglátásból.
Dr. Kerényi Ervin biciklizés közben dúdolt, verseket memorizált, csodálta a tájat. A célban a gyerekei várták. Büszkék voltak rá. Azt nem tudja még, indul-e a következő futamon. Mindenesetre egy új kerékpárt már kinézett magának.
Gy.p.
Fotó: Marcali Gábor