Az Aurora évfordulója – Melyik kor tükörképe?

Kevés olyan zenekar van, amely évtizedek múltán is sikeres. A győri Aurora már 30 éve jelen van a hazai és a nemzetközi színpadokon egyaránt. Víg Lászlóval ’Vigivel’, az együttes énekesével, a kerek évforduló, valamint a közelgő győri koncert alkalmából beszélgettem.

Harminc év az önmagában is nagyon sok idő, de mit jelent egy zenekarnak, elsősorban neked, az Aurora oszlopos tagjának az elmúlt harminc esztendő?

 

 

A fiatal éveinktől kezdve a jelenig bezárólag olyan örömforrást és életvitelt, ami az egész életünket végig kíséri. Nyilván rengeteg boldogságot, örömöt hozott, rengeteg barátot és igazából azt hiszem, hogy ellenséget nagyon nem, mivel az életben mindenkivel tisztességesen bántunk, akit tisztelni kellett, azt tiszteltük. Ez vitte előre a bandát.

 

 

Ha újra kezdhetnéd, sem csinálnád másképp? Újra belevágnál, belevágnátok a zenélésbe?

 

 

Ezt az egészet valójában én találtam ki annak idején, egy egészen egyszerű hülyeségből jött a dolog. Nagyon irigyeltem azokat az egy szál gitárosokat, akik hangszerrel tudtak szórakoztatni. A dolog úgy kezdődött, hogy volt egy hetes baráti kör, igen erős kötelékkel. Minden hétvégéén lejártunk a Balatonra. Volt, hogy egy hónapba kétszer-háromszor is lementünk hétvégente. Tisztességesen dolgoztunk, annak eredményeként pedig néminemű pénzhez is hozzájutottunk, ebből kifolyólag mindig lent töltöttük nyáron az időt. Ez a hetes társaság amolyan rockos csapat volt, szerettük a rock zenét, Motörhead, Sex Pistols, Ramones, ilyen zenéket hallgattunk. Ekkor kaptam egy gellert, hogy milyen jó lenne nekem egy akusztikus gitár és akkor tudnám szórakoztatni az embereket. Onnantól kezdve mindenki rácuppant a dologra, s eldöntöttem: akkor én is veszek egyet.’ Aztán hirtelen úgy alakult, hogy a társaságban volt két akusztikus gitár. Ekkor kitaláltuk, hogy bandát kéne csinálni és kiosztottuk a szerepeket. Onnantól elkezdtük játszani a kedvenceinket a Pistolstól, a Motörheadtól és hasonló előadóktól.

 

 

 

Tehát az említett zenekarok voltak, akik a legerősebben hatottak rátok?

 

Igen.

 

 

A mai napig hatást gyakorolnak a zenétekre?

 

 

Hát onnan elkanyarodtunk nyilván, nem akartunk egy cover banda lenni, még a nagy kedvenceinknek a cover bandája sem. Mi teljesen másként fogtuk meg a hangszereket, más megközelítésből játszottuk a dalokat. Szépen lassan kialakult az embernek egy saját stílusa, ezeket a feldolgozás-nótákat pedig nagyon gyorsan ki is nőttük.

 

Igazából ez az egész egy hobbizenekarnak indult, azokon a klasszikus dalokon, ha mondhatjuk így, megtanultunk zenélni, utána meg már nem elégedtünk meg azzal, hogy el tudunk játszani kedvenc bandáinktól dalokat, hanem versírásra és zeneszerzésre vetemedtünk.

 

Nekiálltunk saját dalokat írni, ez volt a régi átkos rendszerben. Ekkor ezek egy társadalombíráló, kritikus hangnemű és hangvételű szövegek volt, és nyilván innen azért jöttek bonyodalmak.

 

 

Abban az időben azért óvatosabban kellett bánni a szavakkal, mint ma.

 

 

Persze. Igazából 20 évesen az ember nem foglalkozott semmivel, mentünk neki fejjel a falnak. Így nyilván mi is a megfigyeltek közé keveredtünk és most már büszkén kijelenthetjük, hogy a nagy legendás zenekarok mellett, a mi nevünk is ott sorakozik azok között, akik le lettek hallgatva, meg lettek figyelve, meg lettünk hurcolva, emigrálni kellett az első énekesnek. Lecsapott közénk is az a szigor, ami annak idején volt, így múltak az évek a gyarmaton.

 

 

 

Mit gondolsz, mi az, ami a ti zenétekben annyira megfogta és a mai napig annyira megfogja az embereket, hogy még így, 30 év elteltével is ennyire szeretnek és hallgatnak titeket?

 

 

 

Azt gondolom, hogy a zenekar nagyon rövid idő alatt kialakította a saját hangzásvilágát. Nagy dolog, amikor az adott zenekar beazonosítható már a kezdő akkordnál a saját sound-ja alapján.

 

 

 

 

A mai napig ez a hangzásvilág, mely a sikereteknek a kulcsa? Az, hogy egy egyedit sikerült létrehoznotok, ami csak a tiétek?

 

 

 

Ez az egyik része, meg hát az a gondolatiság, ami a zenekar szövegeiben lakozik. Nem akarunk keseregni, nem akarjuk a múltat olyan szinten előidézni, de a mi generációnk azért még keményen kapta az ívet a kommunista rendszerből. Dalainkkal sokan tudtak, tudnak azonosulni. Mi azok közé a zenekarok közé tartoztunk, akik mindig odamondták.

 

 

 

Nyilván ma is.

 

 

 

Igen, ez mai napig tart, a zenekar már korai időszakában szövetséget, barátságot kötött Pusztai Zolival. Több kötetes költő. Kallódó bábuk, Önarckép varjúval, itt megakadtam, de az utóbbi a „Képírás” címmel jelent meg amihez később még visszatérek. Szóval Zolival együtt írjuk a dalainkat, a mai napig ő a szövegírója a zenekarnak.

 

 

Te nem szoktál szövegeket írni?

Igazából én mindig is a zenefelelős voltam. Bár mostanában előfordul, hogy kicsit jobban bekapcsolódom egyik másik dal szövegébe, de ez még most is Zoli barátomnak a kompetenciája.

 

 

 

Jól sejtem, hogy nem kifejezetten munkának élitek ezt meg?

 

 

Nem ez teljesen másként jön le. Kimegyünk hozzám, iszunk egy két kupicával és ott írjuk nálam a nappaliban a dalokat. Szóval marha jó hangulata van az egésznek.

 

 

 

Ti punk-rockot játszotok. A rádióban ezt a jellegű zenét egyáltalán nem lehet hallani. Hogy juthat el a zenétek az emberekhez?

 

 

 

Itt két dologról van szó. Van egy kommersz média, a másik meg az underground szín, ami ugyanúgy működik, sőt, az internet szabadsága lévén már egyre könnyebben tetten érhető bármi. Jó és rossz egyaránt.

 

 

 

Azt mondják, hogy amit ti játszotok réteg zene. Mit gondolsz erről?

 

 

 

Most mit értünk réteg zene alatt? Minden zene valamilyen szinten réteg zene. Az egyik mehet, a másik nem, de attól még nem dől össze a világ, hogy nem játszanak minket. Itt most nem konkrétan csak rólunk van szó, a többi rock zenekar nevében is kiállunk, mert itthon senkit nem lehet hallani ezekben a médiákban. De ettől függetlenül, a többi rock zenekarral együtt, ilyen viszonyok között is nagyon jól érezzük magunkat. Bár lehetne azért másként is, bármely országot mondom, például Szlovákiában, Csehországban is fantasztikus bandák vannak, és ők főidőben játsszák a rockot. Én azt gondoltam,hogy a rendszerváltás után, valamivel jobb lesz a helyzet és egy kicsit jobb fényben tűnik fel ez az egész. De hát nem így lett. Hiú ábrándokat kergettünk.

 

Hogy ha egy szóba kéne megfogalmazni a dalaitok üzenetét, mi lenne az?

 

Mi mindig az adott kornak a problémájára próbálunk rávilágítani, ügyelve arra, hogy mindezt pártoktól függetlenül tegyük. Ha az ember hallgat az albumunkat, akkor az valamilyen szinten tükörképe legyen az adott kornak.

Tehát mindig az aktuális dolgokat, mint afféle tükröt mutatjátok a közönségnek?

 

Próbálunk aktuálisak lenni. Mi valahogy a zenét erre állítottuk be. De nyilván az élet néha másról is szól, nem csak arról, hogy mindig a régi sebeket vájjuk, vannak azért ezeknél derűsebb dolgaink is. Hova lenne a világ, hogyha felmennénk és végig csak azt sulykolnánk az embereknek, másfél vagy két órán keresztül, hogy milyen rossz az élet, és nincs kiút. Vannak olyan dalaink, amik valahol mutatják az alagút végén a fényt. Próbáljuk úgy csinálni, hogy egyensúlyba legyen az egész történet.

 

Van olyan dal az elmúlt 30 évből, ami különösen hozzátok nőtt?

 

Sok van, persze. Nem számoltam, de megírhattunk közel 150 dalt,és 25 nóta a közelmúltban Esszencia néven újra átgondolva két korongon jelent meg. Az Esszencia dalait kedvenceknek mondanám. Most az új albumunk bűvöletében vagyunk. Valami olyat sikerült készítenünk, ami ugyanúgy megmaradt a zenekar hangzásánál, mit a korai lemezek, mégis olyan, mintha egy időutazás lenne. Eltelt vagy 20 év és a csapat a klasszikus hangzást sikeresen tudta folytatni.

A rajongók kedvenceik korai albumait szokták fényezni, és sok esetben az új dolgokkal nem érnek el nagy sikereket. Nálunk ez az album úgy tűnik, hogy sikeresen működik. A koncerteken nagy sikere van. Mi is nagyon szeretjük játszani őket.

Októberben indult el a lemezbemutató turnétok, ez a 30 éves felállásotok ünneplésének is betudható?

 

Belefér a jubileumi jelző, de hát ezzel mi nem kérkedünk.

 

A turné keretein belül hazai pályán, itt Győrben is adtok koncertet december 28-án a Bridge-ben. Mivel készültök? Mire számíthatnak a győri koncertre látogatók?

 

Elsősorban egy 2 órás műsorral készülünk, olyan dalokat fogunk játszani, amiket már nagyon rég nem játszottunk és folyamatosan szeretnék, hogy játsszuk. Sokszor az a gond, hogy ott vagyunk másfél órát, és egyszerűen annyi dal nem fér bele, mint amennyit mi és a közönség is szeretnénk. Most viszont időt adunk mindennek, a két órás koncert keretein belül és eljátsszuk azokat a dalokat, amiket már régóta követelnek tőlünk. Ráadásul az ország egyik legjobb hangcucca lesz kirakva, komoly hang, és fénycucc lesz kipakolva.

A turnén inkább az újabb számokat preferáljátok, vagy vegyítitek a régiekkel is?

 

Játsszuk az Esszenciát, plusz hozzáveszünk még az új lemezről öt-hat számot. Nagyszerű dolog egyébként, hogy pár hónap elteltével ugyanúgy szeretik az emberek ezeket az új nótákat, mint a régieket. Sokszor előfordul, hogy a zenekarok erőltetik az új dalaikat, itt erről szó sincs. A megjelenését követően egyből pozitív volt a fogadtatása.

 

Mik a tapasztalatok, mire az emberek odakerülnek a koncertre, addigra már ismerik az új dalokat?

 

Persze. Beértek a dalok, úgy mondanám. Ez az album olyan gyorsan terjedt, hogy ahogy elindult ez a turné onnantól kezdve nyugodtan játszhattuk ezeket a számokat, mert ismerték és szerették. Vannak olyan témáink, amiket szinte minden ember rá tud húzni a saját maga életére.

 

A turnézást egyébként hogy bírjátok? Hogy kell elképzelni egy ilyen turnéfelkészülést?

 

Régebben, a rock zenének volt egy aranykora, úgy a 70-es 80-aas években, amikor még hétfőtől vasárnapig minden nap lehetett játszani, bár ezt mi már annyira nem tapasztaltuk meg. Olyan ’92 körül volt az, amikor az Előre kurvák, gengszterek turnéját csináltuk, akkor egy turnét úgy kellett elképzelni, hogy elindult, és akkor mentél 10-12 napot folyamatosan, pihentél valamennyit, aztán megint mentél. Annak idején nem volt kihegyezve egy péntek meg egy szombati napra, ma viszont a rock and roll, meg a parti a hétvégére korlátozódik, így a turné is ehhez igazodik.

A leghosszabb turnénk 35 állomásos volt. Két nap pihenő, a többi utazás egyik helyről a másikra. Na, az azért elég kemény volt, bejártuk Európát. Vannak ilyenek is a hátunk mögött.

Fárasztó volt, de teljes mértékben pozitív dologként élitek ezeket meg ezeket a turnékat?

 

Persze, rengeteg  élménnyel gazdagodik az ember, meg mindenhol új,  érdekes arccal találkozunk. Európát bebolyongva kicsit izgalmasabb volt, mint itt, mert itthon már mindenkit oda-vissza ismersz. Amikor elmentünk Hamburgba nagyon tetszett, hogy jöttek oda hozzánk érdekesebbnél érdekesebb emberek. Komoly barátságok is alakultak ki az évek hosszú sora alatt

Mennyire tudjátok ápolni a kapcsolatot a rajongóitokkal?

 

Kétféle csapat van. Az egyik mögött létezik egy komoly managment, az ő együttesük hermetikusan el vannak zárva a rajongóktól. Aztán van olyan, akik a közvetlenebb kategóriába tartoznak, mint például mi. Én azt mondom, hogy hosszú távon ez sokkal jobban megéri.

Még a beszélgetés elején kérdezted, hogy milyen az összetétele a rajongóinknak? Azt mondhatni, hogy igen változatos. Ügyvédektől az orvosokig, nagyon komoly emberek vannak, akik szeretnek minket. A mi generációnkból is egyik másik tag nagyon magasra jutott, azoknak a gyerekei pedig elővették a kazettáinkat. Ahogy ez általában lenni szokott. Így terjedt, nem a médián keresztül, egyszerűen csak levették a polcról a Viszlát Iván cd-t, vagy akkor még bocsánat először a kazettát. Aztán lett bakelitünk is belőle. A lemezt folyamatosan hallgatták, és így generációról generációra átterjedt az, amit mi csináltunk és így állt össze szépen lassan a közönségünk, ami egyébként még most is folyamatosan épül. A rajongókkal pedig törődünk. Tájékoztatjuk, szeretjük a rajongóinkat, mindig aktuálisak vagyunk, rengeteg buli fotót pakolunk fel a koncertjeinkről. Mi ezt egész egyszerűen komolyan vesszük, ők pedig meghálálják.

 

Mi a helyzet az akusztikával? Hogy fogadja ezt a közönség?

 

Pusztai Zoli barátom Képírás című kötetének megjelenésére hivatalosak voltunk. Ez pedig úgy lett kitalálva, hogy vigyük el az akusztikus gitárokat, és ha kicsit megül a dolog, akkor játsszunk el, 1 -2 Aurora nótát ezzel is színesítve az ő műsorát. Káprázatosra sikerült ez az egész, megtelt az a kis kamaraterem, gyönyörűen le volt vezetve az egész műsor.

 

Akkor nem csak a közönséget leptétek meg, hanem magatoknak is okoztatok némi meglepetést.

 

Mi, nyilván előtte rákészültünk egy keveset –  sokat nem -, de az a fogadtatás teljes mértékben meglepő volt. Eljátszottuk azt a pár Aurora-dalt szólamokkal elénekelve, két akusztikus gitárral áthangszerelve, baromi nagy sikere volt. Teljesen más volt ez így, mint egy villanygitár verzió. A hangzás így teljesen tiszta volt, a szövegre oda lehetett figyelni. Rettentő jól sült el az egész, mi is nagyon élveztük, szerettük az egész estét. Valójában ott fogalmazódott meg bennünk, hogy ezt folytatni kell.

Vannak olyan helyek, ahova csak saját magunk szórakoztatására is elmegyünk. Az rögtön megtetszett, hogy jöttek a régi rajongók, akik hozták a 3 – 4 éves kisgyereküket, sőt volt olyan, hogy terhes kismama is jelen volt. Teljesen más, mint amikor egy nagy koncerten vagy. Meg van az a talkshow jellege, kicsit interaktívabb, bevonhatod a közönséget is a dolgaidba. Nagyon lehet ezt szeretni, beleszerettünk ebbe az műfajba.

Mármint az akusztikába?

 

Így van, közbe mi is iszunk pár kupicával, nagyon jó hangulat kerekedik ki pillanatok alatt.

A turnétok folyamán is eljátszotok egy-két ilyen dalt?

 

Nem keverjük össze a dolgokat. Megbeszéltük ezt a fiúkkal, nem akarjuk ezt bárkire is ráerőltetni. De ahol eleve úgy van reklámozva, hogy Aurora akusztikus, akkor ott nyilván arra lehet számítani.

Mikor lehet ilyen koncertet Győrben újfent hallani?

 

Igazából egyet csináltunk szeptember végén, szabadtéri színpadon, ennek nagyon jó volt a fogadtatása Decemberben 28-án itt lesz ez a lemezbemutatás, utána szépen lassan kitavaszodik, aztán addigra úgyis megálmodjuk, hogy hol, és miként játszunk.

Mennyire lesztek jelen idén a nyár folyamán a magyarországi fesztivál színpadokon?

 

Most körvonalazódik. Az biztos, hogy megyünk néhány motoros fesztiválra, itt van például a Győrújbaráti Motoros Fesztivál.

 

Milyen érzés a fiaddal együtt zenélni?

 

Nagyon jó!

 

Tulajdonképpen, hogy került ő az Aurorába?

 

Norbi, kis korában  kapott egy dobot, amit aztán el kezdett csépelni három-négy  évesen. Aztán a zenei általánosban ütősnek tanult és ott volt körülöttünk végig, minden fesztiválon.

 

Lényegében végig kísérte a gyerekkorát a zene. Ebben nevelkedett nyilván, körülöttünk volt, a zene végigkísérte az egész életét. Az elején csak roadolt velünk, utána pedig elkezdtük vele írni a dalokat, aztán rájöttünk, hogy ugyan neki más a stílusa, de nem volt körülöttünk hozzáfogható dobos ebben a zenekarban.

Lehet mondani, hogy általa valamilyen szinten megújultatok?

 

Persze, kaptunk egy komoly löketet, ezáltal pedig felfrissült a zenekar

Fesztivál, vagy koncert? Melyiket szereted jobban?

 

Is-is. Egyiket ezért, másikat azért. A koncert konkrétan rólunk szól, aki oda jön, azért jön oda, mert téged kedvel. A fesztivál az meg olyan, hogy van többfajta stílusú zenekar, és ott együtt mulat mindenki.

Ki tudnál-e emelni, egy két emlékezetes bulit az elmúlt évekből, ami valamiért kedvesebbé vált számotokra, mint a többi ?

 

Igazából ez azért nehéz, mert minket hétről hétre hatalmas impulzosok érnek, egyszerűen annyira jól vagyunk lakva és el vagyunk telve tőlük, hogy nagyon nehéz lenne egyet, kiemelni a sok közül. Két egyforma buli nincs, az egyértelmű, hiába megyünk sokadjára egy adott városba. Egyrészt,a közönség egy része kicserélődik, másrészt, én azt hiszem, hogy egy zenész, minden koncertet másképpen él meg, mint előtte.

Pont az utóbbi veszprémi koncerten jött oda hozzánk egy zenész srác, akit annak idején lecsuktak, aztán disszidált. Annak idején elég híres ügy volt, egy tv- törős balhé, ahol a veszprémieket is meghurcolták, lecsukták, mi szerencsére figyelmeztetőkkel megúsztuk a dolgot, de az egész nagyon csúnya eset volt. Na, szóval ez a srác oda jött és azt mondta, hogy nem gondolta volna, hogy ennyi idő elteltével, ilyen elementális erővel, ilyen komoly koncertet adunk, hogy a zenekarnál nincsen üres járat. Szerintünk ezt nem lehet másképp csinálni, ezek vagyunk mi, odamegyünk valahova és ott nincsenek üres körök. Nagyon ritkák az összekötőszövegek, jó vannak persze felkonferálások, két órás buliknál azért szusszanunk kicsit, ilyenkor elviccelődünk a színpadon. De nálunk is meg van az a feszesség, mint például anno a Ramones-nél. A koncert nagy része pontosan össze van kötve, valamikor három-négy szám úgy követi egymást, hogy nem engedjük a közönséget pihenni. Persze van amikor úgy ítéljük meg, hogy mégis hagyunk időt nekik is a szusszanásra. Erre nagyon figyelünk, kézben tartjuk ezeket a dolgokat.

Másképp játszatok itthon Győrben, mint más városokban?

 

Mindenhol ugyanazt kapja mindenki

A koncertlátogatók felől mennyire érzitek azt, hogy hazai terepen vagyok, ha itthon játszotok?

 

Itt nagyon sok barát van.

Előre láthatólag akkor a 28-i koncert is egy családias nagy buli lesz?

 

Én már a 29-től félek, mert fájni fog a fejem.  Ez a hazai pálya, utána ünneplés lesz.

 

Február környékén véget ér a turné, jövőbeli tervekről lehet tudni valamit?

 

A várpalotai a jubileumi nagy koncertünket hanggal és fénnyel rögzítettük, most annak a dvd anyagát kevergetjük, rakosgatjuk össze már egy ideje. Ezzel párhuzamosan az akusztikus dolgokat sem zártam le, ezeket a dalokat ugyanúgy rögzíteni szeretnénk stúdióban, olyan minőségben, amilyennek lennie kell. Terveim szerint ezeket tavasszal fel szeretnénk játszani.

 

Hogyan kell elképzelni, az Aurora akusztikus albumát?

 

Sajnálatos módon, ezek a számok egy lemezre rá sem fognak férni, szóval hasonló lesz, mint az Esszencia.

Korai lemezekről olyan számokat szedtünk össze, amiket már jócskán belepett a por, amiket nem igen játszottunk koncerten. Nem azért mert nem jó dalok, de egyszerűen nem kimondottan koncert nóták. Viszont akusztikus nótának kiválóan megfelelnek. Ezek a gyöngyszemek lettek most áthangszerelve, így kidomborodik a mondanivalójuk, ezzel az akusztikus hangzással új életet élnek.

A kérdés, hogy tud majd azonosulni ezzel a közönség.

 

Mindenképpen új és izgalmas lesz ez a dolog, mi is szeretni fogjuk, és már szeretjük is egyébként.

Mi nem akarunk, és soha nem is akartunk megfelelni a közönségnek. Mi tettük a dolgunkat, szerencsés, hogy a közönség ízlése, és amit csinálunk, összhangban van egymással. Igazából, ha azt próbálnánk keresgélni, hogy mi az a pont, ahol mi megfelelünk a közönségnek, akkor egy olyan vakvágányon lennénk, ami nem vezetne sehová.

Nyilván egy következő album még a távolabbi jövő tervei között szerepel, mivel az akusztikus lemez és a jubileumi koncert dvd elkészítése is időigényes feladat. Egy azonban biztos, mint ahogy az aktuális lemez címe is sugallja, még Nem ez a tréfa vég.

 

Tömördi Szabina