Az idei Médiabálon adta át az Audi a médiadíjakat. Negyven pályázó közül az operatőr-fotós kategóriában Molnár G. Tamás, az újságíró-riporterek között pedig Meronk Péter és Orosz Sándor kapta az elismerést.
Orosz Sándor a Győrplusz Rádió közkedvelt műsorvezetője, Meronka Péter pedig az Oxygén Média főszerkesztője. Amikor tavaly több száz ember rekedt a hó fogságában az M1-es sztrádán, a két orgánum összekapcsolódott, s közösen tájékoztatták a hallgatókat, s az úton maradókat. E mellett szervezték az ellátásukat, irányították az önkéntes segítőket.
Molnár G. Tamás az m1 televízió győri stábjának operatőre, aki portálunknak is rendszeresen küldött fotókat, filmeket. Ő az árvíz idején a gátakról készített filmjével érdemelte ki az elismerést. Így emlékszik vissza a drámai napokra:
– Tavaly május utolsó napján, amikor néhány vágóképet készítettünk Pelikán Andrea szerkesztő-riporter kolléganőmmel az MTV esti híradójába a győri Aranypart játszóterén vízben ácsorgó mászókákról és padokról, még csak egyszeri forgatásnak tűnt a dolog. Azonban ahogy teltek az órák és az újabb és újabb jelentések egyre nagyobb és nagyobb tetőzést jeleztek előre, egyértelműen látszott, ennyivel nem fogjuk megúszni, két nappal később pedig már egyértelmű volt: soha nem látott árvíz közeleg.
Ekkor határoztuk el, hogy a régiónkat ért példátlan természeti csapásról nem csupán nyúlfarknyi tudósításokat, hanem annak elvonultával egy átfogó dokumentumfilmet is készítünk, ezért attól kezdve arra törekedtünk, hogy a védekezés minden fontosabb momentumát megörökítsük, attól függetlenül, hogy azt az MTV megrendelte-e tőlünk, vagy sem.
Így lehettünk ott a gáton Ásványrárónál, Győrújfalunál, Mecséren, Dunaszentpálnál, vagy éppen Kisbajcsnál, ahol az ártérbe épített lakóházakban tetőzéskor másfél méteres víz állt. Tanúi voltunk a Mosoni-Duna mentén zajló hihetetlen összefogásnak, amikor ezrek adták kézről kézre a homokzsákokat, de ott voltunk akkor is, amikor az idős győrújfaluiak könnyes szemmel szálltak fel a kitelepítés miatt odarendelt buszokra és hagyták sorsára életük munkáját, majd négy nappal később, amikor már a hála könnyeivel küszködve búcsúzkodtak, hazaindulás előtt a győrújbaráti ideiglenes befogadó tábor önkénteseitől.
Az egész védekezést átható önzetlen szeretet és a viszonzást nem váró segítő szándék minket, alkotókat is megérintett, ezért ezzel a filmmel ezt a felemelő érzést is szerettük volna emlékül adni azoknak, akik ott voltak és eljuttatni mindazokhoz, akik csupán a híradók, szigorúan a tényekre szorítkozó beszámolóiból értesültek a valaha volt legnagyobb dunai árvízről.
Mert a megáradt folyó számtalan emberi sorsra volt valamiképpen hatással, amelyek olykor szívszorítóak, máskor megindítóak, a példátlan összefogással elért siker pedig önmagában is megérdemli, hogy követendő példaként állítva mutassuk meg a ma emberének és az utókornak.