László Boldizsár mint mantovai herceg, egy laza gengszterként mutatkozik be Győrben.
Csak ültem a letakart, piros bársony székben és ámulva néztem László Boldizsárt. Kegyes volt hozzá a természet, hiszen óriási hanggal áldotta meg, de színészi képességeiről sem szabad megfeledkezni, melyet most a győri teátrumban is megcsillogtat a művész. A Győr+ Verdi három felvonásos művének, a Rigolettónak a főpróbáján járt, ahol a Cotton Club Singers alapítóját kérdeztük.
Forgács Péter először rendez operát. Milyen volt a közös munka eddig?
László Boldizsár: Ő egy igazán komplex ember és ne felejtsük el, hogy nem mellesleg zenész is, számos zenés darabban játszott is, így lényegében a műfaj nem áll tőle távol. Amiben nekem nagyon sokat segített Forgács Péter az-az volt, hogy higgyek abban, hogy az általam megformált gengszter most nem az a herceg a Rigolettóban, melyet a nézők ezidáig láttak. Nem pökhendi, hanem kicsit lazább és mindig elegáns.
Ez a fajta elegancia kísértetiesen hasonlít arra a stílusra, melyet a Cotton Club Singers idején megszokhattak tőled a rajongók…
L.B.: Igen, ez valóban így van és ez kicsit furcsa is, hiszen, hogy őszinte legyek azért örültem az opera műfajának, mert az együttesben15 évig, ebben a gengszterekre jellemző öltözékben léptem színpadra nap mint nap. 6 éve véget ért már az életemnek az a szakasza, és most elkezdett hiányozni ez a dolog. Így viszont, hogy Verdi egyik legszebb operájában a nőcsábász karaktereként újra belebújhatok a vagány öltönybe, mindenképpen örömmel tölt el, de óriási feladat is egyszerre. A régi Boldit belehelyezni az operába úgy, hogy közben a régi hangom ne jöjjön vissza, ez rendkívül nagy kihívás.
Mennyire hasonlít a művészet ezen két ága egymásra?
L. B.: Teljesen más a két műfaj. Ezt éppen úgy kell elképzelni, mint a sportban egy rövidtávúszót, aki egyszer csak elkezd vízilabdázni. Teljesen más a terhelés, a jelenlét és a napi beosztás. Én sem vagyok már olyan formában, mint 10 évvel ezelőtt, meg kell érlelnem és meg kell élnem a színpadon, hogy most bizony opera van az életemben. Ez a szituáció mindenképpen egy különleges kettőség.
Mi az, ami a legélvezetesebb volt számodra a próbafolyamat során?
L.B.: Azt látni, hogy szépen lassan mindenki – még azok az operisták is, akik eddig egyáltalán nem próbálták ki magukat ebben a stílusban – elkezdi élvezni a munkánk gyümölcsét. Láthatóan minden alkotó, aki hozzátett valamit ehhez a produkcióhoz fürdik a büszkeségben. Teljesen más operajátszás van itt Győrben, mint amit eddig bárhol is tapasztaltam. Hihetetlen erős a színjáték, így az első próbák alatt rá kellett jönnöm, hogy bizony össze kell szednem magam, mert a teátrum művészei ügyelnek mindenre, tényleg profik. Örülök, hogy velük dolgozhatok!
A Rigolettót január 25-én szombaton, 19 órai kezdettel mutatja be a Győri Nemzeti Színház!
Csapucha Adrienn