Van abban valami különlegesen hátborzongató, amikor 5050 méterről, Kirgizisztánból kapok üzenetet. A két győri hegymászó, Kovács Albert és Vitéz Péter jelentkezett, akik most már csak így tudják tartani a kapcsolatot a külvilággal. Elérték a kettes tábort, s ami a legfontosabb: jól vannak.

Mindenre gondoltam, hogy majd egyszercsak történik velem a pályám során, csak épp arra nem, hogy ilyen üzeneteket fog egyszer fogadni a telefonom. Megtisztelő és ijesztő is egyben, hiszen tudom, hogy az üzenet küldői nagyon messze vannak Magyarországtól és hatalmas, na meg veszélyes küldetésre készülnek. Mit készülnek? Már benne vannak, nyakig hála Istennek nem, de hogy nagy a hótakaró amiben haladnak, az is biztos. Szerencsére a győri hegymászók és a műholdas telefon is bírja az időjárás, bár előbbiek fáradtak. Megértem, de elképzelni sem tudom mennyire. Dacolnak a meleggel, a hideggel, a hóval, a heggyel és a mostoha körülményekkel. Extrém sportolók, akiknek ez természetes. Én pedig tátott szájjal olvasom amit írnak, s próbálom közvetíteni a nekik szurkolóknak. Mert sokan vagyunk, talán nem is sejtik a srácok, mennyien.

Nos, Kovács Albert és Vitéz Péter hétfőn helyi idő szerint 15 óra körül elérte a kettes tábort, amely 5050 méteren helyezkedik el. Összesen hét óra alatt értek fel, mély hóban kellett haladni, amely jelentősen lelassította őket.

„Rengeteg a hó a hegyen, ez nagyon lavina-veszélyessé teszi a felületeket. – írta Albert, majd így folytatta: Kedden vagy szerdán megyünk tovább a hármas táborba, jelenleg akklimatizálódunk. Jól vagyunk mind a ketten, de a körülmények nyomot hagynak rajtunk, na de a hegymászás az ilyen. Az időjárás kemény, vagy nagyon meleg van, körülbelül 30 fok, vagy pedig hideg, -10 fok körül. Szóval eléggé leégtünk, a lábunk szétázott, s a tisztálkodás hiánya is érződik már, de megint csak azt tudom mondani: a hegymászás ilyen!” – mesélte Albert, s tényleg minden tisztelet az övék.

Azt hiszem ezek után – a hajrán kívül – a legjobb amit kívánhatok nekik, az a száraz zokni. Hogy ehhez hozzájutnak-e a 5050 méteren, azt nem tudom, de abban biztos vagyok: ha nem, ők akkor is kitartanak, s mennek tovább a cél felé, fel a Pobeda-csúcsra. Mert a győri sportolók ilyenek.

Ma hajnalban Kopasz Bálint, a Győri Vízisport SE versenyzője olimpiai bajnok lett. Mindent alárendelt ennek a sikernek, tizenöt éve készül arra, hogy olimpiai bajnok legyen. Bálintnak sikerült, s bár srácok fent a hegyen biztos nem tudnak a fantasztikus magyar eredményekről amelyek Tokióban születnek, de én tudom, hogy a győri sportolók mindig mindent megtesznek az álmaikért, a sikerért.

Srácok, nem tudok és szerintem nem is kell többet írnom. Veletek vagyunk, szurkolunk, s nagyon-nagyon vigyázzatok magatokra! Ti vagytok a legfontosabbak és az egészségetek!

Az alábbi linken követhetitek nyomon a fiúk helyzetét.