Mintha minden egyes beszélgetésnél színes szélforgók segítségével repülnénk egy egészen másik, mesés birodalomba. Hogy honnan ez a földön túli energia azt nehéz megfogalmazni. Az viszont biztos, hogy az a fajta tehetség, ami benne lakozik, csak keveseknek adatik meg. Németh Hajnal Auróra szülővárosában Győrben ékszerei által vált igazán ismertté, de emellett a képzőművészet más területein is tevékenykedik, így üveg szobrokat, nagyméretű installációkat is készít, melyekhez performanszokat rendez. Nem beszélve a színházról, hiszen már a színpadon is főszerepet kapott, igaz, nem pont úgy, ahogy azt a színészektől megszoktuk.
Nemrégiben díszlettervezőként mutatkoztál be a nagyközönségnek. Mikor fogalmazódott meg benned, hogy belevágj egy ekkora horderejű munkába?
N.H.A.: Korábbi alkotásaimtól nem állt messze a nagy méretben való gondolkodás, csakúgy, ahogy a performanszoktól sem áll távol a színház. Így jött az ötlet, hogy mi lenne, ha kipróbálnám magam a színház területén. Mivel szeretek mindent alaposan tanulmányozni, körbejárni, így gondoltam megnézem egy színház műhelyének a felépítését, az alkalmazott technikákat, és bátran, mindenféle színházi, díszletes tudás nélkül bekopogtattam egy műhely ajtaján. Azóta eltelt pár év, és már én vezetem az intézményben a művészeti munkákat. A szobrászkodástól, a művészi festéstől pedig gyorsan a tervezésnél találtam magam.
Ha jól tudom az első, kisebb díszleted éppen Győrhöz köthető.
N.H.A.: Igen! Az első munkámat hívhatjuk mini díszletnek is, a Téli Fesztiválra készült egy óriási mesekönyv, melyben magyar és külföldi meséket dolgoztam fel, hogy a gyermekek számára újra izgalmas legyen. Aztán kiderült, hogy a felnőttek éppúgy szeretik ezt a mesekönyvet, mint a gyerekeik. Persze az igazi áttörést a Győri Balett számára tervezett „Szentivánéji álom” díszlet hozta számomra.
Milyen volt az alkotói folyamat a társulattal?
N.H.A.: Hihetetlen élmény volt, hogy Kiss János igazgató felkért erre a munkára, győriként mindig is rajongója voltam a társulatnak. Az együttműködés fantasztikus volt, mind a rendezővel Youri Vámossal, mind a táncosokkal, mind pedig a műszakkal. Izgalmas volt a világosító mesterrel németül megbeszélni a fényeket, vagy a rendező asszisztenssel angolul konzultálni a táncosok igényeiről. Amikor a premieren felmehettem velük alkotóként a színpadra, úgy éreztem, egy álmom vált valóra.
Mennyi ideig készült, az Avatar című filmet idéző díszlet?
N.H.A.: Minden díszlet tervezése és elkészítése hosszú ideig tart, nem volt ez másként a Győri Balett „Szentivánéji álom” darabjánál sem. Közel fél évig dolgoztunk rajta, hogy olyan formában valósulhasson meg, ahogy most láthatja a közönség. Egy meglévő díszletet kellett „Aurórásítani” tehát itt adottak voltak a díszlet elemek. De gondoltunk egy nagyot és szerettünk volna valami különlegeset alkotni, így került a díszletembe az UV festék, UV lámpákkal. Története szerint a Szentivánéji álomban vannak elvarázsolt, mesebeli jelenetek, ehhez az érdekesen vibráló, mesebeli óriás erdő függönysor nagyon jól passzolt. Amikor a valós jelenetről áttérnek az álom jelenetre, és leereszkednek az UV festett függönyök, eláll egy pillanatra a nézők lélegzete. Nemcsak az UV festék, hanem a méret miatt is érezhető ez, hiszen öt darab egyenként majdnem húsz méter széles, közel tíz méter magas, áttört, művészi festményekről van szó. Az áttöréseket egyenként vágták ki kézzel, hogy a két dimenziós erdő, látványban három dimenziósnak tűnjön. Úgy gondolom, hogy a kézzel készített alkotások ma is nagyobb hatással vannak ránk, mintha mondjuk printek lennének kifeszítve. Természetesen a többi díszlet elem is érdekes, és ami még szerencsés is volt,hogy közülük néhányat saját kezűleg készíthettem el. Például Oberon és Titánia 2,5 méteres levél formájú ágyát, az ezer éves fákat, a guruló bokrokat, melyek egyszerre funkcionálnak UV mesebeli óriás virágokként is. Izgalmas volt új anyagokat keverni régi technikákkal, de hát ez az én művészi hitvallásom is.
A Győri Balett után aztán jött egy újabb megbízás, mégpedig az Experidance-től.
N.H.A.: Érdekes az élet, hiszen terveztem egy díszletet egy világhírű táncos társulatnak és a következő felkérés is egy ugyancsak világhírű táncegyüttestől érkezett. Ahogy a győriekért, úgy évek óta Román Sándor társulatvezetőért, és az Experidance-ért is rajongok. Mivel közel húsz évig táncoltam én is, és elég kicsi ez a csoport, mindenki ismer mindenkit, így kerülhettem képbe, mint díszlettervező. Sokszor eszembe jutott, hogy ezeken a színpadokon korábban táncoltam, ismerem a függöny mögötti világot, a világot jelentő deszkákat, most pedig éppen én vagyok az, aki formálja a teret. Hihetetlenül izgultam, hogy elfogadják az általam megálmodott díszletet, de szerencsére nagyon egymásra hangolódva dolgozott a csapat, és rekord gyorsasággal meg is valósítottuk az elemeket. Nagyon büszke vagyok a 150 négyzetméteres háttérre, egy fejre fordított Velence tükörkép látható rajta, gyönyörűen megmutatja az olasz város szépségeit, és azt, hogy ebben a darabban minden picit máshogyan alakul, mint a való életben. Lehoztam a felhőket a padló szintjére, a világosító mester pedig úgy tudta alakítani a vetítéseket, hogy egyik pillanatban a Dózse palotában vagyunk, a másik percben a tipikus, ruhaszárító köteles olasz utcákat járjuk. Sötétben is világító, fluoreszkáló festékkel bolondítottuk meg a maszkokat, az elektromos hegedűt, a vonót, a ritmusokkal játszó gömböket. Mint a „Szenvedélyem, Velence” darab fő célja volt a régit új köntösbe alakítani, úgy terveztem én is a díszletemet, hogy a mai kor emberének is izgalmas, érthető és persze lenyűgöző legyen.
Figyelemmel követed azt, hogy mi lesz ezeknek a daraboknak a sorsa?
N.H.A.: Szerintem ez így természetes. A „Szentivánéji Álom” szerepelt már a MÜPÁ-ban, de folynak a külföldi előkészületek is. A „Szenvedélyem, Velence” pedig biztosan szerepel Milánóban jövőre, minden vágyam, hogy elkísérhessem oda a társulatot. Arról nem is beszélve, hogy Győr ad otthont a Táncfesztiválnak, s ha mindkét darab, a díszletemmel együtt szerepelhetne, dupla álmom teljesülhetne a szülővárosomban. Addig is készülök a jövő heti Müncheni Ékszer Világkiállításra, és várom az újabb megkereséseket. A Győr+ olvasóinak pedig azt kívánom, nézzék meg mindkét darabot, mert megéri, hogy pár órára kiragadjanak minket a hétköznapokból és az álmok világába repítsenek.
Csapucha Adrienn