A Madách Színház 2010-es musicalpályázatán nyolcvan műből nyerte el az első helyet a Bolba Tamás, Szente Vajk és Galambos Attila szerzők által jegyzett Csoportterápia című mjuzikelkamedi, melyet a Győri Nemzeti Színház is bemutat szombaton a Kisfaludy Teremben. Természetesen a darabot győriesítették, a rendezője Simon Kornél pedig – akit több mozifilmből és sorozatból is ismerhetünk – fergeteges szórakozást ígér komoly tartalommal.
A Madáchban mint színész vett részt a darabban, hogy tetszik az új feladat, a rendezés?
Tisztában voltam azzal, hogy jó lesz, de arra nem számítottam, hogy ennyire. Soha nem játszottam vagy rendeztem még vidéki színházban, és nem tudtam, mire számítsak. De csak kellemes élményeim vannak, szeretem a győri társaságot, a szorgalmukat, a művészi képességeiket. Ám tegnap két ízben is játszottam a Madáchban és nagyon jólesett végre színészkedni. Egyébként gondolkodás nélkül mondtam igent Forgács Péternek annak idején. Szeretem a Csoportterápiát és betéve ismerem, közel nyolcvanszor játszottam már el, így azért könnyebb megrendezni.
Miről lesz szó ezen a terápián?
Hatan érkeznek egy csoportterápiára különböző problémákkal, a két és fél órában pedig kiderül, hogy kinek mi a baja, és az is, hogyan tehetünk egy nagy lépést egymás kezét fogva a mentális egészségünk felé. Ez kicsit szárazan hangzik, de ez a kvintesszenciája a darabnak. A Csoportterápia szórakoztatva gyógyít, sok és jó zenével, szuper koreográfiákkal, egy remek díszletben. Nagyon mai ez a darab, ráadásul olyan témát feszeget, amit nem szoktak színpadra vinni musicalben: vannak emberek, akik pszichés zavarral küszködnek.
Ez a humoros darab még a saját műfaját is kigúnyolja. Mit takar pontosan a mjuzikelkamedi meghatározás?
Képzeljük el, hogy ötvözzük a Jóbarátok című sorozatot a Chicago musicallel, na ez a darab reményeim szerint épp olyan szórakoztató és legalább olyan színvonalas zenés mű. Az „Utálom a musicaleket” című dal eredetileg a Madách Színházban futó musicalek karikatúrája, viszont a Kisfaludy színpadra győriesítették. De ez csak erre az egy számra igaz, egyébként nem a musical kigúnyolása. Szigorúan a műfaj határain belül marad, egy helyzet- és jellemkomikumra épülő musical. Olyan, mintha egy bohózatot vagy egy könnyed vígjátékot vennénk és zenébe csomagolnánk. Általában minden vígjátéknak komoly tartalma van, ennek is megvan a pszichológiai igazsága.
Zoljánszky Alexandra
Fotó: O. Jakócs Péter