R. Kárpáti Péter visszatért szülővárosába, hogy Győrben is bemutassa mindazt, amit a halálközeli élményekről tudni lehet és érdemes. A Barátok közt egykori sztárja az általa készített több részes dokumentumfilm sorozatban keres válaszokat a jelenség miértjeire. A Győr Plusz természetesen a kereskedelmi csatornával való szakításáról is kérdezte.
A kezdetektől, vagyis 14 éven keresztül játszott a Barátok közt című, hazai gyártású sorozatban. Nehéz volt az elválás?
Minden elválás egy kicsit meghalás is, hiszen az évek során az ember megszereti a kollégáit, a munkáját valamint a nézőket, és senki nem lép ki egyik napról a másikra ugyan azzal a faarccal egy épület falai közül. Nem volt könnyű, sőt, de az élet már csak ilyen.
A színészkarrier után a mostani egy merőben más út, ami biztosan legalább olyan izgalmakat rejt, mint egy karakter bőrébe bújni nap, mint nap. Mikor döntött úgy, hogy kutatómunkába kezd annak érdekében, hogy a halálközeli élmények rejtélyes világát feltárja?
Tavaly nyáron kezdtem a jelenség nyomába eredni. A halálközeli élmények kérdésköre egyébként már kamaszkorom óta foglalkoztat, de most jött el az ideje annak, hogy valóban kicsit mélyebben beleássam magam a kutatásba. Ezek mind olyan emberi tapasztalatok, melyekről a klinikai halálból visszatért betegek számolnak be. Az élményekre nem lehet természettudományos magyarázatot találni, ezért is izgalmas, na meg persze azért is, mert nem sorakoznak bizonyítékok sem a szkeptikus interpretációk mellett, de ellenük sem. A filmjeim segítségével szeretném bemutatni az érdeklődőknek azt, hogy ma, azaz 2014-ben melyek azok a dolgok, amelyeket tudni lehet erről a jelenségről. Szakértőket, orvosokat, közéleti személyeket kerestem fel, de a filmekből nem maradhattak ki azok sem, akiknek már valóban volt részük halálközeli élményben.
Miért tartotta fontosnak, hogy kicsit nagyobb figyelmet kapjon ez a téma? Vannak még tabuk a földi lét után feltehetően következő élet kapcsán?
Azt mindenki aláírja, hogy ez a jelenség létezik, a különbség a magyarázatban fellelhető. A téma egyértelműen „tabusítva” van napjainkban is, az elmúlt évtizedekben az, aki megosztotta a tapasztalatait, azt nemegyszer leintették vagy bolondnak nézték. Hallucinációra, a különböző kemikáliák kiváltotta mellékhatásokra fogták a hozzáértők az elmondottakat. A megdöbbentő az, hogy ezek az emberek, egymástól függetlenül kísértetiesen hasonló történetekről számoltak és számolnak be. Sőt, történelmi koroktól, nemtől, vallási hovatartozástól függetlenül ez a jellemző. A több ezer éve íródott egyiptomi-, valamint a tibeti halottas könyvben, de egyéb szakrális vagy dokumentarista jellegű írásokban is szinte ugyan úgy olvashatók a halálközeli élmények. A nyugati orvostudomány nem feltétlenül támogatja, hiszen ahogy a doktrínák is tanítják: nincsen a szellemiségnek prioritása, csak az anyagnak. Érdekes, hogy ez a távol-keleti vallások esetében lényegesen árnyaltabb.
Mit tartogat a jövő? Lesz folytatás?
Bízom benne, hiszen elég nagy az érdeklődés a filmek iránt. Ezt jelzi az is, hogy kezdetben csak három részt terveztem, most pedig már a tizenkettedik epizódnál tartok. Jelentkezett egy kiadó is, hogy a televíziós megjelenés alapján szeretne kiadni egy könyvet. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor ez vár rám a jövőben! Nagyon sok ötletem van, szeretnék olyan dolgokat véghezvinni, amelyek úgy gondolom, hogy hasznosak lehetnek az embertársaimnak.
Csapucha Adrienn