A magyar könnyűzene élő legendája, Kovács Kati csütörtökön a Bartók Béla Megyei Művelődési Központban énekel nagyzenekarával. Az ötven éve pályán lévő művésznővel este nyolckor, „ebéd után” beszélgettünk.
Egész nap a televízióban voltam, most tudtam csak ebédelni. Így bonyolódik az életünk – kezdi Kovács Kati, mikor felhívom.
És mikor tud pihenni?
Nem is akarok. Ez így jó, ahogy van. Mindig azt kérdezik, hogy bírom az utazást, a változatosságot, a „bizonytalanságot”. Szerintem én erre születtem. Régebben éjjel-nappal autót is vezettem, de ma már nem, van, aki jobban csinálja.
Jubileumi év 2014, 50 esztendeje, hogy a pályán van. Megünnepli?
Nem ünneplek soha semmit. Tulajdonképpen szerencsés életem van, nem kell ünnepelnem. Találkozhatok, beszélgethetek emberekkel, ma például vagy tíz kollégával a televízióban, ez külön öröm. Ott volt például, Szörényi Levente, Koós Jani, Soltész Rezső, Malek Miki, Benkő László. És képzelje, egy győri fodrász készítette a hajam a műsorra, ő mondta, hogy egy győri kislánynak szurkolt A dalban, tőle tudom, hogy Bogi az önök városából való.
Polyák Lilla is győri születésű.
Tényleg? Biztos emlékszik, hogy Lillát nagyon megdicsértem, mennyire zseniálisan énekel.
Kevesen tudják, de valójában ön az első magyar Eurovíziós énekesnő, ráadásul győzött is.
Az Eurovíziós Dalfesztivál elődjét nyertem meg Írországban, csak akkor még nem voltunk eurovíziós tagok. Emlékszem, keltául számoltam be a zenekarnak, akkor még nagyzenekar kísérte az énekeseket, ma már félplaybackről dolgoznak a fellépők. megtanultam ott egy-két mondatot, aminek nagyon örültek, meg nagyon dallamos volt a dal, amit énekeltem: „Kék az ég és zöld a fű. Mily egyszerű az élet”. Az összes fesztiválversenyző ezt dúdolta. Erre szoktam mondani, hogy zene nélkül unalmas lenne az élet. Valahol a zene mindig benne van az életünkben. Ha a film mellől alól kivennénk a zenét, vagy akár egy híradó szignáljából, akkor az élet nagyon furcsává válna.
És zenehallgatás közben nem is veszekednek az emberek.
Igen, mindenki a zenére figyel. Nekünk nem kell sehol állást foglalni harsányan, hanem pontosan az a feladatunk, hogy kortól, nemtől, vallástól, pártszimpátiótól függetlenül az emberek jól érezzék magukat és egymás mellett tudjanak ülni a koncerten. Nekünk egy a célunk, hogy a zene összekösse az embereket.
Óriási, 500 dalos repertoárja van, ebből közel 50 saját szerzemény. Miként válogat a győri koncertre?
Nyílván olyan dalokat is tudnék énekelni végig, amiket nem ismer senki, de az helytelen lenne, így olyan választunk, amiket a legtöbben kérnek, de olyanokat is, amiket a magam kedvéért énekelek. Ilyen például a One way ticket, amire magyar szöveget írtam, vagy Robert Palmer dala szintén magyarul, a Johhny és Mary. A zenekar kedve szerint is válogatunl, ők pár évtizeddel fiatalabbak, de komoly tanárok, például Nagy Zsolt az állandó dobosunk éppen Ennio Morriconevel turnézik Franciaországban, így lehet, hogy a régi dobosunk, Kaszás Péter játszik Győrben, aki pedig Al Di Meolával zenélt. Az én lelkemnek is jó, hogy ilyen kiváló fiaim vannak.
Szóval a közönség is beleszólhat, mit énekeljen?
Sokan mondják, hogy mit szeretnének hallani. Van, hogy meg tudjuk oldani. Most nincs velem Koncz Tibor, aki több dalt tud, vele a „Ki mit tud?” óta együtt dolgozunk, mondta, hogy hadd érvényesüljenek a fiatalok. Nagyon aranyos.
Sok fiatal van, aki az ön dalaival próbál érvényesülni.
Felfedeztük, hogy például Manhettenben az egyik dalomra rapelnek, egy másikat pedig Christina Aguilera énekelte. Legalább 5-10 dal forog így, nem tudjuk, hogy került hozzájuk, de az egyik tévécsatorna most egy kis műsor csinál ebből, mert ez azért kuriózum, hogy valakinek a dalait nem csak itthon énekeli a Takács Nicolastól a Gigiig mindenki. Tulajdonképpen azt is mondhatom, hogy reneszánszomat élem, a dalaim olyan slágerek, hogy itthon is éneklik a fiatalok, én is éneklem változatlanul, külföldön pedig számomra ismeretlen emberek használják. Mi ez, ha nem világkarrier? Annyira aranyos. Tanulunk az idősebb generációtól, és ez így helyes. A fiataloké a jövő. Olyan jó volt nézni A dal versenyzőit, hogy milyen lelkesedéssel készülnek. Én a harmincból tízet is ki tudtam volna küldeni Koppenhágába.
A győztesnek tanácsolt valamit?
Csak egyetlen mondatot. Megkérdezte tőle egy újságíró, hogy mit fog átalakítani a dalon. Mondtam neki, hogy nem akarok beleszólni, de nekem így tetszett, ahogy van. Utólag derült ki egyébként, hogy az ő anyukája a Kállay Kati, akivel mi éveken át dolgoztunk együtt. A nagymamamája is magyar. Szerintem nem volt rossz ötlet, hogy egy ilyen komoly dal menjen ki. Változatlanul sportos a polgármesterük Győrben?
Igen, az olimpikon, Borkai Zsolt.
Az jó, mert egy sportoló energikus.
2017-ben nálunk rendezik például az olimpia kistestvérét, az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivált.
Győrben? Hú, de jó! Sport nélkül én sem tudnám elképzelni az életemet. Teniszezünk hetente kétszer. Mennék többször is, de nincs időm. Fél tizenkettőkör bent voltam a tévében, smink, fodrász, felvétel, interjú, fotózás. Ez egy ilyen életforma, de nagyon változó egyébként, van, amikor sokkal kevesebb a dolgunk. Soha nem voltam nyaralni, de nem is hiányzik, mert annyira elfoglalt vagyok. Hány ember vágyik arra, hogy utazzon, igaz? Én meg az egész életemet végigutazhatom.
Szerző: Zoljánszky Alexandra
Fotó. Illusztráció