A Kossuth-díjas művész a Győri Polgári Szalon legutóbbi találkozóján vendégeskedett.
Széchenyi márciusa címmel várta az érdeklődőket a Győri Polgári Szalon márciusban. Szigethy Gábor házigazda köztudottan izgalmas estekre csábítja a győrieket, hogy a Zichy-palota eklatáns környezetében egy-egy vendégművészt közelebb hozzon a hallgatósághoz. Nem volt ez másként március 11-én sem, amikor Mécs Károly látogatott a kisalföldi megyeszékhelyre. Az 1964-ben készült, „A kőszívű ember fiai” című film Baradlay Richárdjaként is imádott Kossuth-díjas színművészt a Győr Plusz sem hagyhatta szó nélkül.
Március 15-éhez közeledve Széchenyi volt a főszereplője az irodalmi műsornak, melyet Szigethy Gáborral közösen állítottak össze. Tartja azt, hogy valóban Széchenyi volt a legnagyobb magyar?
Mécs Károly: Ez egy furcsa mondás, hiszen legjobb tudomásom szerint tulajdonképpen ez Kossuthtól ered, aki iróniából nevezte így Széchenyit azért, mert ő igazából kistermetű volt. Vagyis annak idején gúnyosan hangzott ez a kijelentés. Évek múltán aztán beigazolódott, hogy Széchenyi valóban a legnagyobb magyar, mert akkor is kompromisszumokra volt képes, mikor a meggyőződése ellenére történt valami. Úgy állt a szabadságharc, illetve az új magyar kormány mellé, hogy teljes erejével és hitével támogatta a Lajosokat, azaz Kossuthot és Batthyányit.
Miben más egy ilyen jellegű irodalmi előadás, mint mondjuk színpadra állni, vagy kamerák előtt filmet forgatni?
M.K.: Merőben más, hiszen ez egy interpretáció. Gyakorlatilag itt csak a szöveg él, ebben az esetben csak a színész hangja és meggyőződése adhat valami pluszt a produkcióhoz, egyéb eszköz nem áll a rendelkezésére. Ha ezt elkezdenénk játszani, akkor a műsor átlépné műfaji határait.
Ha már a hangot, mint kifejező eszközt említettük, akkor nem szabad elmennünk a tény mellett sem, miszerint igazán egyedi orgánummal áldotta meg a sors, melyet még 50 éves korában is képzett.
M.K.: Valóban hangképzésre jártam akkor is, ma már azonban nem tartom ezt a szokásomat. Korábban voltak énekesi ambícióim, zenész szakon is végeztem, de a rengeteg prózai munka miatt egy kicsit megkopott a hangszínem, az a hangskála, mellyel az ember effektíve dolgozik. Úgy éreztem szükségem van arra, hogy tanárhoz menjek és bizonyos technikai dolgokat felújítsak, és ezek egészen odáig vezettek, hogy már elkezdtem operaáriákat énekelni.
Miért lehet nagy fegyvere egy színésznek az orgánuma?
M.K.: Igazából ezt nem tudom, hiszen én így születtem. Édesapámtól örököltem a hangomat olyan mértékben, hogy amikor hazajövet megszólaltunk édesanyám nem tudta, hogy apám ért haza vagy én. Ez adottság, így csak egy dolgot lehet csinálni: megállás nélkül képeznie az embernek magát. Ügyelni kell arra, hogy egyrészt színes legyen a dikciója, másrészt pedig azok a hangzók, melyek ma már a köztudatban feledésbe merülnek, azokat mi, ne felejtsük el. Meg kell őrizni a magyar nyelv dallamát, a mondatok tisztaságát! Ezek olyan szakmai titkok, melyek tulajdonképpen nem is titkok, csak meg kell őket tanulni!
Csapucha Adrienn