A közelmúltban köszöntötte Győr tanítóit, tanárait, oktatóit a pedagógusnapi ünnepségen a város. Az ünnepi ceremónia egyik legfontosabb momentumaként átadták a Győr Sportjáért díjakat is.
Horváth Pál, ’Pali bácsi’ ahogy a győri röplabdások ismerik, vehette át a Győr Sportjáért díjat. A hetvenkét éves edző, játékvezető, korábbi játékos, fiatal kora óta a sportág bűvöletében él, bár gyermekként az atlétika is vonzotta.
„1943. május 24-én egy kis őrségi faluban, Pankaszon születtem. A falu általános iskolájában ismerkedtem meg először a sportággal, Kovács tanár úrnak köszönhetően. Ő szerettette meg velem a röplabdát, bár én az elején még az atlétika felé kacsingattam. Az általános iskola után Körmendre kerültem gimnáziumba, ahol már játszottam az iskola csapatában. Ezután Budapesten egy NB II-es együttesben, majd a Vasasban is játszottam. Később a sportba beleszólt a katonaság, így csak 1963-ban tudtam csatlakozni a Zalaegerszeghez, amelynél egészen 1975-ig röplabdáztam.”
Horváth Pál tagja volt annak a ZTE-nek, amely a klub története során először játszhatott az első osztályban. 1965 őszén a csapat az osztályozón kivívta az NB I-es szereplést. A zalaegerszegiek rögtön az első évben bronzérmesek lettek, 1967-ben pedig már a bajnoki címet is megszerezték.
„Miután elvégeztem a tűzoltó tiszti iskolát, szolgálatparancsnokként áthelyeztek Győrbe, 1981-ben. Ekkor megkeresett Farnady Ernő (a Győri Röplabda Szövetség elnöke), hogy nincs-e kedvem foglalkozni az NB II-ben vitézkedő Győri Dózsával. Örömmel vállaltam a feladatot és két éven át edzettem a csapatot. Ezután – bár egy rövid ideig a munka miatt fel kellett hagynom az edzősködéssel – elkezdtem az utánpótlással is foglalkozni.”
Pali bácsi később újabb szenvedélyt talált magának, ám egyáltalán nem szakadt el az imádott sportágtól. Elvégzett egy játékvezetői tanfolyamot, így az edzések mellett NB I-es és NB II-es mérkőzések vezetését is vállalta.
„Akkoriban a győri röplabdázás a virágkorát élte. Volt a Győri Dózsának, a Széchenyi-főiskolának, a Jedlik-iskolának is ütőképes csapata. Régen sokkal nagyobb figyelmet kapott a magyar röplabdázás. Mára sajnos kevésbé népszerű, és nem tartozik a legtámogatottabb sportágak közé. Magyarországon kicsit mostoha körülmények között van, pedig világszerte az egyik legnézettebb versenysport. Az utóbbi egy-két évben kezdték újra felkarolni a röplabdát. Győrben is rengetegen űzik, ám többnyire iskolai keretek között. Itt is rengeteget változott a sportág, míg tizenöt évvel ezelőtt az általános iskolák, addig ma a középiskolák rendezik a legtöbb versenyt, kupát, tornát.”
A Győri Röplabda Szövetség a közelmúltban tartotta hagyományos évzáró ünnepségét, ahol az egész röplabdás család együtt ünnepelt. Az idei szezon sikereiben nagy szerepe volt Horváth Pálnak – állítja Farnady Ernő, a szövetség elnöke – hiszen több korosztályos bajnokcsapatot irányít.
„Az utóbbi években egy mini, egy gyermek és egy serdülő csapatot edzek a Győri DRC színeiben. Körülbelül hatvan fiatallal dolgozom együtt, akik nagyon tehetségesek, ha így folytatják, a későbbiekben jó röplabdás lehet belőlük. Ám ehhez sajnos nem elég, ha kitartóak lesznek, az is fontos lenne, hogy több támogató álljon a sportág mellé. Szerencsére a 2017-es győri rendezésű Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál miatt nagyobb figyelmet kap a röplabda, ahol akár győriek is lehetnének a válogatottban.”
Pali bácsi fáradhatatlan lelkesedése példamutató. Kora ellenére mindig ott van az összes röplabdás eseményen.
„Még ma is állandóan meccsekre járok, edzősködöm, és bíráskodom, én igazából a röplabda rabja vagyok. Bárhova hívnak, én örömmel elmegyek és segítek, pedig már hetvenkét éves vagyok. A legnagyobb boldogság számomra az a szeretet, ahogy fogadnak mindenhol. Azt szoktam mondani, hogy engem a röplabdapályáról fognak eltemetni.”
Pali bácsinak a hivatása egyben a szenvedélye is lett, különbséget azonban nem tud tenni, hiszen az edzősködés is, a játékvezetés is mástól szép és különleges.
„Mind a kettőt nagyon szeretem. Az edzősködésben az a jó, hogy látja az ember, ahogy fejlődik a keze alatt a fiatal röplabdás. Sokszor elcsodálkozom rajta, hogy a közös munka után meddig juthat el a gyermek a sportban. Ugyanígy lehet szeretni a játékvezetést is. Itt a legjobban azt élvezi az ember, hogy a gyerekek milyen lelkesen játszanak, odafigyelnek és nem kérdőjelezik meg azt az ítéletet, amit hozok. Érdemes mindkét szakmával foglalkozni.”
Horváth Pali bácsi lelkesedése továbbra is töretlen, abban pedig biztosak lehetünk, hogy találkozhatunk még vele akár a pálya szélén, ahogy irányítja növendékeit, akár úgy, hogy a sípjába fúj.
Csizmadia Dóra
Fotó: O. Jakócs Péter