Győr idei könyvhetének megnyitójára a Baross úti alkalmi színpadon, két koncert között került sor – a nézelődő, a könyvsátrak kínálatával barátkozó közönség dr. Somogyi Tivadar köszöntőjét hallgathatta meg. Az alpolgármester felidézte a régi idők nagy könyvünnepeinek várakozásteljes hangulatát, majd arról beszélt, az olvasás élményét ma sem pótolhatja semmi.
A könyv örök, hiába temetik évtizedek az internet, a televízió, a mozi megjelenése óta. A képi közlés kész történetekkel szolgálja ki a fogyasztót, a könyv az ember fantáziájára számít, az olvasó kelti életre az eseményeket, személyesíti meg a szereplőket. Elmerülhetünk, önmagunk sorsára, konfliktusaira ismerhetünk benne. Az alpolgármester szerint a fantázia fejlesztése a gyerekek számára különösen fontos, ezért öröm, hogy a 85. Ünnepi Könyvhetet 13. alkalommal kísérik a Gyermekkönyvnapok rendezvényei. A győri könyvhét főszervezője, dr. Horváth Sándor Domonkos szerint a program az országban az egyik legrangosabb könyves seregszemle.
A könyvhét számos programmal, köztük természetesen könyvbemutatókkal szolgált a közönségnek. Győrben járt például a népszerű, József Attila-díjas költő, író, Grecsó Krisztián, aki legújabb, Megyek utánad című regényéről beszélt főként. Mint a legtöbb író-olvasó találkozón, itt is előkerült a kérdés: önéletrajzi ihletésű-e a könyv. Grecsó Krisztián elárulta, valóban vett ki a saját történetéből szeleteket, motívumokat, de a regény alapvetően fikció. „De én sem hiszem el az íróknak, amikor ezt mondják, úgy olvasom a könyveket, ahogy akarom” – tette hozzá humorral, s arról is beszélt, hogy a generációjának meg kellett tanulnia, olvasók nélkül nincs könyv, szükség van kommunikációra. Szerinte a színházak és a múzeumok jó példaként szolgálhatnak az íróknak is, amik különféle programokkal, fesztiválokkal próbálják becsábítani a látogatókat. „Móricz 1926-ban írta, addig nem jutunk semmire, amíg nem tesszük színházzá az irodalmat” – osztotta meg a közönséggel.
A Kossuth-díjas Závada Pál is ellátogatott a győri szemlére, ő szintén az idén megjelent könyvéről, a Természetes fény című történelmi dokumentumregényéről mesélt. Elmondta, általában olyan helyzetek, figurák, személyes viszonyok írásába kezd, amik nehezen megfejthetőek, kibogozhatóak. Ezek irodalmilag kifizetődőbbek, méltóbbnak kínálkoznak. Egy-egy könyv megírása évekig tart, hogy a zsákutcák felismerésére is hagyjon magának esélyt. A regényben a fotók egyenrangúak a szöveggel, egymás nélkül nem léteznek. Závada Pál az operához hasonlította a viszonylag nagytestű regény megkomponálását.
A könyvhétre eljött Markó Iván, a Győri Balett alapítója is, hatalmas vastaps kísérte be, majd ki a könyvtárból. A művész A magány mosolya címmel adott ki egy múltidéző kötetet, melynek ötlete hét éve, egy osztrák kis faluban fogalmazódott meg benne. „Ahogy telnek az évek, egyre többet tudunk meg az emberi létezés értelméről. Hiszem, tudom, hogy az életnél nincs csodálatosabb” – hangsúlyozta a találkozón Markó Iván.
Gy. P.
Fotó: Marcali Gábor