A győri atlétika egyik kiemelkedő tehetségéről, Zajovics Nóráról már korábban is hallhattak újságunk olvasói. A Győri Atlétikai Club gátfutója idén is több magyar és nemzetközi versenyen bizonyít. Ezek mellett pedig új kihívásokkal is megküzdött, hiszen Nóra egyetemi tanulmányait külföldön folytatja, így egy teljesen új közegbe kellett beleszoknia.
Ismerősen csenghet a Zajovics név az atlétikában jártas sportbarátoknak, hiszen az országos bajnok rövidtávfutó Zajovics Csaba korábban több sikerrel örvendeztette meg a magyar szurkolókat. Csaba pedig lányát, Nórát is megfertőzte a sport szeretetével.
„A szüleim is atletizáltak, így az általános iskola első osztályában már nekem is itt volt a helyem a pályán. Akkor még csak heti egyszer, kisebb játékos foglalkozásokon vettem részt. 2004 szeptemberében aztán alakult egy kezdő csoport azokkal az edzőkkel, akikkel ma is dolgozom. Ekkor már heti háromszor, de az elején még ugyanígy kisebb játékos foglalkozásokon ismerkedtünk az atlétikával. Akkor szerettem bele ebbe a sportágba, azóta pedig nincs megállás.”
Persze Nóra sem egyből a csúcson kezdte, fokozatosan ismerkedett meg az atlétika ágazataival, míg kiválasztotta szerelmét, a gátat.
„Kisebb korosztályban mindenki mindent csinál, a távolugrástól a 600 méteren át, a hosszútávokig. Tizennégy éves koromban aztán elkezdtem foglalkozni a gátfutással. Az elején még csak a 80 és 100 méteres gátfutással, majd 15 éves koromban már hosszabb távot is futottunk. Akkoriban az országoson nyertem 100 és 300 gáton is, így rájöttünk, hogy ez az én számom. Ahogy idősödtem a táv is nőtt, most a 400 méteres gát a fő számom.” Nóra saját bevallása szerint azonnal megszerette a gátfutást, ahogy az örökké igaz mondás is fogalmaz: szerelem volt első látásra.
„Nagyon örülnek és támogatnak mindenben a szüleim. Amikor itthon vagyok, akkor mindig jönnek velem az edzésekre. Nemrégiben apukámat is rá tudtam venni a futásra. Ez különleges alkalomnak számít, mert bár a pályára nagyon sokszor lejár, de ő a hosszú futásokra mindig inkább biciklivel jön velem, versenyzőként ő ugyanis 100-as és 200-as sprinter volt. Ez alkalommal viszont megkérdezte, hogy mennyit futok, mert akkor edzene egyet velem.”
A tehetséges atléta középiskola után lehetőséget kapott, hogy tanulmányait és sportkarrierjét külföldön is kamatoztassa.
„Az egyetemi sportnak kint nagyon nagy hagyománya és jelentősége van. Sok energiát fordítanak rá, hiszen az egyetem hírnevét gyakorlatilag az hozza, hogy milyenek a sportolói. Itt nemcsak az atlétikáról beszélek, hanem az amerikai focitól a kosárlabdáig, a röplabdától a golfig, minden van az egyetemen. Nekik szinte az a legfontosabb, hogy a sportban is jeleskedjenek a hallgatói. Itthon azonban nagyon nehéz lett volna egyetemre is járni és mellette az élsportot is folytatni. Ezért fordult meg a fejemben a gondolat, hogy egy külföldi ösztöndíjat meg kellene pályáznom. Szerencsémre a Kansas állambeli Wichita State Egyetemtől egy teljes ösztöndíjat kaptam tavaly nyáron.”
Nóra tavaly augusztusban már repült is ki az Egyesült Államokba, ahol bár a legelején kicsit idegennek érezte magát, de nagyon hamar megszokta az ottani légkört.
„Az elején furcsa volt, de nagyon nagy honvágyam nem volt. Igazából más környezet, más emberek, de ahogy megismertem őket, ahogy egyre inkább kezdtem megszeretni a közeget, nem foglalkoztam azzal mennyire messze is vagyok otthonról.”
Zajovics nagyon hamar megtapasztalta a különbséget. Hiszen saját bevallása szerint teljesen máshogy állnak az élsporthoz, máshogy támogatják kint, mint Magyarországon.
„Bár ez egyetemtől is függ, de az egyértelmű, hogy teljesen mások a körülmények. Saját konditermük van például az atlétáknak, fedett pálya, minden lehetőséget biztosítanak arra, hogy tudjunk fejlődni. A táplálkozást annyira nem követik nyomon, ez mindenkinek a magánügye,hogy mennyire kontrollálja magát. Orvosi vizsgálaton viszont minden év elején át kell esni. Úgy nem engednek edzeni, hogy valakinek valamilyen baja van, s a rehabilitációra is nagyon figyelnek. Minden edzést két-három orvos, gyógytornász, masszőr felügyel, hozzájuk mindig lehet fordulni, s azonnal kezelik a sérülést. Utazásra, versenyekre is mindig jönnek velünk.”
Azonban nem csak ezekben a dolgokban van különbség, hanem a felkészülés is más – állítja Nóra.
„Elég nagy váltás volt nekem, hiszen az edzésmunka teljesen más. Sokat erősítünk, heti kétszer vagy háromszor is a konditeremben vagyunk. Itthon is kondiztunk, de nem ennyit és nem ilyen szinten, és nagyon sokat sprintelünk. Ők inkább ezen a versenyszámon keresztül közelítik meg a gátat is. Magyarországon többet futottam hosszút, több résztávval. Ott tényleg mindent a sprintből közelítenek meg, így ez volt az igazán nagy váltás, hogy a szervezetem, hogy reagál erre, hogy szokja meg, hogyan tudja ezt befogadni.”
Egyelőre jól bírja és élvezi Nóra az amerikai kihívásokat. Bár azt tudja, hogy egy év alatt nem szabad csodákat várni az ottani edzésmunkától sem. Időt kell adnia magának a fejlődésre. Nyáron pedig a Győri Atlétikai Club pályáján rója a kilométereket, hogy a válogatottban is bizonyíthasson.
„Mióta hazajöttem, már volt egy versenyem, ami egy Európa-bajnoki válogató volt, ahol sikerült kivívnom, hogy én induljak az Eb-n. Bizakodva állok minden verseny elé, bár a legtöbbet akkor tudok kihozni magamból, ha kihívásként állok minden verseny elé. A siker azonban a körülményektől is függ. Ez alkalommal például Észtországba megyünk, ott nem tudom, hány fok lesz, és bizony ilyen dolgok is befolyásolják az eredményt.”
Ezen a versenyen Zajovics Nóra sajnos csak a 12. helyen végzett, ám a felnőttek között ifjúságiként mérettetett meg, ez pedig nem annyira rossz teljesítmény. Nóri a nyáron sem pihen, hiszen itthon is szeretne bizonyítani. Augusztus elején a felnőtt országos bajnokságon, illetve előtte a korosztályos OB-n is szeretne jól teljesíteni. Ebben a hónapban pedig már utazik is vissza az egyetemre, ahol folytatódhat a nagy amerikai álom.
Csizmadia Dóra
Fotó: Marcali Gábor