A rövidpályás Európa-bajnok Jakabos Zsuzsanna mellett újabb kiválóság csatlakozott a Győri Úszósport Egyesülethez. A jelenleg még dunaújvárosi Takács Krisztián – aki hazánk leggyorsabb 50 méteres gyorsúszója – néhány hete már Petrov Iván edzéseit látogatja.
A rövidpályás Európa-bajnok bronzérmes Takács Krisztiánról még az edzői sem feltételezték az elején, hogy egyszer Magyarország leggyorsabb gyorsúszója lesz. Először szimplán egészségügyi okokból kezdett el úszni, azóta viszont jócskán túlteljesítette az eredeti terveket.
„Négyévesen kezdtem el úszni, de semmi komoly megfontolásból. Igazság szerint egészségügyi problémáim voltak, hetente jártam kórházba fulladások miatt, és az orvosok javasolták az úszást, ezután pedig itt ragadtam. Bár őszintén megvallva, magam sem tudom, hogyan. Eddig elég viszontagságos utat jártam be Dunaújvárosban. 15 éves koromig nagyon gyenge eredményeim voltak, nem volt semmi sikerélményem. Annyira nem, hogy voltak egyesületi edzőtáborok, ahol nem fértem be az utazó keretbe. Aztán egyik pillanatról a másikra megváltozott minden. Részt vettem az Arany Üst nevezetű, régen nagyon nívós nemzetközi korosztályos versenyen, ahol először bekerültem a döntőbe, majd ott bronzérmes lettem 100 gyorson. Ezután kezdett menni a szekér.”
Szó szerint, hiszen Krisztián ezután serdülőként megnyerte az országos bajnokságot 50 méteres gyorsúszásban. Azóta pedig verhetetlen ezen a távon. Serdülőként már rögtön megnyerte az ifi országos bajnokságot 50 gyorson. „Idén zsinórban a 10. országos bajnoki címem ez 50 gyorson.
Saját magam sem gondoltam volna, hogy ez lesz az én számom, mert az 50 gyors pont a leglutrisabb szám, ahol pár század számít.”
Saját bevallása szerint csak a szerencsének köszönheti, hogy a medence mellett maradt, hiszen a kevésbé sikeres időszakban csábították a foci és a kézipálya felé, sőt még az edzője is azt monda, hogy nem lesz belőle semmi.
„Utólag bebizonyítottam, hogy nem volt igazuk. Ráadásul azok az emberek, akik akkor ki voltak tehetségesnek kiáltva, belőlük nem maradt már senki. A saját korosztályomból is már csak a Cseh Laci úszik. Hála Istennek, én viszont ezen az 50 gyorson még jó sokáig el tudok ketyegni. Ha most úgy ülnénk itt, hogy a 400 vegyesről beszélnénk, akkor már a végét látnám a pályámnak. Talán azt mondanám, hogy egy-két évem még van, az olimpiáig csak kihúzom, de 50 gyorson nem a fizikális dolgok számítanak igazán, hogy bírja-e még az ember, hiszen 21 másodpercről beszélünk. Itt inkább a rutin, az évek és az erő számít. Nem véletlen, hogy Amerikában vagy Franciaországban 34-35 éves sprinterek még mindig a világ élvonalába számítanak.”
Krisztián úgy érzi, van még benne ambíció és még van mit javítania az úszásán. Évek óta próbálja például rajttechnikáját fejleszteni, ám ezzel mind a mai napig elégedetlen. Ezen is szeretne Petrov Iván segítségével változtatni Győrben.
„Azért is jöttem ide, mert elég sok versenyt elbuktam azzal, hogy egy-két századdal lemaradtam a döntőről. Az utóbbi időben volt négy szétúszásom is, amelyből mindet elveszítettem. Tudom, hogy a rajtjaim nagyon gyengék, próbálkoztunk javítani rajta, de nem túl nagy sikerrel. Az Ivánnal való közös munka már pár éve szóba került. Ő sem azt mondja, hogy csodákat tud tenni, hanem azt, hogy a kapcsolatait felhasználva, nem szégyell segítséget kérni olyan emberektől, akik értenek hozzá, vagy megvan minden technikájuk ahhoz, hogy ezt kijavítsuk. Az Európa-bajnoki 11. helyem után telt be a pohár, és éreztem, hogy változtatni kell, mert nem akarok mindig lemaradni a döntőről.”
A közeljövőben rajtanalízisre utazik Veronába és Hollandiába, amelyhez Krisztián nagy reményeket fűz.
„Ha már csak azt meg tudják mondani, hogy melyik testrészemet erősítsem jobban, vagy hogy tartsam a fejem vagy a kezem, és nyerek pár szádot, azzal én már nyerek. Ezt most megpróbálom, aztán majd meglátjuk, hogy ez mire lesz elég. Mindig pár századon múlt az üdvösség, mert a rajtnál olyan hátrányt szedtem össze, aminek ledolgozásához már rövidnek bizonyult a medence. Úgy érzem, ha ezt kijavítjuk, akkor masszívan ott tudok lenni az élvonalban és esetleg a dobogóra is állhatok.”
50 méter gyorson minden század, ezred másodperc számít, állítja Krisztián, aki felnőtt pályafutásának áttörését a 2011-es sanghaji világbajnokságra teszi.
„Vb-döntőt úszhattam, ahol hat századon múlt az ezüstérem, de hatodik lettem. Igazából ez mutatja azt, hogy milyen szoros is ez a mezőny. Ezért van nehezebb dolgom is, mert 50 gyorson lehet nagyot nyerni, de nagyot bukni is. Ha öt századdal rosszabbat úszok, akkor abban ugyanannyi munka van, mint ha öt századdal jobbat, és így akár lehetek negyedik, de tizennegyedik is.”
Fontos volt a városváltás, hiszen, mint mondja, már befásult Dunaújvárosban. Már csak egy külső szemlélő vette észre a hibákat az úszásában, mert annyira megszokott volt minden. Győrbe jövetelével nagyot fordult vele a világ, ám nagyon élvezi és kicsit sem tart az új helyzettől.
„Az első benyomások nagyon pozitívak. Iván olyan ember, aki foglalkozik a sportoló lelkével is. Mindig megkérdezi, hogyan érzem magam, fáradt vagyok-e, ezek először furák voltak, mert Dunaújvárosban meg volt írva az edzésmunka, amit meg kellett csinálni, ha jól vagy, ha nem. Iván pedig monda, hogy mindig szóljak, ha valamilyen baj van, és ahhoz mértem változtatunk az edzésprogramon.”
Krisztián egyelőre az év végéig tudja a programját. A decemberi rövidpályás világbajnokságig biztosan együtt dolgozik Petrov Ivánnal.
„Ennyi idő alatt nagyjából látjuk már, hogyan megy a közös munka. Elmegyünk a rajtanalízisekre, utána edzőtáborba. Ezután lesz egy rövidpályás országos bajnokság, ahol azért már körvonalazódni fog, hogy jól működik-e a dolog, jó úton haladunk-e. A rövidpályás vb-t is attól tettem függővé, hogy hogyan úszom az ob-n. Ha jól, akkor elmegyek, mert amúgy nincs értelme, akkor inkább dolgozok tovább és inkább nyári vb-n szeretnék maximálisan teljesíteni.”
A nagy álmot még teljesíteni kell – mondja az olimpikon, hiszen ha már nem lennének ambíciói és céljai, már rég abbahagyta volna.
„Három olimpián már voltam, ott a legjobb eredményem egy 9. hely. Magyarországon viszont még sohasem volt 50 gyorson döntős, úgyhogy én ezt szeretném elérni. A döntőben pedig már bármi lehet.”
Csizmadia Dóra
Fotó: Marcali Gábor