Három éven belül dobogóra, esetleg feljutásra pályázna a Széchenyi Egyetem Győri KC NB I/B-s férfi kosárlabdacsapata. Az együttest a célok elérésében pedig új szakmai igazgató, Molnár István segíti, aki mint mondta, teljesen új játékstílust szeretne bevezetni a csapatnál.
A Széchenyi Egyetem Győri KC új szakmai igazgatója, Molnár István, mondhatni öreg rókának számít a szakmában, hiszen közel harminc éve mozog a kosárlabdapálya körül. Először mint játékos, majd később edzőként űzte ezt a sportot.
„36 éves koromig első és másodosztályú kosárlabda-bajnokságban játszottam. Igaz, egri születésű vagyok, de 1984-ben elkerültem Dombóvárra, ahol tizenegy évet játszottam profi kosarasként. Ezután lettem az A és B csapatnak a vezetője. 1995-ben az év utánpótlásedzőjének választottak, amire nagyon büszke vagyok. Egy évig utánpótlás-szakágvezető is voltam, majd Veszprémbe kerültem, ahol tíz évig a felnőtt csapatot irányítottam. Az ezt követő három évet az MTK Törökbálint edzőjeként töltöttem, most pedig itt vagyok Győrben. Nagyon örülök, hogy itt lehetek.”
A győri klub már többször is megkereste Molnár Istvánt, hogy vegye át a csapat irányítását, így több évre nyúlik vissza a kapcsolatuk.
„Már többször megkeresett ez a győri együttes, pár éve már kapcsolatban vagyunk. Eddig azért vártam, mert szerettem volna egy olyan csapat edzője lenni, amely határozott célokkal tőr előre. Most éreztem úgy, hogy a vezetők, az elnökség, mindenki komolyan elhatározta magát, és előre akar jutni a kosárlabdában.”
A klub kidolgozott egy hároméves tervet, hogy sikeresebbek lehessenek a jövőben. Ennek első lépéseként idén fontos lenne az NB I/B középmezőnyében végezni, majd folyamatosan javulva, a harmadik év végén a B csoport elejét célozzák meg. Később esetleg az első osztályt is.
„Az A csoporttól azért kicsit még messze vagyunk, nemrég dolgozom csak együtt a csapattal, és őszintén bevallom, egyelőre ettől a csapattól olyan messze van az első osztály, mint Makó Jeruzsálemtől. Nem akarok senkit megbántani, de mind mentalitásban, mind játéktudásban nagy különbség van. Változtatni kell, ehhez pedig sok minden szükséges. Egyrészt pénz, hiszen tudjuk, hogy a sport ma erről is szól, és mi is csak így tudunk játékosokat igazolni. A másik megoldás pedig egyszerűen a nagyon-nagyon sok edzés. Én egy teljesen más játékrendszert szeretnék megvalósítani a csapattal. Ebben mindenki partner, de türelmet kérek, hiszen ezt rövid idő alatt nem lehet megvalósítani.”
A szakvezető nagyon jól érzi magát Győrben, hamar befogadták, és mint mondja, szerencsére hallgatnak rá.
„Van egy fontos dolog, ami befolyásolja a munkánkat. Ezek a játékosok egyetemisták, akik szeptember elsejét követően egy más gondolkodásvilágba kerülnek. Ez nagyon sokszor befolyásolja az eredményeket is. A tanulás sokszor fontosabb, de ez érthető is, hiszen ők a diplomáért is küzdenek, miután pedig megszerezték, kinyílik egy teljesen új világ előttük. Be kell valljuk, ismerve a társadalmi helyzetet, nem biztos, hogy mindenkinek a kosárlabdapálya közelében lesz állása. Döntés előtt állnak, hogy a sportot válasszák, vagy próbálkozzanak az élet más területén.”
Ahhoz, hogy ezt a problémát kiküszöböljék, az kell, hogy az utánpótlásból folyamatosan érkezzenek fiatalok, akik szerves részévé válnak a csapatnak.
„Ez a csapat nem régen van ebben az osztályban, nem szabad türelmetlennek lenni. Fiatalon nem szabad kijelenteni, hogy például ez a 17 éves gyerek nagyszerű teljesítményt fog nyújtani, hiszen nincs még kellő alapképzettsége. Nekik még fel kell nőni, mert szükség van rájuk. Azonban az is kell, hogy legyenek előttük példaképek, olyanok, akikre nemcsak a barátok, családtagok, hanem mások is kijönnek és szurkolnak a meccseinken. Sok csapat elindult azon az úton, hogy külföldi játékosokat igazolnak. Egyrészről meg is értem őket, hiszen ez a látványt hozza, és erre megy ki a néző is. Viszont másik megoldás is lehet, és érdemes ezt is csinálni, azt hogy megvárjuk, mire felnőnek a saját nevelésű játékosok, hiszen miattuk is kijönnek majd az emberek. Úgy gondolom, össze lehet hozni ezt a két utat, és ezen próbáltunk meg mi elindulni. Viszont senkit nem akarok áltatni, azért ez három év alatt nem valósítható meg, de el kell indulni ezen az úton.”
A szakmai irányító szerint a modern kosárlabdázás kettészakadt, van az amerikai és az európai stílus, nekünk pedig ez utóbbihoz kell felérnünk. A kontinens kosárlabdáját jelenleg a világbajnokság döntőjébe is bejutó Szerbia uralja, így hozzájuk kellene hasonlítani.
„Európában élünk, tehát nekünk valamilyen szinten az európai kosárlabdát kell követnünk. Ha megnézzük, hogy ki játszotta az utolsó világbajnoki döntőt, akkor azt látjuk, hogy az Egyesült Államok és Szerbia. Én azt mondom, hogy valamilyen szinten nekünk a dél-szláv országok kosárlabdáját kellene követnünk. Alapesetben ez egy gyorsaságon alapuló játék, viszont ha ez nincs meg, akkor utána egy úgynevezett kontrollált játékot kell alkalmazni, azaz nem hagyjuk, hogy felgyorsuljon a játék, így irányíthatjuk mi is a mérkőzések alakulását.”
Molnár István szerint nem feltétlen baj az, hogy sok a fiatal játékosa, hiszen szabály szerint a mérkőzések alatt legalább egy U21-es kosárlabdázónak is a pályán kell lennie, náluk pedig több ilyen játékos is van, akik számottevően is hozzá tudnak tenni az eredményhez.
„Nyilvánvaló, nekünk előre kell lépnünk. Nem is igazán a helyezés a lényeg, mert a csoport összetétele évről évre változik. Nem szabad kijelenteni, hogy a 12.-ek vagy a 8.-ak szeretnénk lenni, hiszen sok minden befolyásolhatja ezt. Könnyedén lehet, hogy a többi csapat többet, jobban erősít, vagy több pénzük lesz, mert előkerül egy szponzor. Én azt gondolom, hogy önmagunkhoz képest kell előre lépni, ami reméljük, helyezésben is megmutatkozik majd.”
Csizmadia Dóra
Fotó: Marcali Gábor