A nyáron két új játékos érkezett a két győri kézilabdacsapathoz Oroszországból. Anna Sen a Bajnokok Ligája-győztes Győri Audi KC-t, Dimitrij Petrenko pedig az NB I/B-s ETO-SZESE-t erősíti.
A két sportember ráadásul szó szerint egymást követte Győrbe, hiszen nemcsak az ország, hanem a gyűrű is összeköti őket. A két orosz kézilabdás évek óta férj és feleségként éli a mindennapjait. Mindketten örömmel jöttek a városunkba, amit közösen döntöttek el, mondja Anna. Pár hónapja élnek a folyók városában, ahol nagyon jól érzik magukat.
Nagyon kedvesen fogadtak a fiúk – mondja Dimitrij. „Különleges érzés az, hogy itt az egész csapat nagyon jó baráti viszonyban van. Vannak még azért nehézségek, hiszen a munka nyelve az angol, a magyart pedig még nem túl jól beszélem, de tanulom. Igen, igen, nem értem – egyelőre itt tartok, mondja viccesen.”
Engem is barátságosan fogadtak a lányok – teszi hozzá Anna. „Nagyon hamar összeszoktunk. Ma pedig már minden tökéletes, a csapat és a szakmai stáb is remekül együtt tud dolgozni, ilyen körülmények között pedig egyenes az út a győzelemhez.”
A kézilabdának köszönhetik, hogy megismerkedtek egymással, így ez nagyon fontos része az életüknek. Dimitrij tizenhat éve űzi ezt a sportot, Anna viszont csak később ismerkedett meg a kézilabdával.
„Sokan most meglepődnek, de elárulom, hogy én tíz évig hivatásos úszó voltam, sőt a sportág kiváló mestere is lettem. Csak az után, hogy elköltöztünk a családommal egy másik városba és ezért abba kellett hagynom az úszást, akkor került szóba a kézilabda. A sport mindig is az életem szerves része volt, ezért többen mondták, hogy próbáljak ki mást, például a kézilabdát. Lementem a pályára és ez lett belőle, profi kézilabdázóként itt játszom Győrben, a világ egyik legjobb csapatában.”
Elérendő célok, vágyálmok, mindkettejük előtt vannak. Dimitrij szeretné, ha a segítségével újra az első osztályban indulna a SZESE, Anna pedig minden nemzetközi és magyar bajnoki címet szeretne bezsebelni. Persze tudják, hogy ez nem lesz annyira egyszerű.
A mi csapatunk nagyon új, fiatal, ám nagyon lelkes és tettre kész együttes – mondja Dimitrij, aki mára a csapat első számú gólvágójává vált. „Nagyon nagy hátránya az, hogy miután tavaly kiestek az NB I-ből sajnos az egész csapat szétszéledt. Én abban szeretném segíteni őket, hogy visszajussunk az első osztályba.”
Ezzel a fantasztikus társasággal nem is lehet más a célom, a célunk, mint az újabb Bajnokok Ligája-siker – teszi hozzá Anna. Természetesen a magyar címeket is szeretném bezsebelni, a bajnokit, a kupát. Mondhatni, egyetlen célom van, az pedig a győzelem.”
Sugárzik róluk a boldogság, ha egymásról beszélnek. Nemcsak a sportban, hanem a magánéletben is tökéletesen kiegészítik egymást, amiben csak lehet, támogatják egymást.
„Az csak természeteses, hogy egy férj és egy feleség segíti egymást – állítja Anna. Amikor csak tudunk, elmegyünk egymás meccseire és edzéseire. Egyrészt erkölcsileg is támogatjuk egymást, másrészt pedig szakmailag is súgunk, tippeket adunk, hogy folyamatosan javulhassunk. Még ha nem is látom, akkor is érzem, hogy ott van velem a férjem, és ez plusz motivációt, erőt ad.”
Az életük fontos része a kézilabda, amihez mindegyiküknek megvan a saját hitvallása. Dimitrij egyfajta küldetésként tekint a kézilabdára, míg Anna azt vallja, hogy nincs lehetetlen, mindent el lehet érni, csak küzdeni kell. A kézilabda mellett a magánéletben is sok közös van bennük.
Imádjuk a filmet – vágja rá gyorsan Dimitrij. „Oroszországban rengeteget jártunk moziba, hiszen ez nagyon kikapcsol minket. Győrben persze, csak a nyelvi okok miatt marad az otthoni tévézés, videózás, ám ez is nagyon szórakoztató tud lenni.”
A főzést se felejtsük – teszi hozzá Anna. „Egy újabb közös hobbi. Imádom ezt az időtöltést, mint egy igazi háziasszony sertepertélek a konyhában. Persze sokszor előfordul, hogy felváltva főzünk, hiszen míg nekem napi két edzésem van, a férjemnek csak egy, így egyszerűbb, ha felosztjuk. Ám az igazi az, amikor közösen tudjuk csinálni. Emellett nagyon szeretünk a Belvárosban sétálgatni, és persze egy jó étteremre sem mondunk nemet. Őszintén mondom, a magyar konyha nagyon finom. Az tetszik a legjobban, hogy nagyon sokféle ízvilág megtalálható benne, a levesek és a káposztás ételek ízlenek a legjobban nekünk, na és a kacsapecsenye, az kimondottan finom.”
A győri szurkolók nagyon hamar a szívükbe zárták a párt. A magánéletben kedvesek és barátságosak, a pályán pedig az utolsó vérükig küzdenek a győzelemért.
„Nekem nagyon fontos, hogy ilyen sokan támogatnak. A győri szurkolók lelkesedése félelmetes, mindig kint vannak a meccseken és buzdítanak minket. Nagyon jó érzés, amikor apró ajándékokkal kedveskednek nekem. Volt, hogy lerajzoltak vagy készítettek egy karkötőt, ezeket becsben őrzöm. Mindig örülök, hogy ha találkozhatok velük, hiszen csak pozitív érzelmeket kapok tőlük, sokat jelentenek a számomra.”
Sajnos a mi mérkőzéseinken még nincsenek annyian, mint Annáékén – mondja Dimitrij. „Ám, akik ott vannak és buzdítanak minket, azok nagyon fontosak számomra, plusz energiát adnak. Azonban minden játékosnak nagyon fontos, hogy minél többen szurkoljanak a csapatának, így remélem, a későbbiekben, ha még jobban és eredményesebben játszunk, nálunk is tele lesz a nézőtér.”
Csizmadia Dóra
Fotó: Marcali Gábor