Számos verseskötet után novemberben jelent meg Villányi László költőnek, a győri Műhely folyóirat főszerkesztőjének első regénye Kimméria címmel.
A különleges könyvet tizenhat éven át írta, egyre mélyebbre merülve a szellemi játékban, melyre immár az olvasókat is hívja. A kötetet Lévai Ádám „világnyelven rajzolt” grafikái teszik még teljesebbé. A szerzők a Zichy-palotában rendezett könyvbemutatón közelebb engedték a megjelenteket a titokzatosnak tűnő Kimmériához, melynek lakói a szerelemvallás szerint élnek, s az életben való boldogulás mindenféle fortélyát felvillantják a látogatóknak. „De itt van: ő maga a Hely és lakója, a Lény. Női Lény, azt mondják, a világ legszebb látványa. „Eloldja biciklijének láncát a lámpaoszloptól. Megállok mellette. Szó nélkül állok… Már-már megszólalna, hogy miért nem mondok valamit, amikor rájön, itt nincs helye a szavaknak.” Okos, aki ezt tudja. Mert akkor már azt is tudja, mi van ott a szavak helyén. Égen és földön Kimméria, a létezés felső foka” – írja Sári László keletkutató a könyvről.
„Ádám megmutatta a metszeteket ezekről a különös lényekről, és eltűnődtem, hogyan is érkezhettek a világra, ők, akik képesek asszony alakot ölteni, s különböző történelmi időpontokban egy-egy halandóval kapcsolatba lépni” – idézte fel Villányi László a témával való kapcsolatának kezdeteit. A szellemi nyomozás során aztán sok minden kiderült, például, hogy a nép vándorlásai során megtelepedett a tatai tó partjánál is.
A költő tulajdonképpen rekonstruálta elveszett mitológiájukat, sokakat elhozott ide, például Kafkát, Goethét, Marcus Aureliust, Stendhalt, akik a maguk módján gazdagították ezt az elsőre furcsának tűnő, de gyorsan megszerethető világot.
Kimmériában tombol az élet és a testi erő, Villányi azoknak az olvasóknak ajánlja ezt a „boldogságországot”, akik szeretnek játszani, és nem vetik meg az erotikát s a humort. „Abban bízom, hogy ez a világ sokakban azt az igényt kelti, hogy a hétköznapokban észrevegye a csodát. Ebben a nőiség sokat segíthet, hiszen abban rejlik az a bölcsesség, finomság, érzékenység, ami által ez a világ is Kimméria. Ha ebben a mi kis világunkban is próbálunk figyelni a kivételes nőkre, legyenek bármilyen foglalkozásúak, és bárhol éljenek, akkor teljesebb lehet az életünk. A sok férfinyüzsgés, önteltség, gőg nagyon sokat ront a világon, a nők viszont sokkal szebb utakat kínálnak nekünk” – hangsúlyozta, s elhangzott végül az este „tanulsága”: a boldogságország kapuőrei a nők.
Zoljánszky Alexandra
Fotó: Marcali Gábor