1926-ban Győr lakói – és különösen a Star autóbuszüzem munkatársai – már nagy izgalommal várták augusztus 16-át, hiszen akkor indult útjára a város első helyi autóbuszjárata. A cikk áttekinti e fontos esemény előzményeit, valamint a helyi közösségi közlekedés eddigi 95 évét.

Nyitóképünkön a Győri Általános Közlekedési Vállalat Rába típusú busza.

A menetrend szerinti autóbusz-közlekedésre Győrnek viszonylag sokáig kellett várnia: míg Aradon 1908-tól, Budapesten 1915-től közlekedtek rendszeres autóbuszjáratok, városunkban csak az 1920-as évektől indultak először csupán alkalmi, később rendszeres járatok. A késlekedés egyik oka az lehetett, hogy a város vezetői – más városok példájára – sokáig számoltak a helyi kötött pályás közlekedés kiépítésével is, amiről az 1880-as évektől kezdődően több terv is készült. Sőt, még 1913 áprilisában is a felsővezetékes villamos tanulmányozása céljából látogatott Bécsbe Győr több elöljárója, akik „arra a tapasztalatra jutottak, hogy ez a megoldás a legmegfelelőbb a speciális győri körülményekhez”. A Dunántúli Hírlap cikke szerint „a villamosvasút eképp el is készülhetne egy év alatt, csak pénz kell már hozzá és talán ez is meglesz, ha a pénzpiac helyzete jobbra fordul”. Az optimista hangulat ellenére a villamosvasút megépítésére nem került sor, az I. világháború pedig végképp ellehetetlenítette a beruházást.

A Dunántúli Hírlap 1921. június 29-i számában adott hírt arról, hogy a Dunántúli Autóforgalmi Vállalat „Budapestről egy autóbuszt hozatott, s azzal állít be járatokat vasár- és ünnepnapokon délutánokon Kiskútra, s a sporttelepekre, később esetleg a városban is lesznek rendes járatok”. Ez utóbbira viszont újabb öt évet kellett várni: több sikertelen kezdeményezés után végül 1926 márciusában Csillag István és Békeffy Elemér kapott engedélyt Győr területén menetrend szerinti autóbusz-közlekedés beindítására. Cégük, a Star autóbuszüzem 1926. augusztus 16-án állította forgalomba első autóbuszát, melynek szürkére fényezett, fekete csíkozású karosszériáját a Király Automobil gyár építette Chevrolet alvázra. Az első járat a városházától indult reggel 6 órakor a gőzhajóállomás felé, majd az autóbusz a hajóállomás és a szabadhegyi tüzérlaktanya között ingázott óránként, a városközpont, a közkórház, az Erzsébet liget, a köztemető, a vadászlaktanya és a szabadhegyi vasútállomás érintésével, egészen este 10.45 óráig. A második autóbusz 1926. szeptember 5-én érkezett Győrbe, melynek köszönhetően két napon belül megindult a forgalom a város második helyi autóbuszvonalán is, amely a régi bécsi vám és az Ágyúgyári telep (Gyárváros) között haladt, érintve a kispiacot, a városházát (átszállást biztosítva az első vonalra), a vagongyárat, a szeszgyárat és a gyárvárosi templomot is. Még ugyanebben a hónapban megérkezett a harmadik kocsi is, amely a vadászlaktanya és az Ágyúgyári telep között közlekedett.

A helyi autóbusz-közlekedés sikeres beindítását követően a Star cég 1926. október 6-án az első helyközi vonalán is megindította a forgalmat, Győr és Hédervár között napi három fordulóval. A helyi vonalhálózat szintén tovább bővült: 1928. augusztus 8-án a GySEV nádorvárosi vasútállomásától Révfaluig, valamint Szabadhegyről a szigeti izraelita temetőig indultak új autóbuszjáratok.

„A külvárosi utcákon különösen a gyermekek fogadták nagy ovációval a kocsikat, amelyek a kultúra hirdetőiként robogtak végig hangos tülköléssel az új útvonalakon” – írta a Dunántúli Hírlap.

A Star szolgáltatásai hamar népszerűek lettek, ezért Győr város vezetői tárgyalásokat kezdtek a cég tulajdonosaival az üzem közös részvénytársasággá alakítása céljából, ami végül nem valósult meg, de ennek ellenére a cég 1932-re felvette a Győri Általános Közlekedési Vállalat Kft. nevet. A II. világháború Győr közlekedésében is komoly károkat okozott: az újraindulás a Rába cég segítségével valósult meg, amely belépett a közlekedési vállalatba, és soron kívül üzemképes állapotba hozott két, a gyárban sérülten megmaradt autóbuszt. 1948-ban államosították a közlekedési céget, 1949-ben ebből a magból alakult ki a MÁVAUT győri főnöksége. A város helyi közlekedését azóta is az állami cég, illetve különböző jogutódjai látják el, átszervezésből ugyanis nem volt hiány: 1961-től AKÖV (Autóközlekedési Vállalat), 1970-től 19. sz. Volán, 1984-től Kisalföld Volán néven működött a vállalat, amely 1992-ben részvénytársasággá alakult. 2015-ben a szombathelyi központú ÉNYKK (Északnyugat-magyarországi Közlekedési Központ) Zrt.-be, majd 2019-ben az országos Volánbusz Zrt.-be olvadt be a megyei cég.

A vonalhálózat és a menetrend közben folyamatosan alakult, a város fejlődésével és az utazási igények változásával összhangban. A II. világháborút követően sugaras hálózat jött létre, azaz minden vonal a városközpontból indult. Az átellenes városrészek újbóli összekötésére azonban egyre növekvő igény mutatkozott, így 1969-ben létrejött a Nádorvárost és Szigetet összekötő 2-es autóbuszvonal, majd az úgynevezett autóbusz-decentrumok felépültét követően (1975: Adyváros, 1978: Révai Miklós utca és Tompa utca, ez utóbbit „váltotta” 1995-ben Marcalváros) további átmérős vonalak kerültek kialakításra. Az 1978-as hálózati reform egyik fontos újdonsága volt a 14-es vonal, amely félkör jelleggel a nagyobb lakótelepeket is összekötötte egymással, és azóta is folyamatosan bővül. További jelentős fejlesztéseket a műholdas járműkövetés tett lehetővé a 2010-es évek elején, de a hálózat napjainkban is folyamatosan változik.

Az évtizedek során számos járműtípuson utazhattak a győriek: az első Chevrolet típusú autóbuszokat a Rába gyártmányai követték, majd az Ikarus járművei uralkodtak évtizedeken keresztül. A 2000-es évek elejétől a megyei Kravtex cég Credo autóbuszaival ismerkedhettek meg az utasok, a közelmúltban pedig Mercedes-Benz gyártmányú járművekkel újult meg a flotta, melyeket a jövőben várhatóan elektromos buszok is követni fognak.

Dr. Winkler Ágoston
egyetemi docens
Széchenyi István Egyetem, Közlekedési Tanszék

A fotókért köszönet Kozma Endrének, a Régi Győr főszerkesztőjének!