Ha az utóbbi idők női evezős sikereire gondolunk a Győri Vízügy-Spartacus Evezős Klubnál, mindenképp meg kell említenünk egy alig 22-éves sportolónőt, Dohovics Virágot, aki sikert sikerre halmoz hazánkban. Sőt nemzetközi szinten is oda kell figyelni az evezős hölgyre, hiszen az elmúlt évben az Egyetemi Európai Játékokon könnyűsúlyú egypárevezősként ezüstérmet szerzett az egyetemisták legjobbjai között.
Mosonmagyaróváron kezdte el a sportolást Dohovics Virág, igaz, először még úszóként. Miután megszűnt az úszó szakosztály, a kajakozás világa csábította, aztán mégis az evezésnél kötött ki.
„Először még édesanyám sem tudta, hogy evezni megyünk. Télen kezdtem, úgyhogy a benti edzések nem is tűntek fel, ugyanolyanok voltak, mintha kajakoznánk. Aztán kimentünk a vízre, és megláttam ezeket a hosszú hajókat, majdnem elsírtam magam. Ám akkor már itt voltam egy ideje, megismerkedtem a csapattal, így itt maradtam. Azóta pedig megszerettem, és sohasem szeretném abbahagyni.”
Virág 12 évesen ült először hajóba, és rögtön a mélyvízbe dobták, hiszen a téli alapozás után egyből versenyezett, szerencsére a siker sem maradt el.
„Szerintem azért lehettem egyből sikeres, mert az úszók nagyon fiatalon kezdik meg a terhelést, így 12 évesen nekem olyan fizikális előnyöm volt a többiekhez képest, hogy nyertünk mindent. Ezt csak az úszásnak köszönhetem, hiszen ha belegondolunk, Egerszegi Krisztina 14 évesen már olimpiai bajnok lett, mert az úszás nagyon komoly edzésmunkát igényel fiatalon. Az evezés pedig ezzel szemben inkább a felnőttek sportja.”
Az evezős hölgy az utóbbi két évben kicsit visszavett a versenyszerű sportolásból, ám végül mégiscsak visszatért szeretett sportágához.
„Abba is akartam hagyni, és a tanulásra koncentrálni, de aztán nem sikerült meglennem az evezés nélkül. Most megint elkezdtem keményen dolgozni, és a világbajnokság a cél, mert én még felnőtt világversenyre nem jutottam ki. Voltak egyetemi versenyeim nemzetközi szinten is, illetve Ifjúsági Európa-bajnokságon, ifi nemzetközi versenyeken indultam, de most mindenképpen az a cél, hogy felnőttként egy világbajnokságon szerepelhessek.”
A sportoló hölgy az Egyetemi Európai Játékokon szerzett könnyű súlyú egypárevezős ezüstjére a legbüszkébb. Papp Oszkár, a Győri Vízügy-Spartacus Evezős Klub klubigazgatója a mai napig állítja, hogy ha Virág kicsit jobban hisz magában, akár az aranyérem is meg lehetett volna. Lehetőség még mindig van, Virág ugyanis most keményebben, jóval többet edz, mint korábban.
„Eddig heti nyolcszor edzettem, most ez felment heti 12-re is, illetve az edzés minősége is más. Sokkal jobban odateszem magam, mint eddig. Edzőváltás is volt Győrben, és Alföldi Zoltánnal készülünk együtt, akivel teljes az összhang.”
Virág nemcsak egyéniben, hanem csapatban is sokat versenyez. Egy szintén győri lánnyal, Samu Lillával ült egy hajóba, és vele is sikeres lenni.
„A világverseny július végén szokott lenni, egyelőre az a célunk, hogy a tavaszi válogatóversenyeken Magyarország élmezőnyébe bekerüljünk. Az utóbbi országos bajnokságon párosban nyertünk, és reméljük, hogy ezt sikerül tartani.”
A sportolónő egy-egy napja jól be van táblázva. Ahogy fogalmazott, reggel 6-tól este 8-ig be van osztva.
„Nehezen lehet összeegyeztetni, és nem mindig jut mindenre idő. A családom elég keveset lát otthon, Mosonmagyaróváron. Ráadásul nemrég megkaptam a lehetőséget az egyesülettől, hogy a kisgyerekekkel foglalkozzam. 10-13 éves korú fiatalokkal dolgozhatok, és nagyon megtetszett ez is. Pesten a testnevelési egyetemet is elkezdtem, és a jövőben szeretnék ezzel foglalkozni. Szerencsémre a saját edzőm, Alföldi Zoltán nagyon sokat segít nekem abban is, hogyan kell a kicsikkel foglalkozni, hiszen még én is csak tanulom.”
Virág a tömérdek feladat ellenére végig lelkesen mesélt a mindennapjairól. A kicsikkel való foglalkozás nagyon feldobta életét – állítja. Ráadásul a páros, Samu Lillával is nagyon jól alakul. Április közepén, május elején kezdődnek a válogatóversenyek, ahol igazán fontos, hogyan szerepelnek majd. Addig viszont marad a kőkemény munka.
„Ha az időjárás is engedi, akkor február végén itt Győrben lesz az ergométeres országos bajnokság, és utána éles váltással egyből vízre megyünk. Illetve, ha jó idő van, akkor télen is ki szoktunk menni a vízre. Tavaly például elég enyhe idő volt, nagyon sokszor lehetett evezni hétvégenként. Reméljük, idén is így lesz. Szeretem a havat, de meg vagyok nélküle.”
A tél az erősítésről szól, nagyon sokat ergométereznek az evezősök, sokat úsznak, futnak ilyenkor. Kell is sokfajta edzésmunkát végezni, hogy minden izom fejlődhessen. Azt szokták mondani, ugyanis hogy az evezés az egész testet megmozgatja, ehhez pedig kell a fizikum.
„Magyarországon nehéz megélni élsportolóként, bármilyen sportágról beszélünk. A külföldiek 40 évesen simán nyomják még, sőt 30 felett vannak az igazi nagymenők, akik tényleg korszakalkotók. Egy darabig én is biztos folytatom a versenysportot, még az egyetem mellett tudom csinálni. Aztán majd később meglátjuk, hogy tudom összeegyeztetni a valódi felnőtt élettel. Remélem, akkor is bele fog férni, mozgás szinten vagy akár egyesületi szinten is.”
Új szenvedélye, az edzősködés nagyon feldobja a napjait. Örül, hogy a tapasztalatait átadhatja a kicsiknek, akik nagyon élvezik, hogy Virág „nénivel” dolgozhatnak.
„Szerintem sokat számít a saját élmény, én mindig elmesélem nekik, hogy amikor én annyi idős voltam, hogyan csináltam. Látom rajtuk, hogy ez tetszik nekik. Például, amikor futamra szoktam menni, akkor ellentétes zoknit szoktam felvenni, tehát felcserélem a párokat. A kicsik kérdezték, miért, én pedig azt válaszoltam, mert szerencsét hoz. Ez után majdnem mindegyik felemás zokniba ment a futamra. Ez kicsit segített nekik, vagy az, hogy elmondtam, az első komolyabb versenyemen nagyon-nagyon lemaradtam, utolsó lettem. A kicsik között is van, akinek még nem úgy megy. Meg kell értetni velük, hogy mindenhez idő kell. Van, aki 11 éves, fele akkora, mint a többi, nyomja az edzéseket és őt biztatni is nagyon jó érzés.”
Csizmadia Dóra
Fotó: Marcali Gábor