Az idei költészet napja alkalmából ismert győrieket kértünk arra, mondják el, mit jelent számukra a költészet, a vers.
Villányi László költő, a győri Műhely folyóirat főszerkesztője
A hétköznapokban jelen lévő költészetet kedvelem. Az élet nap mint nap felkínálja, bárhol feltűnhet, az ember bármikor rácsodálkozhat, ha őrzi érzékei szabadságát, érzékenységét. Hordozhatja egy különleges fa, az ágak rendhagyó rajzolata, a fények és színek játéka, egy madár röpte, egy tekintet csillogása, vagy az anyanyelvünkből felbukkanó szokatlan szóösszetétel.
A versek közül is azokat szeretem legjobban, melyek a hétköznapok költészetét eredeti módon tudják irodalmi művé teremteni. A napokban a megyei diákköltők pályázatát olvasva két ifjú költő – Kniezl Rebecca és Drozdík Álmos – versei is ilyen tehetséget árultak el, nagy-nagy örömömre. Még idén a Műhely folyóirat olvasói is találkozhatnak munkáikkal.
Jáger András, a Győri Nemzeti Színház színművésze
Nálam, mindennapos a költészet. Nem telik el nap vers nélkül, szinte létszükséglet. Olvasom, szavalom, énekelem a nagyjaink által megírt műveket.
Sok író és költő kedves számomra, hogy melyiket választom, az az adott időszaktól függ, amelyben épp vagyok. József Attila a megismételhetetlen és elmaradhatatlan, de mellé egy jó Ady vers a költő gondolataival egyre többször bekúszik a mindennapjaimba. Egy versnek mindig van üzenete, dallama, ami felüdít, elgondolkoztat, megoldást és vigasztalást nyújt.
Ami most az utóbbi napokban foglalkoztat: Babits Mihály: Jónás könyve. Különösen Jónás imája; „…az égi és ninivei hatalmak engedik hogy beszéljek és meg ne haljak.“
A versek azért fontosak számomra, mert elmondják és megfogalmazzák a bennünk szavak nélkül is élő boldogságot, hiányt, szerelmet, szeretetet, viharos érzelmeket.
Én inkább csak tolmácsolom a verseket, a fiam aki színésznek tanul Marosvásárhelyen, ő ír és publikál. Nagyon büszke vagyok rá, mert a napokban jelent meg két verse a helyi sajtóban.
Dr. Juhász Attila költő, kritikus, a Révai gimnázium tanára
A költészet a lélek és a nyelv legjava. A nyelv pedig jó esetben a gondolat leghitelesebb megjelenítője. Amit a világról és önmagunkról tudhatunk, azt a tudomány és a hitünk mellett a művészet, a művészi esztétikum, a művészi szépség – a költészet, a költői szépség tudja legigazabb, legönzetlenebb módon kifejezhetővé tenni.
Akár olvasmányélmény a költészet, akár alkotói folyamat, mindenképpen inspiráló és felemelő, felszabadító, a szó legjobb értelmében. Költészet persze nem csupán a nyelv áltan közvetíthető, hanem bármivel, ami az igaznak, a szépnek a megtestesülése. A költészet számomra elsősorban a nagy költők – Kosztolányi, Weöres – bölcsességének, érzelemgazdagságának, nyelvi-formai tehetségének bizonyítéka, mindennapi éltető elemem olvasóként és alkotóként egyaránt.