Gáti Oszkár 40 évig játszott a színpadon, 17 évig Győrben. 7 éve, 60 évesen hagyott fel a színészettel, a teátrumi élet morális válsága okán. Akkori ígéretét, miszerint végleg búcsúzik a színjátszástól, azóta is tartja, azonban a közelmúltban bejelentette, a felújított, egykori izraelita menházba Kossuth-díjas művészek sorát hívta el. Az évek óta temetőgondnokként dolgozó egykori színművész és szinkron-legenda többek között Kulka János, Mácsai Pál, Jordán Tamás, Udvaros Dorottya, illetve Stohl András és Szabó Győző egy- és kétszemélyes produkcióit hozza el a győri közönségnek május 7-től 31-ig az Öt Templom Fesztivál keretében.
Hogy jött a Menház Színpad „felépítésének” ötlete?
A győri zsidó hitközség, Villányi Tiborral az élen szeretné Győr kulturális életét színesíteni, ezért az elnök felkért, hogy hozzunk létre egy kamaraszínházat. Januárban egyből bele is vágtunk a munkába, május 7-re pedig készen kell lenni. Magamra vállaltam a programszervezést, Villányi Tibor pedig az építkezést vezeti. Lépésről lépésre haladunk, a technikát több színházigazgatótól kunyeráltam, így kaptam többek között a lámpákat a Nemzetiből, a Madáchból, a Centrál Színházból. A székeket Tatabányáról hoztuk, de a felújításnál derült ki, a támláik menthetetlenek, így újra kérni kell valakitől. A keverőpultot és a hangfalakat a barátaim adták. Sokan felismerték, hogy érdemes segíteni ezt a kezdeményezést.
Úgy tűnik, hirtelen vetette bele magát.
Így is van, hét éve otthagytam a színházat, csak nézőként járok, és nem is volt semmiféle affinitásom, hogy a másik oldalról közelítsek. 17 év alatt Győrben mindent eljátszottam, amit egy férfi színész elképzelhet magának. Amióta viszont a másik oldalról nézem az előadásokat, rájöttem, hogy amikor vezető színész voltam, a nézők egy része valószínűleg unta a képemet egy idő után. De a vérfrissítés miként lehetséges? A fővárosi színészek nem tudnak ideköltözni hosszabb-rövidebb időszakokra, hogy színesítsék a palettát. Többek között ezért is találtam ki ezt a pici színházat, ahová csak havonta egy alkalomra hívom el a művészeket, de minden este valaki mást. Három hét alatt 12 Kossuth-díjas fog itt megfordulni. Azoknak sem kell aggódniuk, akik nem kaptak jegyet, ősztől ismét jönnek. Ha a közönség igényli, akkor nyolc hónapon keresztül minden hónapban tudok 20-25 előadást hozni úgy, hogy mindig másokat és a legjobbakat láthatják.
Mik a kritériumai, hogy valaki bekerülhessen az „Oszkár-gálára”?
A produkciónak el kell férnie a 3x5méteres színpadon. A másik a minőség, amit az én ízlésem fog meghatározni. Ha egy előadás megüti azt a mércét, amit elvárok, akkor meghívom. Nem kell még csak fővárosinak sem lennie, hívok akár Miskolcról, Szegedről is produkciókat, olyan színészeket, akik Udvaros Dorottya, Mácsai Pál vagy Kulka János mellett megállják a helyüket.
Öt nap alatt elfogytak a jegyek, amelyek árusításából is kivette a részét.
Bevállaltam ezt is, mert fontos, hogy a jegyvásárlásnál is érezzék, valami másról van szó. A nézők egyébként ezeket az előadásokat csak akkor nézhetik meg, ha elmennek Budapestre, ahol egy színházlátogatás felér egy Himalája-túrával. Ezt a minőséget házhoz hozom.
16 produkció 21 este. Mennyit kellett ezért telefonálnia?
Nem volt egyszerű, ennél is több művésszel tárgyaltam, de voltak, akik nem tudták összeegyeztetni a fővárosi elfoglaltságukat egy győri fellépéssel. Magyarországon egyedülálló, hogy egy vidéki városban, ahol van teátrum, ráadásul nemzeti, legyen még egy kis színház más fellépőkkel. Győrben egyszer csak a semmiből lesz egy helyszín, és váratlanul idejönnek ezek a kimagasló kaliberű művészek.
A színpadtól elbúcsúzott, de a művészi életben továbbra is otthonosan mozog?
A színpadról nem kell beszélni, szinkronizálni is csak ritkán járok, néha verseket mondok, múlt héten például két Zorán-koncerten, mert elhívott a Vígszínházba és a Müpába. Nagy siker volt nekem is, jólesett, hogy hét év után fellépek, és a Vígszínházban hosszú vastapssal köszönt a nézőtér. De engem már nem motivál, hogy színpadra lépjek.
Mi motiválja?
Van öt gyerekem, az nem elég motiváció? Az egyik három hónapos. Most, hogy a menházat kitaláltam, oda a nyugalmam, eddig békésen elvoltam a kis állásomban. Ez sokkal nagyobb munkát igényel, mint azt az első percben gondoltam. A legapróbb részletre is oda kell figyelni, mert szeretném, hogy amikor az emberek belépnek, egészen más élményt kapjanak, mint amit a színházakban megszoktak. Hogy a színészek jól érezzék magukat, a néző pedig ettől még jobban élvezze az ittlétet. Úgy látom, Győrben szeretik a színházat, van 12-14 ezer ember, akik értékelik, van véleményük róla.
Gáti Oszkár mitől érezné jól magát?
Ha Győrnek lenne egy kamaraszínháza, egy Menház Színpada, egy szigete, ahol lehet valami szépet, furcsát, fontosat létrehozni, megmutatni. Ahova Parti Nagy Lajos eljön és felolvas, vagy Szacsvay László elhozza a Szép Ernő-estjét, Mácsai Örkényt, Haumann Szókratészt. Ezeknek el kell jutniuk Győrbe is, kell, hogy lássák ezeket az „oktatófilmeket”.
A 70 főt befogadó Menház Színpadot a Kossuth Lajos utca 24. szám alatti épületben alakítják ki. A májusi esteken Vári Évát, Haumann Pétert, Csákányi Esztert, Kálloy Molnár Pétert, Szacsvay Lászlót, Parti Nagy Lajost, Bródy Jánost, Lázár Katit, Kulka Jánost, Mácsai Pált, Jordán Tamást, Béres Ilonát és Tordai Terit, Grecsó Krisztiánt és Grecsó Zoltánt, Nagy-Kálóczy Esztert és Rudolf Pétert, Stohl Andrást és Szabó Győzőt, valamint Udvaros Dorottyát láthatják a nézők.