„Apám annyira örült a fia születésének, hogy megivott egy üveg pálinkát a jegyzővel, aki úgy berúgott, hogy egy nappal elírta a dátumot az anyakönyvemben” – kezdett nevetve a mesélésbe Koós János, aki a Szabadhegyi Találkozások keretében Simon Róbert Balázs országgyűlési képviselőnél vendégeskedett a közelmúltban.
Az énekes és humorista 1937. november 20-án született Erdélyben, Gyergyószárhegyen. Hároméves volt, amikor Miskolcra költöztek. Már kisfiúként klasszikus zenész szeretett volna lenni, a zeneiskolában tanácsolták neki, legyen oboista. A zenélés által a katonaságot is megúszta, az érettségi után egy héttel már az Országos Pénzügyőr Zenekarban játszott. Zeneakadémista volt, amikor a gólyabálon elkezdte parodizálni Vico Torrianit, ezt hallotta meg Marton Frigyes, aki elhívta a Kamara Varietébe. „Elvállaltam, s amikor először láttam az előadás plakátját, amiben szerepeltem, kerestem a nevem, de csak Koós Jánost láttam” – emlékszik vissza, az énekesnek ugyanis új nevet adtak, „Kuksa Jánosként nem lehet táncdalokat énekelni” – mondták neki. Első slágere, a Micsoda nagyszerű dolog lett 1961-ben. A zenekart otthagyta, de még ma is Mozartot, Puccinit és Beethovent hallgat a kocsiban, utóbbi hetedik szimfóniájának második tétele mindig megríkatja.
Erdélybe gyakran visszajár, székely édesapjáról rengeteg történetet őriz, melyekből néhányat a közönséggel is megosztott. Például szerinte azért nem fázik meg soha, mert édesapja egyszer a mínusz 18 fokban Lillafüreden bedobta a sapkáját, sálját és kesztyűjét a vízesésbe és hozzátette, „ilyen marhaságokat többet ne lássak rajtad!” Azt sem engedte, hogy a manduláját kivegyék, mert „az emberi testnek csak egy orvosa van, a mandulája”.
Amíg a gyerekei iskolások voltak, minden nyarat a Balatonon töltöttek. Füreden van egy 1876-ban épült vályogháza, ami a közelmúltban elhunyt barátjának, Bajor Imrének annyira megtetszett, hogy vásárolt az utcában egy ingatlant. Ott töltötte élete utolsó időszakát.
Rengeteget utazik lakóbuszával is, amit az unoka is imád. Nem csoda, hisz a nagyapa olyan helyeken parkol le éjszakára, mint az Eiffel-torony melletti Mars-mező, vagy a római Colosseum közvetlen közele. De az unoka a csigagyűjtésben is örömmel a nagyapjával tart, legutóbb 145 csigát szedtek össze, amit Koós János felesége, Dékány Sarolta készített el istenien. A „világ legszebb lábú nőjét” az Erkel Színházban ismerte meg, az énekesnővel hamar összeházasodtak. A házasságkötő teremből kilépve csak annyit kért tőle Koós, soha ne mondja, hogy ne menjen ki Fradi-meccsre. Fanatikus szurkoló ugyanis, a szülei is azok voltak, édesanyja 83 évesen is meccsre járt, megőrült a csapatért.
Koós János vallja, a humorra mindig szükség van, sikerének egyik titka lehet, hogy mindig szívből énekelt a közönségnek. Akkor örül, ha jól érzik magukat a nézők, s ha még főzés közben is a Kislány a zongoránál szól. Azt is elmondta, nem vonul többé stúdióba, az eddigi slágereit szeretné énekelni, amíg lehet, megmosolyogtatni a közönséget és „nem tragédiákra gondolni, hanem mindig a vidámságra, az a legfontosabb”.
Z. A.
Fotó: Marcali Gábor