Egy főzőműsor sztárja, evangélikus lelkész, hitoktató, feleség, három gyermek édesanyja, vlogger Pongráczné Győri Boglárka, aki tíz év szolgálat után a kaposvári evangélikus gyülekezet éléről Győr-Ménfőcsanakra került férjével, Pongrácz Mátéval.

Hogy fogadta a ménfőcsanaki gyülekezet a családot?

Augusztus végén költöztünk, eddig nagyon jó tapasztalataink vannak, kedvesek az itteniek, támogatnak, sokan körbevesznek bennünket. Egy nagyon összetartó közösséget kaptunk Percze Sándor lelkész után, aki 15 éven át vezette a gyülekezetet. Jó látni, hogy sok lelkes önkéntes van és vasárnaponként megtelik a templom. A férjem szeptembertől a ménfőcsanaki, én pedig győrsági és bőnyi evangélikus gyülekezet lelkésze vagyok.

Volt valamilyen kötődésük Győrhöz, hogy Kaposvár után Győr környéki lelkészi állásokat pályáztak meg?

Sok dolog történt körülöttünk az elmúlt időben, ami miatt úgy döntöttünk, eljött az idő, hogy közelebb költözzünk a családjainkhoz, én celldömölki vagyok, a férjem győrsági. Az Isten terve találkozott a mi terveinkkel: én most abban az iskolában tanítok hittant, ahol a férjem nagymamája, apukája, anyukája volt a vezető. Máté pedig a győri Péterfybe járt és óriási öröm számunkra, hogy reménység szerint gyermekeink is ide járhatnak majd, és megtapasztalhatják mindazt, amit mi kaptunk az evangélikus oktatásban.

Milyen tervekkel érkeztek?

Szeretnénk sok embert megismerni, a gyerekeket egybegyűjteni, a növekvő közösségeket tovább erősíteni, a fogyatkozásban lévő gyülekezeteket pedig szeretettel pásztorolni. A váltás sosem egyszerű, elődeink munkáját szeretnénk folytatni, de igyekszünk minél inkább a fiatalok felé fordulni, nagyon jó kis mag alakult ki Ménfőcsanakon, rájuk lehet építeni. Focikupát, biciklitúrát szerveznénk, meghonosítanánk a Nőegyletet, vannak ötleteink, programjaink.

Annak idején Veres András győri megyés püspök a lombikbébiprogrammal kapcsolatban tett egy kijelentést: „A lombikbébiprogram minden formája bűn. […] A szülők pedig nagyrészt tájékozatlanok. Azt el kell mondjam, hogy a lombikbébiprogram nem járható út az élet továbbadására.” Önök akkor nagyon nem értettek egyet a püspökkel, melynek hangot is adtak.

Veres András kemény szavai túl sarkalatosak voltak, mert nem tudhatni, hogy egy-egy gyermek megszületése mögött mennyi imádság, mennyi fájdalom lakozik. Én nagyon gyakran találkozom olyan családokkal, akiknek természetes úton nincs lehetőségük gyermekre. Az evangélikus egyház pedig mellettük és mellettünk is kiállt és állást foglalt: azok a gyerekek, akik lombikbébik, nem bűnben születtek. Férjem doktori iskolában szeretné ezt a témát kibontani, hogy legyen tudásbázis, tudományos háttere, hogy tényleg, hogyan állnak az egyházak ehhez a kérdéshez.

Nem titkolják, három gyermekük lombikprogram keretében született.

Már sok csüggedésen mentünk keresztül, amikor az orvosunk felvetette, megpróbálhatnánk a lombikprogramot. Magától értetődő volt, hogy belevágunk. 2016-ban megszületett első csodánk, Lázár, majd három évvel később az ikrek, Mátyás és Eliza. Mikor rájuk nézünk, csak a hála van a szívünkben, csodaként éljük meg, hogy vannak nekünk. Azért még van vágyunk arra, hogy újabb gyerekeink szülessenek, várjuk az alkalmas időpontot, talán Isten ebben is segítségünkre lesz.

Megtapasztaltuk, hogy nagyon sok embert érint ez a téma, a jegyesoktatásokon is szóba kerül ez a lehetőség, velünk bátran lehet erről beszélni, hiszen mi a saját tapasztalatainkat tudjuk átadni.

Egy lelkész miért vállalkozik arra, hogy show-műsorban szerepeljen?

Szeretek főzni, amikor összekerültünk a férjemmel, én az összes családi receptet kipróbáltam, a párom meg is evett mindent becsülettel, aztán blogokat, főzős videókat kezdtem nézni, hogy tanuljak új dolgokat. Máté egyik este felvetette, hogy jelentkezzek a főzőműsor felhívására. Jelentkeztem, de minden olyan gyorsan történt, hogy mire észbe kaptam, már a pultban álltam és főztem a kamerák előtt. A műsor jó alkalom volt arra is, hogy megpróbáljam ledönteni a hivatásommal kapcsolatos sztereotípiákat, szerettem volna Istenről is bizonyságot tenni.

Báránygerincével kápráztatta el a műsor séfjeit.

A bemutatkozó ételem báránygerinc volt, amelynek minden alkotó eleme kapcsolódott a Bibliához, így összekötöttem a lelkészi pályámat meg a főzést. A főbb alapanyagok között volt a bárány, a paradicsom és a bor. Ákos séf csapatába kerültem, de én igazán Fürdős Zé miatt mentem, hogy személyesen is megismerjem. Imádom a receptjeit, szinte mindet kipróbáltam már. Az elődöntőig jutottam, számomra ez is óriási élmény volt, hiszen háromezer jelentkező közül kerültem be. Kalandként fogtam fel és nagyon sokat tanultam, többek között az alapanyagok tiszteletét. Eljutottam oda, hogy nem esek kétségbe, ha nincs tele a hűtő, bármi van otthon, abból bármit el tudok készíteni. A főzőműsor által szerettem meg a halakat, a tengeri herkentyűket. Nagy kedvenc lett a lazac, a tenger gyümölcsei, most ezekkel kísérletezek, hogy rutint szerezzek az elkészítésükben. Nyitott vagyok minden új iránt, igyekszem átvenni a látottakat, ízlelteket és kipróbálni az újdonságokat. Hétköznap az egyszerűbb, gyorsan elkészíthető ételeket, hétvégén pedig a „villantós” fogások kerülnek a család asztalára.

Mennyiben másak az önök mindennapjai, mint egy átlagos családé?

A vasárnapjaink teljesen különbözőek, ezen a napon vannak az istentiszteletek, erre készülünk és a gyerekek is jönnek velünk, részt vesznek rajta. A mindennapokban azonban mi is átlagos család vagyunk, dolgozunk, a nagyfiú oviba jár, a kicsik novemberben kezdik. Mi egy nagy családba tagozódunk bele és bennünket is sokan tekintenek a nagy család tagjának. A mi életünkben Isten és az imádságok nagyon fontos szerepet töltenek be, és a gyerekeink is ezt követik. Férjként és feleségként ugyanúgy vannak megoldandó problémáink, mint másoknak, hegyek, amik elénk kerülnek, amit nehéz megmászni. Egymásból és az Istenből merítünk erőt, és kéz a kézben igyekszünk együtt megoldani mindent. Mi önmagunkat adjuk, azok vagyunk, amit kifelé sugárzunk, és ez adhat erőt, útmutatást mások számára is.