Folytatjuk a tavaly elindított sorozatunkat, amelyben a Győri Atlétikai Club egyes szakosztályait mutatjuk be. Ebben a hónapban a legkisebb, ám annál lelkesebb szakosztálynál, a kerékpárosoknál jártunk.
Létszámát tekintve a legkisebb szakosztály a kerékpárosoké, viszont eredményeivel már felhívta magára a figyelmet az országos szövetségben is.
„Legelőször a Peppe KSE színeiben igyekeztem összeszedni azokat a fiatalokat, akiket érdekel az országúti kerékpár, vagy úgy általában a kerékpározás – mesélte Magyar László, a szakosztály vezetője, egyben vezetőedzője. Később azt láttuk, hogy egyre több gyereket érdekel ez a sport, és szerencsére jött az a lehetőség, hogy a Győri Atlétikai Clubhoz, mint kerékpárszakosztály csatlakozzunk. Ez 2014 januárjában történt meg.”
A csatlakozást mindenképp pozitívan értékelik. A klub biztosítani tudja nekik többek között a versenyekre való eljutást vagy a nevezési díjakat, amelyből a legtöbb költségük van évente.
„Bízunk benne, hogy mi is kaphatunk majd egy bázist a jövőben – tette hozzá a vezetőedző. Egy olyan helyiséget, ahol a téli edzéseinket tudnánk tartani. Nyilván az országúti kerékpárnak a terepe az országút, ezt nem lehet máshol pótolni, nekünk, amikor lehet, kint kell lenni. Télen viszont vannak olyan edzések és gyakorlatok, amelyeket teremben kell végeznünk.
Jelenleg 15 fiatallal készül az edző, illetve egy állandó segítséget kap az egyik gyermek édesapjától.
„Folyamatosan nő a létszámunk. Igazából a tavalyi év októberéhez képest megdupláztuk a tagok számát, ez nagyon jó. Rendkívül gyors és intenzív a növekedésünk. Nemcsak abban, hogy létszámban növekszünk, hanem abban is, hogy eredményesek vagyunk, szépen teljesítettek a fiatalok az eddigi versenyeken. Ebben az évben van már több országos bajnoki futamon szerzett aranyérmünk, ezüst-, bronzérmek. Van egy országos diákolimpián elért aranyérmünk meg egy összetett aranyérmünk is.”
Magyar Gergő, a szakosztály egyik tehetséges kerékpárosa többszörös országos amatőr kupa-bajnok és Tour de Gyömrő-győztes, illetve országos diákolimpia-bajnok.
„Azért kezdtem el kerékpározni, mert az apukám nagyon szerette ezt a sportot – mesélte Gergő. Mindig néztük a kerékpárversenyeket a tv-ben, és ez a fajta mozgás egyben családi szokás is volt. Szeretem a versenyeket is, ahol már nem izgulok annyira. A recept egyszerű: mindenkinél gyorsabban kell tekerni. Nagy álmom, hogy megnyerjem az olimpiát és a Tour de France-t.”
Az álmok nagyok, de az igazán nagy eredményekhez még idő kell – állítja Magyar László. „Ahhoz, hogy egy kerékpáros valóban hozza az eredményeket, és a teljesítményét is megmutassa, két-három év szükséges. Addig csak tanulóévek vannak. Több olyan gyerekünk is van, aki korábban már nagyon sokat kerékpározott vagy túrázott a szüleivel, és eljöttek közénk. Ezek a fiatalok egy kis segítséggel, illetve szakmai hozzáértéssel azt az erőlétet, tehetséget, amely bennük volt, elő tudták hozni és kamatoztatni. Adottság ehhez a sporthoz kevesebb kell. Én azt mondom, hogy 10% adottság és 90% az a munka, amit belefektet valaki.”
Nincs azért annyira egyszerű dolguk, ha itt szeretnék tartani a fiatalokat, állítja a vezetőedző. „A téli alapozás főleg a gyerekek számára nagyon unalmas. Vannak görgős edzéseink, amiket nem lehet kikerülni. Ilyenkor lehet a technikát kicsit fejleszteni, igazítani, ha valakinek hiányosságai vannak. Ebben az időszakban vannak futóedzéseink, amit a kerékpáros gyerekek nem annyira szeretnek. De kénytelenek vagyunk ilyenkor ezt is csinálni. Emellett, ha nincs farkasordító hideg, akkor persze kimegyünk kerékpározni, leggyakrabban egyébként mountain bike-kal, mert az gyorsabban befűti az embert, több energia kell ugyanis ugyanannak a sebességnek az eléréséhez. Ez az időszak így zajlik. A versenyszezon tavasszal kezdődik, mindenki ebben él, ezt szereti és a nyár a legjobb. Ekkor rengeteget lehet versenyezni, edzőtáborba lehet menni, kint lenni a jó levegőn és egy jót tekerni az országúton.”
A legkisebb szakosztály szépen gyarapodik, igaz, nem csak a szerencsének köszönhetik, hanem annak is, hogy a sikerek által terjed a hírük.
Igazából eddig nem nagyon hirdettük magunkat, akik csatlakoztak hozzánk, azért jöttek, mert szeretnek kerékpározni és hallottak rólunk valahonnan, ismerőstől, iskolatársaktól. Esetleg megláttunk versenyen egy-két fiút, lányt, szóltunk nekik, és szívesen eljöttek. Én azt gondolom, hogy egy gyereket nem szabad arra kényszeríteni, hogy versenyszerűen sportoljon. Akiben megvan az a késztetés, hogy kerékpározzon és versenyezzen, őrá van szükségünk, ő fog eljönni hozzánk. Szerencsére sokan vannak.
Csizmadia Dóra
Fotó: Marcali Gábor