A Győrben 2006 óta, jelenleg az Import Impró Egyesület szárnya alatt működő RÉV Színházi és Nevelési Társulat célkitűzése, hogy olyan diákoknak is elvigye a színház semmivel sem összehasonlítható hangulatát – akár tantermi körülmények közé – akik alig, vagy egyáltalán nem részesülnek ebből valami miatt. Új programjuk középpontjában a mai magyar valóság egyik jelentős társadalmi problémája, az alkoholizmus áll, többek között erről beszélgettünk Balla Richárd társulatvezetővel.
Országosan is egyedülálló produkciót mutattatok be a közelmúltban. Mire vállalkoztatok?
Felnőtteknek szóló színházi nevelési előadás az országban is nagyon kevés van. A „Kovács János felnövekedése és bukása 14 stációban elmesélve” darabunkban a színház váltakozik a drámás, interaktív részekkel. Utóbbiban nem csak beszélgetünk arról, ami történt, hanem szerepet ajánlunk a nézőknek, akik kérdezhetnek is a főszereplőtől, hogyan, miért így alakult az élete és dönthetnek is éles helyzetekben. Az előadást eddig szakmai közönség előtt bemutattuk be, a hivatalos premier középiskolásokkal lesz szeptemberben.
Tehát nézőként nem tehetek úgy, mintha a színpadon történő eseményekhez nem lenne közöm.
Szeretnénk aktivitásra bírni a közönséget, hogy ne menjenek el szó nélkül a téma mellett. Ez mélyíti a megértést és fontos az is, hogy merjék mások előtt elmondani, amit gondolnak, ütköztessék a véleményüket. Bizakodóak vagyunk, hogy az előadás után felülvizsgálják az alkohollal való kapcsolatukat a nézők. Nem elrettenteni akarunk, hanem próbáljuk felhívni a figyelmet: sokaknak van min gondolkodni, hogyan és miért isznak.
Hogyan lesz egy színházi előadásból színházi nevelési előadás?
A színházi nevelési előadások beavató jellegűek is lehetnek, vagyis alkotókkal lehet beszélgetni előadás előtt, vagy után. A mi esetünkben a komplex színházi nevelési előadás aktivitást vár a nézőktől, és olyan témát, problémát vet fel, ami az adott célcsoportnak érdekes. A Zakkant című előadásunk például a barátság és az árulás témakörben gondolkodik, arról, mi vezethet minket oda, hogy egy barátunkat eláruljuk. A Mezsgyében pedig együtt alakítjuk a történetet az osztállyal, akik egy fiktív közösséget játszanak. Tapasztalatunk szerint aki szeretné és megengedi magának, az tud jönni a történettel.
Milyen hatással van a fiatalokra, amit csináltok?
Az adott osztályközösségre nézve rövid és hosszútávon is jó az az impulzus, amit beküldünk. Abban bízunk, hogy a közös élménynek, annak, hogy van miről beszélgetni, hogy látják a társaikat másképp működni, összehozó ereje lehet a közösségben. Ha vannak olyan nyitott tanárok, akik bejönnek a foglalkozásra – ami sajnos ritka –, őket is megkérjük, hogy hallgassák meg a diákokat, ha később kérdéseik lennének. A hatás témától is függ egyébként, bízunk benne, hogy például az alkohollal kapcsolatos foglalkozásnak lesz hosszú távú eredménye.
A szakma egyre inkább elismeri a társulatot, vajon miért nehéz az iskolákkal való együttműködés?
Többrétű a probléma, egyrészt 2-3 tanórát elvesz a tanároktól egy-egy előadás, ezért az iskola nem mindig fogad szívesen egy ilyen lehetőséget, hiába ingyenes. Az újdonságtól való félelem is szerepet játszik, előfordul, hogy rögtön elutasítással találkozunk.
A Győrben nagy múltú diákszínjátszásból jön a csapat összes tagja, hogyan lettetek drámatanárok?
Elvégeztünk egy 120 órás drámapedagógiai képzést, valamint gyerek- és diákszínjátszó csoportokat is vezetünk, ami nagyon hasznos, hiszen napi kapcsolatunk van a célközönségünkkel, tudjuk, mi érdekelheti a diákokat.
Hosszú távon azért optimizmusból és a szerelemből nem lehet ezt csinálni…
Bár egyre inkább elfogadott a színházi nevelés, még mindig a színház és a pedagógia között tartják számon. Valóban külön szakma, csak így a pályázatokon gyakran mellékvágányra kerülünk, sokszor a kőszínházak nyernek, ők is próbálnak nyitni ebbe az irányba. A RÉV-vel járó feladatok nagy százalékát önkéntesen csinálom a társaim segítségével, bár talán jó irányba haladunk, s eljön az idő, hogy a szerelmet már csak belülről érezzük, és anyagilag is elismerik a munkánkat. Mindannyian megfordultunk Budapesten, tanulás, munka kapcsán, de vissza is tértünk, mert Győrben kaptuk meg az alapokat, ez a mi fővárosunk, ahová szeretnénk visszaforgatni az erőt és az energiát.
A szélesebb közönség is találkozhat az előadásaitokkal?
A Rómer Házban találtunk otthonra, ahol a nyári szünet után havonta láthatnak minket. Szeptembertől jövünk a Kovács Jánossal, és bővül a repertoár A párnaember című anyagunkkal is.
A társulat tagjai: Bálint Betty, Korányi Bálint, Nagy Zsolt, Szántó Dániel, Varju Nándor és Balla Richárd.
Zoljánszky Alexandra