Mit szólna a gyermeke, ha cigány, román, zsidó vagy arab padtársa lenne az iskolában? És ha tolókocsival közlekedne? A közelmúltban a győri diákok mássághoz való hozzáállását vizsgálta az Iskolakultúráért-Esélyteremtésért Egyesület egy norvég projekt keretében, s az adatok azt mutatják, többen elutasítóak a más származású, más vallású emberekkel szemben. Azonban szerencsére nyitottak is a fiatalok, ami mindenképp pozitív lehet a jövőre nézve.
A felmérést követően negyven diák egy hetet töltött el a Győri Gyermektáborban, s míg más csoportok fociztak és röplabdáztak, miközben a hangszórókból többször rázendített a Bulibáró Kis Grofótól, addig ők előadásokat hallgattak, workshopokat tartottak az elfogadás jegyében.
Az 500 főt megkérdező felmérésben két győri általános iskola, tíz középiskola, valamint a Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Karán tanuló diákok vettek részt. Az egyesület arra volt kíváncsi, a diákok miként viszonyulnak a „mássághoz”, konkrétan: mennyire elfogadóak a különböző, nálunk élő nemzetiségekkel, a más országból érkező emberekkel és a fogyatékkal élőkkel. Bizonytalansággal és ellentmondások sorával találkoztak a szakemberek, ugyanakkor nyitottsággal, érdeklődéssel is. Kiderült, az iskolák, s a családok többségében egyáltalán nem esik szó a másságról, így jobb híján – gyakran kétes értesülésekre hagyatkozó – médiumokból szerzik az információkat a fenti csoportokról a fiatalok.
„Hisznek a híreknek, és nem tájékozódnak körültekintően, a véleményüket nem több forrásra támaszkodva alakítják ki” – mutatott rá dr. Simonik Péter, kutatást vezető szociálpolitikus és szociális munkás, mi lehet az elutasítás egyik alapja. Hogy egy-egy benyomás mennyit számít, jól jelzi, hogy a legszimpatikusabb nemzetnek a németet választotta a többség, őket követik a horvátok és a görögök, akiknél valószínűleg nyaralhattak korábban, s negyedik helyre kerültek a lengyelek, feltételezhetően dereng a sokszor emlegetett lengyel–magyar barátság. Őket követik a négerek, így általánosságban, ami kapcsán dr. Simonik Péter feltette a kérdést, mit gondolnak, a fiatalok többsége ugyanúgy fogadna el egy amerikai feketét, mint egy szudánit? A választ mi is az olvasókra bízzuk. Az ellenszenvességi listát toronymagasan vezetik a cigányok, s a legtöbb megkérdezettnek van véleménye róluk. A romák után a románok, majd az arabok és a zsidók a legantipatikusabbak. Olyannyira, hogy sem szomszédnak, sem pedig iskola- vagy padtársnak a többség nem szívesen fogadná el őket. Róluk már kevésbé van véleményük, nem derült ki pontosan, hogy a negatív berögzülések vajon miből táplálkoznak, egyszerűen csak ne jöjjenek ide, és kész.
A cigánykérdésre a kutatás több pontban kitért: a diákok többsége azt mondta, ne támogassa őket a kormány, de a saját ügyeikben se dönthessenek önállóan. A fiatalok 35 százaléka mondta azt, elfogadható lenne, ha szegregálnák őket, szintén ennyien, hogy nem, s azt is állították: a magyar társadalom soha nem fogja befogadni a cigányokat. Dr. Simonik Péter szerint a veszélyes hozzáállás abból ered, hogy csupán néhány eset, hír alapján ítélnek meg egy csoportot, pedig azt kellene megérteni, hogy arról senki nem tehet, hová születik, ahogy arról sem, hogy minden csoportban vannak jó és rossz emberek egyaránt. Akarjuk-e egyáltalán őket, a kultúrájukat megismerni? – tette fel az újabb kérdést a kutató, s szerencsére úgy tűnik, a diákok abszolút nyitottak volnának rá, jobban preferálnák a személyes élményeket a kósza híreszteléseknél.
A felmérés rávilágított, a fogyatékkal élőkkel sokkal inkább elfogadóak a fiatalok, s szívesen támogatnák a rehabilitációjukat. Itt is láthatunk azonban ellentmondásos hozzáállást, összességében a látás- vagy hallássérültekkel sokkal toleránsabbak, mint az értelmi sérültekkel szemben. A személyes találkozásokra velük is lenne igényük, s arra is: valaki segítsen nekik, miként kommunikálhatnak a fogyatékkal élőkkel.
A táborozók
Dr. Szakácsné Foki Katalin, az egyesület elnöke elmondta, a kutatás céljaként tűzték ki, hogy megtudják, miként lehet a fiatalok véleményét pozitív irányban befolyásolni, milyen módszerekre lennének nyitottak az ismereteik szélesítéséhez. A táborban felkészítették a 40 fiatalt, hogy aktívan kiálljanak az emberi jogokért, s hogy elfogadóbbá tegyék társaikat. Az egyesület pedig a tanulságokat levonva, tart programokat a jövőben, szakmai ajánlásait elküldi az iskoláknak, s lehetővé teszi a találkozásokat, hogy egyre többen láthassák: az emberi hozzáállás a legfontosabb, nem a felszínes ítélkezés.
Zoljánszky Alexandra
Fotó: Marcali Gábor