Dr. Dézsi Csaba András polgármester vezetésével Győr eddig rejtett titkait ismerhetik meg az érdeklődők.

A programmal kapcsolatos részletes információkat itt találhatják!

Várkazamata-kőtár

Győr, mint várispánsági székhely már Szent István kora óta (1000- 1038) erődített hely volt. A középkori vár a mai Káptalandombot kerítette be. A város stratégiai helyzete a török hódoltság idején, a XVI. században értékelődött fel: a végvárvonal leghatalmasabb erődítményeként a Bécsbe vezető út védelmében játszott kulcsszerepet s lett a császárváros s egyben a kereszténység védőbástyája.

Az építkezés 1537-ben I. Ferdinánd császár-király utasítására megindult s kerek negyven évig elhúzódó nagyszabású erődítési munkálatok nyomán az egész várost fallal vették körbe, amelyet hét fülesbástya és egy félbástya védelmezett.

Az égetett téglából emelt bástyákban kazamatákat képeztek ki: ezekben helyezték el a várvédő ágyukat, amelyek a szomszédos bástyákat és falakat oldalazó tüzükkel fedezték. A bástyákat a falakban futó kazamatafolyosók kötötték össze. A legkorszerűbb hadiépítészeti elvek jegyében fogant terveket itáliai várépítő mesterek Francisco Benigno, Bernardo Gabelli, Pietro Ferabosco, Bernardo de Magno készítették s ők irányították a munkálatokat is.

A hatalmas erődítményből mára csupán a Káptalandombot övező Kastély-bástya és az egykori Bécsi-kaput védelmező Sforza-félbástya maradt fenn. Az utóbbi kazamatáiban és udvarán került berendezésre a Xántus János Múzeum Lapidáriuma.

A vár falain egykor három, a XIX. század közepén lebontott késő-reneszánsz stílusú kapu nyílott. A legreprezentatívabb az antik diadalívekre emlékeztetően háromnyílású Bécsi-kapu volt (1568), melyet a nagyhatású itáliai építészteoretikus, Sebastiano Serlio mintakönyvének egyik várkaputerve nyomán alakítottak ki. A kapuzatot egykoron a kétfejű sasos császári, a vágásos mezejű magyar királyi, és oroszlános cseh királyi címer ékesítette, valamint a II. Miksa császár-király címeit elősoroló feliratos tábla. Töredékeik, miként a Vizi-kapu (1567) dór párkányzatának egy fragmentuma is a kazamataudvar boltívei alatt látható. _,

A kulcsfontosságú erődítményt a törökök 1594-ben hosszú ostrom után elfoglalták. Ám csak rövid ideig örülhettek új hódításuknak: 1598. március 28-áról 29-re virradó éjszaka a császári csapatok egy rajtaütésszerű támadás során visszavették a várat. Az Adolf von Schwarzenberg és Pálffy Miklós vezette keresztény sereg petárdával robbantotta be a Fehérvári-kaput: a győriek évszázadok óta őrzik a szétroncsolódott kapuszárnyat, mint a felszabadulás ereklyéjét.

A hadiépítészet fejlődésével a XVII. század közepére ismét szükségessé vált az erődítmények korszerűsítése. Erre F. Wymes hadmérnök tervei szerint, gróf Montecuccoli várparancsnoksága alatt az 1661-1664 közötti években került sor: a kiszélesített várárokba külső elővédművek kettős láncolatát építették fel.

A török háborúk végeztével, a XVIII. század elejére Győr vára elvesztette katonai jelentőségét. A napóleoni háborúk idején rövid időre újra szerephez jutott a vár: a francia csapatok a kismegyeri csata után néhány napi ostromot követően elfoglalták, majd visszavonulásukkor a falakat felrobbantották (1809). Az ezt követő évtizedekben a város a megmaradt falakat is elbontatta.

A vár udvara és kazamatája 1957 óta ad helyet a római kori és kora-újkori kőtár és a Horváth József téglagyűjteménye anyagából rendezett állandó kiállításnak.

Légópince

Egy városi legenda szerint Győr alatt_, számos alagút, pincerendszer, óvóhely található. Néhányról biztosan tudtunk, ilyen az Árpád úton lévő légvédelmi pince is, amely tíz éve bemutatótérként funkcionál.

A ’60-as évekig életben lévő jogszabály szerint a lakóházak, a közintézmények alatt légoltalmi pincéket kellett kialakítani, majd úgy módosult a törvény, hogy a 350 négyzetméternél kisebb pince nem minősül légópincének. A megmaradtakat évente egyszer felülvizsgálják, ,,helyzetben” 24 óra alatt kell fogadóképessé tenni őket. Azonban, ha reálisan felmérjük a mai haderőt, ezek a bunkerek elvesztették létjogosultságukat.

Az egykori óvóhelyen látható kiállítás érdekes, és nem mindennapi betekintést nyújt a világháború és a hidegháború korszakában a lakosság védelme érdekében alkalmazott eszközökről és módszerekről. A berendezés, a régi tárgyak az egykori Rába-gyár, Kekszgyár, Olajgyár légópincéiből származnak.

A hatalmas vasajtón belépve úgynevezett zsiliprendszeren át jutunk a belső térbe, ahol szemben rögtön feltűnik egy régi telefonközpont, amely egykor a Rába-gyár óvóhelyén teljesített szolgálatot.

A parancsnoki sarok falán Győr bombázási térképe látható. A legenda szerint ez az a térkép, amelyet az amerikai pilóta nem tudott ,,leolvasni”, ezért a Vagon-gyár helyett Révfalut bombázta. Tovább nézelődve különböző gázálarcokat, védőruhákat, írógépeket, telefonokat, szirénákat nézhetünk meg.

A vitrinekben korbeli újságok, kiadványok, háborús jegyek emlékeztetnek a sötét időkre. A következő helyiségben azt láthatjuk, milyen körülmények között tölthették az időt az óvóhelyen a polgárok és a személyzet.

Található egészségügyi sarok is, a Rába-gyárból érkezett a műtőfelszerelés egy ,,sérülttel” és egy ,,ápolóval”. Itt különböző egészségügyi, elsősegélynyújtó tárgyakat is elhelyeztek.

Régi városháza levéltár

Győr esetében az 1271-ben, V. István által adott kiváltságlevél teremtette meg a város létrejöttének előfeltételeit.

A várba telepítettek a fehérvári polgárok által élvezett jogokban részesültek (szabad bíróválasztás, vásártartás). Sajnos a törökök közel négy éves uralma alatt az okmányok megsemmisültek, így a korábbi szabadalmi jogok visszaszerzését tanúvallomásokkal kellett igazolni.

A szabad királyi városi rangra emelés után a már korábban kialakult városi kancellária munkája a városigazgatási ügykörök bővülése révén tetemesen megnövekedett. Minden valószínűség szerint ekkor kerültek a levéltárba tartozó iratok az 1562-ben épült, akkor még földszintes városházára.

Az őrzött anyag szélesebb körű volt a különböző hivatalok által ,,termeltnél”. Egyre bővülő kézikönyvtár, valamint még pecsétgyűjtemény is szerepelt a leltárban.

A háborús események során a levéltárat károsodás nem érte, de a légoltalmi biztonságba helyezés éveiben a pincék nyirkos levegője megtámadta a régebbi iratokat, jegyzőkönyveket.

A város levéltárát 1950-ben, nem sokkal a tanácsrendszer bevezetése után központilag egybeolvasztottak az egykori Győr-Moson Megyei Levéltárral.

A rendszerváltozást követően, 1993-ban Győr Város Onkormányzatának Közgyűlése egyhangúlag megszavazta a városi levéltár szervezeti önállóságának helyreállítását és a régi városházát jelölte meg az új intézmény székhelyéül. Győr Város Levéltára 1994. március l-től tevékenykedik az épületben.

A győri régi városháza egyik legismertebb nevezetessége az épület alatt húzodó XVII. századi pincebörtön rendszer, ahol – az igaz legenda szerint – két évig raboskodott a Lőcsei fehér asszony.

Géczy Julianna történetén keresztül bepillantást nyerhetünk a Rákóczy-féle szabadságharc és az azt lezáró szatmári béke utáni időszak eseményeibe.

Vasút alatt

1958-ban került átadásra, akkor készültek az alagutak is. Hosszanti szervizfolyosó a postától a DM-ig, onnan ágaznak el a különféle folyosók, helyiségek.

Nagyobb alagút:

A peronokon látható teherlifteken levitték a vasúton megérkezett anyagokat, fegyver, lőszer, ellátmány, és azt targoncák vitték a mai Leier, akkor szovjet laktanya épületébe a föld alatt. Az alagút széles és magas, látható, hogy anyagmozgatásra, járművek közlekedésére készült. Mivel titkos építmény volt, ezért nem lehetett tudni a létezéséről, ezért nem használhatta a civil lakosság. A 7. vágánynál le van falazva, innen folytatódik a vasút kerítése – Eszperantó út – vidéki buszpályaudvar – Leier központ irányba.

Kisebb alagút:

A tanácsi vezetők közlekedésére épült egy esetleges atomtámadás esetére, hogy itt áthaladva a vasút alatti óvóhelyről irányíthassák a város életét. Kisebb, keskenyebb, alacsonyabb, látható, hogy személyi közlekedésre lett kialakítva. Valahol a Városháza mögött parkoló vagy a kis zöldövezet környékén lehet lefalazva.

Föld feletti óvóhely:

Mintegy 1,5 m falvastagságú, kör alaprajzú föld feletti óvóhely a vasút dolgozóinak. A vörös falazás az álcázást szolgálhatta, mivel az erőmű kéménye is ilyen formájú.

A földszinten az üzemképes gépészet, áramfejlesztő, szűrő-szellőzőberendezések. Itt található a légzsilip, a fürdő és fertőtlenítő helyiségek, az egészségügyi helyiség és a telefonközpont.

Az emeleti részeken vannak a tartózkodóterek, ahol padokon helyezték el a dolgozókat. A szűrt levegőt a gépek biztosították. Ebből adódóan nem egy-egy órára lehetett elhelyezni az embereket, hanem akár napokra is, míg a berendezések bírták üzemanyaggal, illetve a szűrők nem szennyeződtek el.

Ismerd meg Győr eddig rejtett titkait a polgármesterrel!