Még mindig kevesen tudják, hogy a kerti hulladékok és az avar égetése mennyire káros a környezetre. A szennyezést elsősorban a rossz légellátás, az alacsony égéshőmérséklet, a magas nedvességtartalom okozza, ennek következtében pedig szén-monoxid, szénhidrogének, nitrogén-oxidok, fenol és egyéb mérgező anyagok kerülnek a levegőbe. Igen ám, de akkor mit csináljunk a levelekkel, gallyakkal és a többi zöldhulladékkal? – erről kérdeztük Nagykutasi Viktor kertész-szakírót, az önkormányzat Környezetvédelmi Bizottságának tagját.

„A fákról ősszel lehullott lomb nem száraz halmazállapotú, ezért sem lehet elégetni. Ráadásul értékes anyagról van szó, amit a fák nem azért dobnak le, mert haszontalan számukra, hanem mert véget ér a vegetációs időszak és nyugalmi állapotba kerülnek. A fa azért hullajtja maga alá, hogy ebből saját magának értékes tápanyagot készítsen.

Gondoljunk bele: az erdő aljáról soha senki nem gyűjti össze a lombot. Ha ősszel kisétálunk, látjuk a friss avart a lábunk alatt. Nyárra ez már egy bomlófélben lévő, humuszban, tápanyagban gazdag talajjá változik. A természet így gondoskodik önmagáról, az erdő saját magát megújítja.

A kiskertekben viszont ez nem járható út, mert a korhadó avar csak a füvön keresztül juthatna be a talajba. Ha pedig a füves felületen rajta hagyjuk a lombot, akkor az alatta lévő gyepfelület tönkremegy, vagyis össze kell gyűjtenünk.

Én azt tanácsolom, hogy okosan hasznosítsuk a kerti hulladékot! Tegyük nyugodtan a komposztba, de ne legyen 15-20 centiméternél vastagabb réteg. Húsz centi után terítsünk rá egy utolsó fűnyiradékot vagy vakondtúrásból származó földréteget, utóbbiból 5 centinyi is elég. Aztán jöhet az újabb lombréteg. A nagyobb tömegben lejövő levelekkel (platán, dió) ugyanígy járhatunk el.

Régen gyakran nem komposzttárolót készítettek, hanem a kert bizonyos részébe komposztgödröt ástak. A kiásott földet a gödör oldalára tették, s ahogy rakták bele a lombot, kb. húszcentinként a földből tettek vissza rá. Utána három évig pihentették, s így nagyon jó minőségű lombkomposzthoz jutottak. Ezt is lehet alkalmazni. Sokan megijednek attól, hogy a komposztálnivalót át kell forgatni, pedig erre csak akkor van szükség, ha gyorsítani akarjuk a bomlást. Ha várunk egy-két évet, magától le fog bomlani.

Ha a lombon kívül ágnyiradékunk is van, daráló vagy kézi vágókészülék segítségével 10-12 centiméteres darabokra aprítsuk föl. Az aprítékot felhasználhatjuk mulcsnak, pl. sövénynövények alá 5-10 centi vastagságban. A talajunk így nem gyomosodik és nem szárad ki annyira gyorsan a csapadékszegény időben sem. Sőt a bomlással tápanyagot is szív magába. A vastagabb darabokat pedig tegyük félre, s ha van kandallónk, fűtésre használjuk el.

Ezzel a módszerrel egyrészt védjük a környezetet azzal, hogy nem égetünk. Helyette természetes bomlást indítunk el, aminek során tápanyag keletkezik. Így azt nem kell műtrágyázással visszapótolni, vagyis nem veszünk igénybe kemikáliákat. A komposztot pedig a tavaszi virágok beültetéséhez, magaságyás készítéshez használhatjuk. A finoman átrostált komposztföldet tél végén, tavasz elején a fűfelszínre vagy zöldségágyásokra tehetjük, növényeink meg fogják hálálni.