A hét főbűnre fűzte ősbemutatóját a színház
Kszel Attila, Az ember komédiája című vígjátékának ősbemutatóját tartották a Győri Nemzeti Színházban múlt szombaton: az elsősorban 7–13 éves diákoknak szánt darabban a hét főbűn, a kevélység, a fösvénység, a bujaság, az irigység, a torkosság, a harag és a jóra való restség mentén kell kiállnia a próbákat egy emberpárnak. Kszel Attila egyben a rendező is, vele beszélgettünk.
Mennyiben rímel a darab Madách Imre művére?
Az ember tragédiája adta az ötletet, de rosszízű lenne, ha azt bármilyen formában megpróbálnám feldolgozni, az irodalmi kincseinkkel nem szabad kísérletezni. Isten próbára teszi az emberpárt – ennyi a hasonlóság a művek között. A hét főbűn mentén egy-egy erkölcsi próbát kell kiállnia egy férfinak és egy nőnek úgy, hogy két ördög olyan helyzeteket hoz létre, amiben megbukhatnak. Két angyal viszont ellenőrzi, hogy nem történik-e tudatbefolyásolás, mert a lényeg, hogy a szabad akaratukból válasszák az emberek a bűnt. Odáig megyünk csak a befolyásolásban, hogy a környezetük megteremti a helyzeteket, de nem kényszerítik bele őket közvetlenül. Ahogy egyébként is: a piros gombot mi nyomjuk, vagy nem nyomjuk meg végül.
A darab nyelvezete nagyon mai, könnyen megfogalmazódhat a célközönségben, nem is olyan elavult ez a bibliai tanítás…
Egyáltalán nem! Például a kevélység, azaz önmagunk mások fölé helyezése az alapja minden bűnnek. Egyébként nincs is olyan bűn, amit vegytisztán tudnánk vizsgálni. Mintha elkezdenénk húzni egy ágat és jönne vele az egész bozót is. A legnehezebb dolgom a bujasággal volt: hogy magyarázzam el a nyolcéves gyerekeknek, egyáltalán, kell-e ezt nekik tudni? A felvilágosítást nem vállalhatom fel, ezért csak körbehatároltam, körülbelül mit értünk a bujaságon. Biztosan lehetett volna a darabban szereplő példáknál precízebbeket is találni, de szem előtt kellett tartani, hogy gyerekekkel kell megértetnem, illetve szórakoztatóvá tennem, különben nem lesz hatása. Ha mereven adom át, akkor nem marad meg, de ha tudunk nevetni egy bűnünkön, akkor elismerjük, hogy elkövettük, s talán annak komikuma segít az ellenállásban.
A jóra való restség kiemelkedik a sorból. Miért éppen ez?
A hetedik főbűnt magamra sem tudtam értelmezni, hiszen teszem a dolgomat, sokszor olyat is, amik nem biztos, hogy megtérülnek. De nem csak én, hanem az egész világ. Ahogy a darabban is, egy gyermek olyan emberi jóságról, tartásról, cselekvőképességről tanúskodik az életünkben, ami megóvja, megmenti az embereket.
Látszik, hogy komolyan gondolkodik az ifjúságban, hiszen a színház stúdiósai is szerepet kaptak a darabban.
Azokat szoktam választani, akiket az adott közösségben a legerősebbnek tartok. Adtam nekik lehetőségeket, megszólalásokat, hogy tapasztaljanak. Fontos részei az előadásnak, ők teremtik meg a hátterét, a hangulatát, ők hitelesítik a darabot. A kislány, Molcsányi Réka pedig egy különleges gyöngyszem, a végére megoldódik a nézők számára, mi is az ő dolga a mi mesés világunkban.
Zoljánszky Alexandra
Fotó: Marcali Gábor