Valló Péter: Rögös az út a happy endig

Az ember komédiája után William Shakespeare egyik legnépszerűbb vígjátékával, a Vízkereszt, vagy bánom is én című darabbal folytatódott a Győri Nemzeti Színház bemutatóinak sora az elmúlt hétvégén.

Ez Shakespeare legutolsó vígjátéka, remélem, sokat fognak nevetni a nézők – kezdte Valló Péter, Kossuth-díjas rendező a beszélgetést. – De minél jobban halad az ember a korban, annál inkább válnak a dolgok komplikálttá. Amin felhőtlenül derülni tudott eleinte, ahhoz az évtizedek során annyi emlék, érték adódik, hogy egyre nehezebb a nevetés. Ezzel az előadással is így lesz, nagyon rögös az út a happy endig.

Mit üzenhet a ma emberének ez a vígjáték?

A darab különössége, hogy Shakespeare nem kevesebbet állít, mint hogy valami nagyon különös szerencse, véletlen kell ahhoz, hogy az ember meglelje a párját, akit neki szánt a sors. De a szerencse és a véletlen is vak, és találomra osztogat jót és rosszat, korra, nemre való tekintet nélkül. A filozofikus vígjáték azt a témát járja körül, hogy milyen nehéz is az embernek meglelnie a boldogságot: hogyan és mennyit tévedünk a párválasztásunkban, a saját értékítéleteinkben, és milyen nehéz az életet szeretni.

A nemi identitás kérdése mennyire domborodik ki a darabban?

Soha semmiféle szélsőséget nem utasítottam el, úgy álltam mindenhez, hogy az embertől ne legyen semmi idegen, ami emberi. Ugyanakkor mégsem tartozom azok közé, akik nagy szenvedéllyel ábrázolják ezeket a szélsőségeket. Nyilván becsületesen, a szerző elvárása szerint megjelenítem a felcserélt nemi identitásokat, de megmaradok azokon a kereteken belül, amiket egy polgári közönség magáénak érez. Fontos, hogy a nézők a sok nevetés közben ne csak mint valami különös idegenként, tőlük távol álló történetként szemléljék a színpadi eseményeket, hanem megpróbálják a maguk sorsára is vonatkoztatni. Hiszen akkor lesz élő a színház, ha van valami különös lelki interaktivitás benne.

A lelki ábrázoláson túl a díszlettel is segíti a megértést. Hová álmodta Shakespeare hőseit?

Valahol egy tengerparton, gyakran zuhogó esőben vagyunk, egy billegő mólón. De nem csak a vihar miatt ingatag a helyszín, hánykolódó sorsokat látunk, továbbá a szereplők egy része notóriusan be van rúgva. Egy nagyon különös, instabil világ veszi körbe a szereplőket, s közben a vízkereszttel elkezdődik a farsang. Komolyan vettem a szerző címadását: különös, komor, gondterhelt aurát ad a vízkereszt az előadásnak, amit ugye Magyarországon jól ismerünk. Ezeken a kontúrokon belül kell tehát a derűt, vidámságot és humort felszikráztatni.

A premiersorozat ezen a hétvégén sem ér véget, Ken Ludwig Primadonnák című darabját mutatják be a Kisfaludy Teremben. A bohózat fantasztikus jutalomjátéknak ígérkezik a színház két népszerű színészének, Járai Máténak és Nagy Balázsnak. Utóbbi művész kettős szereposztásban lép színpadra, a darab rendezőjével, Simon Kornéllal váltják egymást.

Fotó: Marcali Gábor