A Primadonnák nem blöffölnek

A Győri Nemzeti Színház népszerű színészei, Járai Máté és Nagy Balázs tündökölnek a Kisfaludy Teremben bemutatott Primadonnák főszerepében. Utóbbi művész kettős szereposztásban lép színpadra, a darab rendezőjével, Simon Kornéllal váltják egymást. Ken Ludwig története szerint két valaha szebb napokat látott Shakespeare-színész elhatározza, hogy Hollywood felé veszi az irányt, ehhez azonban pénzre van szükség. Egy újsághirdetés nyomán – „Haldokló asszony keresi szeretteit. Irdatlan vagyon forog kockán” – elmennek a megadott címre, ahol kiderül: a keresett rokonok nők. Simon Kornéllal beszélgettünk.

Rögtön felmerül a kérdés: milyen instrukciókat adott, hogy a tipikus vígjátéki helyzet miatt ne legyen túlzások halmaza az előadás?

Mindig próbálok a jó ízlés határain belül mozogni. Hasonlóan a Csoportterápiához, a bizonyos piros vonalat nem lépjük túl. Igaz, ez a darab még érzékenyebb ebből a szempontból, mert a triviális humora miatt könnyen el lehet vinni rossz irányba. Minden próbát úgy néztem, mintha először látnám a jeleneteket, igyekeztem kiszúrni az alantas húzásokat. Bízom benne, hogy sikerült úgy megközelítenünk a történetet, hogy megússzuk a túlzásokat.

Nagy Balázs és Járai Máté

Több mint egy könnyed bohózat?

Nem akar több lenni bohózatnál, szerintem a helyén kell kezelni a dolgokat: Csehovot Csehovként, Shakespeare-t Shakespeare-ként kell játszani, Ken Ludvigot pedig a maga könnyedségével. Heves szórakozást ígérő darabról beszélünk, ami a közönség eddigi reakciója alapján be is teljesedett. Többrétegű humorral dolgozott a szerző, s hajszálvékony drámai tartalmat is beleszőtt. A szereplők olyan szélsőséges helyzetekbe kerülnek, amik megismételhetetlenek, ennek a súlyát, a felpörgöttségét kell a színészeknek megmutatniuk. A fajsúlyos pillanatokat viszont megfelelő helyen kezelni.

Járai Máté és Simon Kornél

Mennyiben köszön vissza benne Shakespeare Vízkeresztje?

A drámai alaphelyzet erősen hajaz a Vízkereszt, vagy amit akartok!-ra, de Ken Ludvig fordított a bonyodalmon, jelen esetben nőnek öltözött férfiak szövik a szerelmes szálakat. Senki nem tudja, mit érez, visszaköszön, hogy az érzékeink becsapnak minket, mást érzünk, mint amit látunk.

A rendezői vagy színészi státusban élvezi jobban a darabot?

Egyértelműen rendezőként érzem jobban magam. A héten lesz az első előadásom színészként, álmatlan éjszakáim vannak napok óta. Habár ez már a harmadik rendezésem itt, soha nem szerepeltem még a győri közönség előtt. Nehéz a helyzet, már próbáltunk, amikor kiderült, hogy le kell kettőzni a szerepet. Kényszerhelyzetben voltam, de a színészet a másik hivatásom, így elvállaltam. Fel kellett idéznem, milyen ötleteket adtam Nagy Balázsnak, színészként pedig le kellett koppintanom őt. Az első próbán meglehetősen skizofrén helyzetben találtam magam.

Mennyi időt töltenek a fodrásztárban és az öltöztetőnél a főszereplők?

Az első öltözés könnyű, utána viszont nagyon melós az előadás: sok a gyorsöltözés, a felsminkelés, többször kell műszempillát felragasztani és leszedni. Rendesen megizzadnak, illetve megizzadunk a végére. Máté és Balázs olyanok, mint a center a vízilabdában: nem blöffölhetnek, keményen kell végigjátszani az előadást.

Zoljánszky Alexandra

Fotó: O. Jakócs Péter