Szenvedély és tragédia: egy férjes asszony szerelme

A világirodalom legnagyobb társadalmi regényének tartott Anna Kareninát tűzte műsorára múlt héten a Győri Nemzeti Színház. Lev Tolsztoj drámájának főszereplője egy, a teljes élet után vágyakozó férjes asszony, aki otthagyja boldogtalan házasságát fiatal szerelme miatt. Csiszár Imre rendezőt kérdeztük.

Ahogy előző győri rendezésénél, az Édes Annánál, itt is nagyon érdekes, hogy miként ábrázolja az ismert történetet. Hogyan értelmezte a regényt?

Az Anna Karenina még összetettebb mű, egyszerre három szálon futtatja a történetet. Tolsztoj általában minden regényébe beleírja saját magát. Ez esetben fellelhetjük a három szereplőben: Sztyivában, a léha életű férjben, aki hedonista módon élvezi az életet, Levinben, aki nagy affinitással van a paraszti élet és annak megmásítása iránt. És Karenin is Tolsztoj, a cári birodalom potentátja, egy előkelő alkotó ember. Ha ez a három szál ennyire fontos, mit hagyunk ki, egy több mint 800 oldalas regényből? Hogy lehet egy olyan példányt szerkeszteni, amiben benne van az összes fontos momentum és mégis fogyasztható? Morcsányi Gézával kerestük a válaszokat, és úgy érzem, sikerült érdekesen megoldanunk a feladatot, ahogy a hatalmas premier plánokat és az erős tájfestő színpadi jeleneteket is.

Visszacsatolva Tolsztojhoz, ha jól tudom, nem élt boldog házasságban…

Ő egy elég zűrös férfi volt, zaklatott és izgalmas élettel, amit szeretett kiélvezni, nem ült az asszony szoknyája mellett otthon. Mint írót magyar viszonylatban Jókai Mórhoz hasonlítanám, aki olyan gondolkodó volt, aki az egész világot akarta befogadni és polihisztorként írni róla.

Milyen instrukciókat adott a főszereplőnek, Szina Kingának?

Az ő szerepe gyönyörű, a legnagyobb színésznők játszották már el. Mivel sokat ki kellett hagyni a regényből, Kinga erős tehetségén rengeteg múlik, hiszen az egész alakítása egy sűrítmény. Mindenki a forrponton érkezik már a színpadra, azt kell megmutatni, milyenné lesz bizonyos helyzetekben, a megismerkedésnél, odaadásnál, szerelmi csalódásnál. Hogyan esik szét a nagyon erős kapcsolata, ami hirtelen, szalmaláng módjára lángolt fel.

Bizonyára könnyebbséget jelentett, hogy egy házaspár, Kinga és Sárközi József alakítja a szerelmeseket.

Természetesen, a darab intim jelenetei így valósághűbbé válhatnak. Ez a természetesség a többi színész számára is mintát ad a játékhoz.

A mához is szól, mint társadalomkritika?

A történelem néha utoléri a színházat. Kareninnek, aki egy törvényalkotó ember, a legnagyobb problémája, hogy az idegenkérdést hogy oldják meg Oroszországban. Váratlanul szól le a színpadról ez a téma anélkül, hogy bármit aktualizáltunk volna. A darab maga az orosz történelem átmeneti időszakában játszódik, már alakulnak a kommunista illegális sejtek, de még nagyon erős a cárizmus. A vezetés egyik oszlopos tagja Karenin, de a többi szereplőt is be lehet osztani, hogy a társadalmi hierarchiában milyen helyet foglalnak el.

Mint a ma embere, mit gondol Anna drámájáról?

Nekem az a dolgom, hogy ezt a történetet nagyon pontosan, hűen Tolsztojhoz elmeséljem. De Anna magatartását megítélni a mindenkori olvasóknak, nézőknek a dolga. Ha tisztán és igaz módon végigvisszük a szerelmét, tönkremenetelét, akkor a néző el tudja dönteni, egyetért-e ezzel a magatartással, kritikával fogadja, sajnálja vagy elítéli őt.

Zoljánszky Alexandra

Fotó: O. Jakócs Péter

További képek: Orosz Sándor fotográfus