Nem várunk hiába
Itt van ádvent!
Fotó: O. Jakócs Péter
De vajon mi játszódik le szívünkben ezekben a napokban?
„Végezetre eltétetett nekem az igazság koronája és mindazoknak is, akik vágyva várják az Ő megjelenését.” 2Tim 4,8
Itt van ádvent! – szólt az áruház pénztárosához rég nem látott ismerőse vállat rándítva, hangjában üresség.
Itt van ádvent! – szólt fiam az óvodából hazafele sétálva, látva, hogy nagy gonddal szerelik fel az estéket beragyogó csillagot az út mentén. Hangja tele volt izgalommal.
Itt van ádvent! – szólalt meg bennem a hang reménnyel és hittel telve, amikor beléptem a győr-ménfőcsanaki evangélikus templomba a várakozás első vasárnapjának reggelén és elém tárult a sok mosolygós kisgyermek, a boldog családok, az ünneplő gyülekezet látványa.
De vajon mi játszódik le szívünkben ezekben a napokban?
Csüggedés és félelem, mert nem tudjuk azt az ünnepet megteremteni, amelyre oly régóta vágyunk? Szomorúság és gyász, mert nincsenek közöttünk már azok, akikkel az ünnep oly csodás volt évtizedeken keresztül? Érdektelenség és közöny, mert belefáradtunk az elcsépelt szavak és közhelyek tengerébe?
Jó pár ádvent telt el úgy életemben, hogy ezen érzések valamelyike az én szívemben is úrrá lett. Ilyenkor gyakran töprengtem azon, vajon mi a baj velem? Miért nem tudom átélni az ünnep mélységét?
Egy evangélikus lelkész az alábbi idézettel indította az idei ádventet településén. Önmagamra ismertem Antoine de Saint-Exupéry gondolatában:
„Ha hajót akarsz építeni, ne azzal kezd, hogy a munkásokkal fát gyűjtetsz és szó nélkül kiosztod közöttük a szerszámokat, és rámutatsz a tervrajzra. Ehelyett először keltsd fel bennük az olthatatlan vágyat a végtelen tenger iránt.”
Pusztán a fények, a koszorú, a betlehemes és a hangulat nem elég! Az igazi ünnephez vágy kell. Vágy, hogy találkozni akarjak az ünnepelttel! Hogy ki merjem mondani, kíváncsi vagyok rá, kíváncsi vagyok arra a gyermekre, aki ott van a betlehemi jászolban.
Mert a vágy képes áttörni a közönyt, a szomorúságot és a félelmet! És egy szempillantás alatt megtölti az ádventet reménnyel és hittel!
De vajon tudjuk-e, hogy nincs szebb látvány, mint a végtelen tenger?
(A szerző a Győr-Ménfőcsanaki Evangélikus Egyházközség lelkésze)