A balettművészeket díjazták – interjúk
Múlt pénteken a szakma, szombaton pedig a nagyközönség előtt mutatta be Egyensúly című előadását a Győri Balett, s mindkét estén díjátadóra is sor került. Az Audi Hungaria Motor Kft. által 2014-ben alapított „Minőségi Táncművészetért” díjat idén Gyurmánczi Diána magántáncos vehette át dr. Knáb Erzsébettől, a vállalat személyügyekért felelős ügyvezető igazgatójától. A Kardirex – Győri Balett Művészeti Díjat pedig Jekli Zoltán magántáncos kapta dr. Vasas István főigazgató főorvostól.
Gyurmánczi Diána: „Szerelmes vagyok a munkámba”
Nagyon elérzékenyült a díjátadón. Meglepődött?
Egyáltalán nem számítottam rá, szíven ütött, amikor kimondták a nevem. Nagy löketet kaptam, visszajelzést, hogy helyes úton járok, megéri a belefektetett munka. Az elmúlt időszak jutott eszembe, sokszor fáradtságot éreztem lelkileg és testileg is, több holtponton voltam túl a főpróbahét alatt, illetve évekre visszanyúlva.
Ilyen időszakokban mi lendíti át, mi motiválja?
Várom, hogy elérkezzen a premier és mindig bízom a sikerben. Helyreteszem magamban a dolgokat, hogy azért csinálom ezt, mert szerelmes vagyok a munkámba, tudom, hogy a fáradtság pillanatnyi állapot. És természetesen a családom és a párom is támogatnak.
Sokáig főként könnyed, vidám szerepeket táncolt, de egy ideje a drámai oldalát is megismerheti a közönség. Az eddig talán legmegdöbbentőbb szerepe a májusban bemutatott, a családon belüli erőszakról szóló Ne bánts! című produkcióban volt. Hogy hat a lelkére ez a fojtogató alakítás?
Ez egy olyan szerep, amit soha nem fogok elfelejteni. Most egy időre eltettük, de amikor elkezdjük próbálni, pillanatok alatt hatalmába kerít a sztori. Előfordul, hogy pityergek is közben.
Az új premier fellélegzést jelentett?
Az Egyensúly című est első része, a Kizökkent nehéz próbafolyamat során született. Ebben nem kell karaktert megszemélyesíteni, így elsősorban testi megpróbáltatást jelentett. A második felvonás, vagyis Velekei László A terem című produkciója egy fokkal nehezebb volt, mert karaktert kell hozni, de a próbafolyamat vidáman telt, jót tett az együttesnek, a közösségünknek, mindannyian élveztük.
Jekli Zoltán: „Maradandót szeretnék alkotni”
– Nagy elismerés számomra a Kardirex-díj, amely valószínűleg erőt ad majd a nehezebb pillanatokban a folytatáshoz. Például feszült próbaidőszakokban, vagy olyan sorozatok alkalmával, amikor sok egymás utáni előadásnál sem szabad rutinból táncolnunk.
Mi az, ami még motiválja?
A szóbeli elismerés és hogy valami maradandót és olyat alkossunk, amiről beszélnek az emberek.
Több ilyen előadás született, amiben ön is részt vett. Például a Ne bánts!, illetve az Egyensúly.
Megtisztelő, hogy Velekei Laci darabjaiban szerepelhetek, és olyan karakterrel, amibe bele is tudom élni magam (A teremben narkolepsziást játszik – a szerző) Olyan értékeket alkottunk, amit eddig más nem csinált. És ezekről bizony beszélnek az emberek. A Ne bánts!-tól sokakat kiráz a hideg, de mégis megváltoztatja a véleményüket az életről.
Hogyan készül a szerepekre?
A Ne bánts!-nál maradva, a koreográfus egyenget minket, de mindenki saját magában is felhúz egy történetet. Ez a darab tényleg egy csoda, rengeteget olvastunk róla, létrehoztunk egy titkos Facebook-csoportot, ahol riportokat, történeteket osztunk meg egymással. Színpadra lépés előtt készülünk mentálisan is.
Amikor lemegy a függöny, akkor is marad a művészeteknél, fotózik és videókészítéssel foglalkozik. Egyelőre hobbiszinten?
Vannak már felkéréseim is. Velekei Lacinak itt is sokat köszönhetek, a Ne bánts! előzetes videóját készíthettem. Gondolok a jövőre, nem csak táncosként, koreográfusként szeretnék alkotni a színpadon.
Zoljánszky Alexandra
Fotó: Győri Balett