December 6-án az ablakpárkányokon kis csizmák és cipők várják, hogy a piros ruhás, fehér szakállú puttonyos Mikulás telepakolja őket csokival, cukorkával, apró ajándékokkal. De tudjuk-e, hogy ki volt az igazi Mikulás?

Szent Miklós püspök a megrágalmazottak, az utazók, hajósok, halászok, kereskedők, a zarándokok és a férjhez menni vágyó lányok patrónusa. Valószínűleg Kr. u. 245-ben született a kis-ázsiai Anatóliában, Patara városában, gazdag szülők gyermekeként. Korán árvaságra jutott. Kolostorba költözött, ahol nagybátyja, az érsek felügyelete alatt nevelkedett. Felnőve a papi hivatás mellett döntött. Alig harmincévesen lett a főváros, Myra főpapja. Ámbár eleinte tiltakozott megválasztották, és püspökké szentelték.

Több mint ötven évig töltötte be ezt a tisztséget. Minden vagyonát a gyerekek és a szegények, a bajba jutottak megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt, miközben tanított és szeretetet hirdetett. A betegeknek orvos volt, a szenvedőknek vigasz, az árváknak atya, a veszélyben lévőknek védelmező, vagyis mindenkinek mindene lett.

Életéről számos legenda maradt fenn. A legismertebb ezek közül: egy szegény embernek három lánya volt, akiket megfelelő hozomány hiányában nem tudott férjhez adni. Így az a sors várt rájuk, hogy hajadonok maradnak és prostitúcióra kényszerülnek. Miklós elhatározta, hogy segít rajtuk, de szerénységből ezt titokban tette. Az éj leple alatt egy-egy arannyal telt erszényt tett a szegény ember ablakába. Az elkövetkező években így tett a másik két lánnyal is.

A hagyomány szerint 342. december 6-án halt meg.